Már a színházi világot is meghódította az idén irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Han Kang Növényevők című bestsellere. Az Index észrevette, hogy a Nemzetközi Booker-díjas művet a világon először a bolognai Teatro Arena del Sole teátruma vitte színpadra.
Az elmúlt hetekben a csapból is Han Kang folyik a világirodalomban – teljesen megérdemelten –, miután a dél-koreai szerzőt nemrégiben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Azóta számos lap és irodalmi szaklap írt az életéről, illetve a végtelekig elemezte műveit. Szóval úton-útfélen beleakadunk. Legutóbb Bologna utcáin, séta közben szúrtuk ki, hogy már az olasz városban molinón is őt hirdetik. Pontosabban az egyik legnépszerűbb, Nemzetközi Booker-díjjal kitüntetett művét, a Növényevőket, amelyet a helyi Teatro Arena del Sole visz színpadra. A világszerte átütő sikerű műből készült előadás ősbemutatóját 2024. október 25-én tartották az olasz teátrumban.
A plakát első látásra felkavart bennünket, miközben az egy szál bugyiban feszengő hölgyet figyeltük, aki megtörten néz a tenyerébe. A beállított fotón Daria Deflorian nem néz a kamerába, csupán a meztelen háta, hosszú fekete haja látható – ráadásul úgy, hogy egyből a svéd énekesnőre, Loreenre asszociálunk. Az olasz művész nemcsak a történet főszereplőjét alakítja, hanem az előadást is ő rendezte. A sötét hangulatú plakátot picit ellensúlyozzák az amúgy élénk, vidám színekkel operáló felületek, amelyeken a legfontosabb információkat tudhatjuk meg a darabról.
A Növényevők története egy szorgalmas háziasszony, figyelmes feleség, különösebb szenvedélyektől mentesen élő Yeong-hye sztoriját meséli el, aki egy nap eldönti, hogy vegetáriánus lesz. Ez különösebben nem izgalmas, az úgyszólván totál hétköznapinak mondható életmódváltásban még az is természetes, hogy az asszony a döntése első pillanataiban arra „vetemedik”, hogy az összes húst kidobja hűtőjéből. Az viszont sokkal érdekesebb, hogy mindennek gyökere egy álomban keresendő.
Ráadásul mindez a családi egyensúly megromlásához vezet. A kafkai történet így korántsem a vegetarianizmusról szól, hanem arról, hogy elutasíthatjuk-e az ember mivoltunkkal járó bűnöket anélkül, hogy magát az emberi mivoltunkat is elutasítanánk. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttünk élők ezt kötelesek-e elfogadni.
A narratíva olyan összetett témákat tár fel, mint a társadalmi lázadás, az identitáskeresés és a konformizmus, miközben Yeong-hye gesztusa a szabadság és az elszigeteltség mély szimbólumává válik. Han Kang költői, mégis felkavaró írásán keresztül arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy az egyszerű, hétköznapi cselekedeteknek mennyire jelentős következményei lehetnek.
A színházi adaptációban Daria Deflorian és Francesca Marciano azon dolgoztak, hogy a regény lényegét érintetlenül hagyják, kiemelve a családi feszültségeket és az emberi gyarlóságokat. Egy ilyen szubjektív és intim alkotás színpadra ültetésének kihívása nagy jelentőségű kérdés, hiszen az előadásnak egyensúlyba kell hoznia az önvizsgálat pillanatait a szélesebb közönség bevonásával.
„Érzéki, provokatív és erőszakos szöveg, tele erőteljes képekkel, meglepő színekkel és zavaró kérdésekkel.” Egyebek mellett ezeket mondta Daria Deflorian a Növényevőkről, amelynek mostani ősbemutatója nemcsak az olasz színházi élet, hanem a kortárs irodalom és művészi interpretációinak fontossága szempontjából is kiemelt jelentőségű esemény. Már csak azért is, mert a színdarabot a francia Odéon–Théâtre de l’Europe színházi fesztiválon is bemutatják.
Mi pedig kíváncsian várjuk, hogy a magyar színházi életben színpadra viszik-e a friss irodalmi Nobel-díjas szerző méltán elismert történetét.
(Borítókép: A bolognai Teatro Arena del Sole színház. Fotó: Photo Italia LLC / Getty Images)