A hírhedten rejtőzködő író, Thomas Pynchon Súlyszivárvány című, a világ irodalmát máig meghatározó alkotása ötven évvel ezelőtt nyerte el az Egyesült Államok legrangosabb irodalmi elismerését, a Nemzeti Könyvdíjat. Az alkalomból a hírhedten bonyolult és összetett regény fordítójával, Széky Jánossal beszélgettünk az Index kulturális rovatának podcastjában. A posztmodern irodalom egyik legmeghatározóbb alkotása magyarul mind ez idáig csak egyetlen kiadást ért meg, alig fellelhető, az interneten pedig egészen elképesztő összegekért értékesíthető.
„Az első olvasmányélmény lenyűgöző, hozzátéve, hogy nem elég egyszer elolvasni, mert az ember első olvasáskor nem is érti, hogy miről szól tulajdonképpen” – mondta a Súlyszivárvány című kultikus regényről Széky János. A kötet fordítója szerint őt már az első olvasás alkalmával magával ragadták a mű részletei, a szöveg zeneisége, őrülete, ahogyan az alkotás érintkezik mindazzal, amit fontosnak tartunk a világból: politikával, szervezetekkel, tudományokkal.
A szélsőséges érzelmeket kiváltó grandiózus alkotás tele van rejtjelekkel, utalásokkal. Sokakat irritálhat, hogy nem azt találják benne, amit egy átlagos fikciótól várnak, másokat az első oldalak után lenyűgöz a szöveg meghökkentő ereje.
Amerika-mániás voltam, és magával ragadott, hogy valaki az Egyesült Államokban ennyire jól ír, ráadásul fontos dolgokról és zeneien. A regényben virtuóz, csillogó, mellbevágó, költői, durva és olykor gusztustalan részleteket találunk, nagyon könnyedén belefeledkezhetünk, miközben helyenként rettentően mulatságos. Vannak olyan epizódok, amiket nem lehet röhögés nélkül olvasni, zseniális humora van
– fűzte hozzá Széky János, aki a Súlyszivárvány fordításának körülményeiről is beszélt az arútluK-ban.
A Súlyszivárvány 1973-ban jelent meg, a magyar nyelvű kiadást 2009-ben vehették kézbe a magyar olvasók. Széky János már a nyolcvanas években el akarta készíteni a műfordítást, de financiális okokból erre még a rendszerváltást követő időszakban sem volt lehetősége. A Magvető Kiadó a kétezres évek elején kérte fel a hatalmas feladatra, a munka négy és fél évig tartott.
Nagyon hosszú idő alatt, rettentően rossz órabérben fordítottam. A műfordítás a világon, de főleg Magyarországon az egyik legrosszabbul fizetett munka. Akinek nincs sok ideje és pénze, az nagyon nehezen szánja rá magát, hogy egy ekkora tömböt lefordítson
– mondta a műfordító. A beszélgetésből kiderül, hogy mi Thomas Pynchon jelentősége a világirodalomban, hogyan olvassuk a Súlyszivárványt, milyen megdöbbentő összegeket kell kifizetnie annak, aki magyarul szeretné olvasni az amerikai író alkotásait, és a szerzőtől miért csak néhány mű jelent meg eddig Magyarországon.
Aki lemaradt volna az arútluK előző részéről, vagy újra meghallgatná a beszélgetést Andrásik Remóval, az ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Széky János 2024. október 30-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)