Alig telt el négy és fél hónap a felújított Kincsem Palota, e Reáltanoda utcai építészeti és történelmi gyöngyszem ünnepélyes megnyitója óta, és máris művészettörténeti esemény csődítette a galériaként is funkcionáló palotába az érdeklődőket Mostan csodás álmok jönnek címmel. A római iskola remekműveit bemutató kiállítás fénypontja a nem sokkal korábban egy Los Angeles-i árverésen megvásárolt Patkó Károly-remekmű volt, a Cetarai öböl című, 1932-ben festett tájkép.

Ahogy Kelen Anna művészettörténész írta az Artmagazin.hu-n nyolc évvel ezelőtt, 1984-ben Londonban két grandiózus festmény, egy tájkép és egy csendélet került kalapács alá. Mindkét festményről biztosan állítható, hogy ott voltak az 1955-ös bécsi, Neue Galerie-ben rendezett kiállításon, ezt bizonyítja egyrészt a kiállításhoz kapcsolódó katalógus, ahol ugyanezzel a címmel szerepel mind a két festmény, másrészt az aukciós katalógusban is utalnak a bécsi tárlatra. A cetarai öblöt ábrázoló ragyogó festmény a maga 100 × 122 cm-es méretével igazi ritkaság, hiszen ma kevesebb mint egy tucat hasonló méretű, Olaszországban készült képet ismerünk Patkótól.

Hogy, hogy nem, a festmény elkerült Kaliforniába, és a közelmúltban egy ottani aukción sikerült megvásárolni. Így ez a valóban grandiózus festmény hazakerült, Dobos Máté, a Kincsem Palota tulajdonosa jóvoltából. 

Persze nemcsak Patkó-képeket láthatunk a két hétig nyitva tartó kiállításon, hanem Szurcsik Józseftől Molnár C. Pálon és Keserü Ilonán keresztül Csurka Eszterig megannyi kortárs és már nem élő festőművész alkotásait is megcsodálhatjuk.

A vezérfonal, a közös szál az, hogy valamennyien voltak ösztöndíjasok az 1927-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által alapított Római Magyar Akadémián – mondta az Indexnek Bacsek Júlia, a grandiózus kiállítás kurátora. – Kivéve egy-két kortárs művészt, akik még nem kaptak ösztöndíjat, de a római iskola holdudvarában festik képeiket, hatott rájuk ez a stílus. Valójában keverednek a stílusok, van egy klasszikus anyag, amely a háború előtt keletkezett, ez az eredeti római iskola, amelynek kiemelkedő mestereire Gerevich Tibor, a Bolognában dolgozó zseniális művészettörténész gyakorolt nagy hatást. És persze hatott rájuk a novecento örök klasszicizmusa, de a modernizmus útkeresése is, miközben akár Fra Angelicóig is visszanyúltak. 

A kiállítás klasszikus anyaga valóban homogénebb, szemben a kortárs festők eklektikus stíluskavalkádjával. Kortársaink festményei közül Keserü Ilonáé a legrégebbi, 2001-ben festette Rómában, és természetesen valamennyien a saját stílusukban, a saját ízlésviláguk szerint alkottak, a saját útjukat járva. Izgalmas példa Czene Béla, akinek 1939-es és 1981-ben készült festménye is látható a Kincsem Palotában, és annyira eltérő a két festmény stílusa, hogy az ember meg nem mondaná, hogy ugyanaz a kéz fogta az ecsetet. 

Annyi a közös bennük, hogy valamennyit Czene Béla festette – mosolyodott el Bacsek Júlia. – No de ne feledkezzünk meg a tárlat egyik fénypontjáról, amiért valójában összejöttünk, a Cetarai öböl című Patkó-festményről. Dobos úr májusban vásárolta meg egy kaliforniai aukción, nemrégiben érkezett meg a kép Magyarországra. Ahogy egy másik, szintén a harmincas években keletkezett Patkó-kép is, amit még jómagam is épphogy csak láthattam. 

Nos, a Palazzo Falconieri, a centenáriumát ünneplő Római Magyar Akadémia valóban kiemelkedő helyszíne a magyar művészettörténetnek. Lantos Krisztina igazgatónő arról is beszélt, hogy kuriózumnak számító fotókiállítás nyílt meg a palazzóban.

Az olasz fotóművészek lencséjén keresztül mutatja be az 1956-os magyar forradalmat, van az alkotók között egy ma is élő, több mint százéves fotográfus is! – újságolta az igazgatónő. – Nagyon különleges a két nép kapcsolata a forradalmakon keresztül, 1848-tól 1956-ig. Örülök, hogy eljött erre a Kincsem Palotában rendezett kiállításra Gabriele La Posta, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója is. Ő fedezete fel és dolgozta fel több, Olaszországban dolgozó legendás magyar edző, például Tóth-Potya István és Kertész Géza történetét. Régi vágyunk, hogy elcsábítsuk Marco Rossit egyfelől a Római Magyar Akadémiára és ide, a Kincsem Palotába is. 

Lantos Krisztina azt is tervezi, hogy a Reáltanoda utcai kiállítás anyagát elviszi a Római Magyar Akadémiára. „Végül is Róma, tágabb kontextusban Itália inspirálta ezeket az alkotásokat, logikus lenne, hogy ott is meg lehessen tekinteni azokat – mondta az igazgatónő. – Gyönyörű körforgás lenne, ha az olasz közönség is megcsodálhatná ezeket a festményeket”.