Van egy mondás, több változata is létezik: Gyűlöld a bűnt, szeresd a bűnöst!; A bűnt üldözzétek, ne a bűnöst. Ez jutott az eszembe, amikor kezembe vettem Sereg András Leporolt akták című könyvét. Ha a cím ismerős, az azért van, mert Sereg András múltidéző sorozata ugyanezen a címen fut az Indexen. Nem véletlen, hogy egy csokornyi múlt, 20+20 történet könyv formájában az Inda Press gondozásában jelent meg.
Perben a XX. századdal. Konkrét alcím, különösen egy olyan könyvnél, amely azt ígéri, hogy leporolt aktákba nyerhetünk bepillantást. Olyan pertörténeti, nyomozati ügyekbe, amelyek nem csak akkor, amikor éppen írtak – van nem írtak – tartották lázban a közvéleményt, hanem ma is érdekesek, tanulságosak. S hogy miért?
Persze, mindannyian a jelenben élünk, akarva-akaratlanul találkozunk a mindennapok történéseivel, mégis, ritkán találkozni ennyi emberi kegyetlenséggel, meg nem értettséggel, sértettséggel, életeket elsöprő akarattal, gőggel és ostobasággal, mint amit a XX. századi Magyarország pertörténete elénk hordott. És Sereg András csupán néhány fontos, meghatározó, országos vihart kavart történetet írt meg. Mi lehetett még a történetek mögött...
A Leporolt akták annak bizonyítéka, hogy ha az emberek lemondanak arról, hogy józan ésszel, becsülettel, egymást elfogadva éljék életüket, ne csodálkozzanak azon, hogy lesznek olyan esetek, amikor a szívük dobbanása egy pillanatra kihagy, a jogalkotókat és jogalkalmazókat pedig nem csupán az igazság nem érdekli, de a valóság sem.
Egy ilyen világban minden hajlik, törik: törvény, lélek, becsület.
Csoda, hogy létezni lehet ilyen társadalmi elmebajban.
Sereg András történeteivel tükörként tartja elénk a magyar valóságot. Olyan ügyek, amelyekben olykor mintha az igazság szövete is felsejlene, máskor meg esélyt sem kap arra, hogy megmutassa magát. Kemény sorsok, kegyetlen perek, bűnügyi esetek sorjáznak, ezek bármilyen nemzet lelkiismeretét a mélybe húznák. S hogy a miénk, magyaroké milyen, arról csakis mi, magyarok tehetünk.
Politikai perek, emberi sorsok sokaságában rajzolódik ki előttünk a XX. századi Magyarország arculata, (Matuska, Szálasi, Jány, Rajk, Kádár, Nagy Imre), gyilkossági ügyekben tanulmányozhatjuk a társadalmi lélektant (Beszéné, Burai, Pintye, Soós, Pusoma).
Sereg András a magyar jogi publicisztika kiválósága felkutat, megmutat, pertörténeteken, bűnügyeken keresztül vezet minket végig a XX. századon. Könyvének előszavában azt írja, hogy „a bírósági perek nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem az adott történelmi időszaknak is hű lenyomatai”, s hogy a magyar közelmúltban, különösen „a második világháború után szinte üzemszerűen rúgták fel az igazságszolgáltatás alapelveit”.
Ha innen nézzük a valóságot, talán más árnyalatot kap a cikk elején a bűnre és a bűnösre vonatkozó idézet. Olvasva a Leporolt aktákat már az is különösen nagy erőfeszítésnek tűnik, hogy megértsük ennek lényegét. De lehet, elegendő csak felidézni azt, amit vannak, akik Deák Ferencnek tulajdonítanak: igazság csak odafönt, az égben van, idelent a jog uralkodik.
Sereg András könyvében ezzel a gondolattal vezet be minket történeteibe: annyira szabad az ország, amennyire független az igazságszolgáltatása. Vagyis sok illúziónk ne legyen, ebben a könyvben feketén-fehéren jön velünk szemben a magyar valóság.
Sereg András: Leporolt akták – Perben a XX. századdal
Inda Press / 2024 / 240 oldal
(Borítókép: Fekete Tímea / Index)