Meghalt a Grateful Dead basszusgitárosa és egyben alapító tagja, Phil Lesh. A zenész családja körében, békésen hunyt el pénteken. Lesh ikonikus és legendás játéka, valamint a banda színpadi improvizációi kiemelték a zenekart a többi előadó közül, eklektikus, sokszínű zenéjük pedig egyedivé és utánozhatatlanná tette őket. Phil Lesh 84 éves volt.
Meghalt Phil Lesh basszusgitáros, a Grateful Dead ikonikus rockzenekar alapító tagja. 84 éves volt. A hírt pénteken jelentették be Lesh ellenőrzött Instagram-fiókján, ahol azt írták, hogy „békésen” halt meg reggel.
Családja vette körül, és tele volt szeretettel. Phil mérhetetlen örömet szerzett mindenkinek, aki körülötte volt, a zene és a szeretet örökségét hagyja hátra
– állt a közösségi oldalon közzétett közleményben. „Kérjük, hogy tartsák tiszteletben a Lesh család magánéletét ebben az időszakban” – tették hozzá.
A CNN megkereste a Grateful Dead képviselőjét, aki elmondta, hogy a halál okát még nem közölték, de az AP beszámolója szerint Lesh korábban túlélt egy prosztatarákot, hólyagrákot és egy májátültetést is 1998-ban, amelyet egy hepatitis C-fertőzés és az évekig tartó erős alkoholfogyasztás okozott.
A kaliforniai Berkeley-ben született Lesh 1965-ben Palo Altóban Jerry Garciával, Bob Weirrel, Ron „Pigpen” McKernannel és Bill Kreutzmannal együtt alapította meg a Grateful Dead nevű zenekart.
A hegedűn és trombitán is képzett Lesh még tinédzserkorában a kaliforniai Oaklandi Szimfonikus Zenekar második székét szerezte meg. 1965-ben egy postai teherautót vezetett, és hangmérnökként dolgozott egy kis rádióállomásnál, amikor Garcia felkérte, hogy basszusgitározzon egy kezdő rockzenekarban, amely akkoriban The Warlocks néven volt ismert.
Miután ráérzett a hangszerre, és Garciától folyamatosan tanult, a páros gyakran cserélt hangszert, hogy ki vezesse a dallamot az általuk készített dalokban, és ezzel megalapozták a Dead egyik specialitását, amelyről a későbbiekben ismerté váltak – a hosszú és improvizatív részeket, amelyek következtében egy adott dal két élő előadása soha nem volt egyforma.
Ez mindig alakul, nagyjából menet közben találjuk ki. Ezeket a dolgokat nem lehet kőbe vésni a próbateremben
– mondta Lesh az AP-nek 2009-ben.
Bár Lesh leginkább legendás és freestyle basszusgitározásáról ismert, a zenekar néhány közkedvelt, ikonikus dalát zeneszerzőként is jegyzi, és alkalmanként vokálozott is. Ezek közé a számok közé tartozik a Pride of Cucamonga, az Unbroken Chain és a Box of Rain.
2002-ben Lesh Weirrel együtt megfigyelte, milyen érzés volt a színpadon fellépni a történelmet író együttesnek.
Ez az, amikor a csővezeték nyitva van, és az örök pillanat, amiben a zene valóban él, megnyílik előttünk, és mi leszünk az edény, amibe ez átmegy. Így a zene bizonyos értelemben arról szól, hogy az örökkévalóságot elhozzuk az időbe
– mondta Lesh annak idején a CNN-nek, Weir megjegyzéseire reagálva.
A zenekar legendás élő fellépéseiről vált ismertté, utat mutatva más népszerű együtteseknek, például a Phishnek.
A Dead szilárd rajongótáborával és követőivel kapcsolatban Lesh 2002-ben azt mondta: „A közösség az, ami igazán generálja ezt a zenét, mi pedig csak a befogadói oldalon vagyunk, hogy megcsapoljuk a csővezetéket, és viszonttápláljuk őket, talán egy magasabb szinten. Tehát tőlük kapjuk, és mi adjuk vissza nekik.”
Miután a Grateful Dead 1995-ben Garcia halála után feloszlott, Lesh többnyire tartózkodott attól, hogy csatlakozzon a többi túlélő taghoz a színpadi újraegyesülésük alkalmával. Részt vett azonban a 2009-es Grateful Dead-turnén, majd 2015-ben a Fare Thee Well-koncertsorozaton, amely a zenekar 50. évfordulóját ünnepelte.
Továbbra is gyakran játszott viszont a Phil Lesh and Friends nevű formációban, váltakozó zenészgárdával.
A Dead előtt januárban a Grammy-díjátadót megelőzően egy jótékonysági gálán hajtottak fejet Los Angelesben, a zenekart 2007-ben az akadémia életműdíjjal tüntette ki.
A CNN-nek 2006-ban adott interjúban Lesh arról az érzésről elmélkedett, hogy milyen együtt fellépni a bandatársaival.
Ez a paradicsom. Abban a pillanatban nem igazán vagyok ott. És senki sem. Mi vagyunk a zene, és a személyiségünk mint olyan valóban megszűnik létezni. Belesüllyedtünk a csoportos elme nagyobb személyiségébe. Ez az, ami akkor jön létre, amikor kreatívan improvizálunk, és a flow valóban megszületik
– mondta. „Amikor ténylegesen csatornázunk, megnyitjuk azt a csővezetéket egy másik valóság felé, amelyik megszólít minket. És transzformátorként működünk, és ezt le kell fordítanunk a zenei gondolkodás nyelvére. De ezt nem lehet tudatosan csinálni, megtanulni vagy tanítani. Ez csak valami olyasmi, ami megtörténik veled, amikor a csillagok megfelelően állnak, és amikor az egyéni tudatosságod elég nyitott” – fejtette ki a zenész.
(Borítókép: Phil Lesh 2009. május 16-án Mountain View-ban, Kaliforniában. Fotó: Tim Mosenfelder / Getty Images)