Vonatok, csillagok, ködben ülő hidak és villámok szerepelnek legtöbbször Rizsavi Tamás képein, de van, hogy a sarki fényt is sikerül elkapnia Norvégiában. A fiatal fotós a közösségi médiában százötvenezres követőtáborral rendelkezik, de mint mondja, mára jobban érdeklik a képek, mint a lájkok. Közel száz alkotást felvonultató kiállítása nemrégiben nyílt meg a Budavári Palotanegyedben, a felújított Karakas pasa tornyában található Pasha Caféban és a Savoyai Terasz pavilonjában.
Két dolgot szeret Rizsavi Tamás: a vasutat és a fotózást. Vonatok fényképezésével kezdte, talán egy kicsit azzal a céllal is, hogy szeretett munkahelye, a MÁV közmegítélésén javítson, rajongásából átadjon valamit a képek nézőinek. Eleinte mindig kinézett egy-egy helyszínt az épített vagy természeti környezetben, és azok mellé próbálta becsempészni a vonatokat, aztán rájött, hogy mindezek a témák önállóan is működnek.
De nem is két dolgot szeret Rizsavi Tamás, hanem hármat: a vonatok és a fotózás mellett a magasságot is, és a legjobb, ha ez a három egyszerre jön össze. Fölmászni például egy hídra – természetesen csak legálisan, vagy ha másképp történt a múltban, az mára elévült – és onnan fotózni valamilyen, sínen közlekedő „vasat” – ez a három az egyben gyönyörűség.
A magasság lehet a Gellért-hegy is, onnan elcsípni, mondjuk, a hajnali ködből éppen csak kikandikáló Szabadság hidat legalább akkora sikerélmény, mint Hongkongban megmászni egy felhőkarcolót. Az előbbihez hajnali 3 óra 20-ra kell beállítani az ébresztőórát, és egyáltalán nem garantált, hogy a hajnali „vadászat” sikerrel jár. Ott gubbaszthat a fotós más lelkes fotósokkal, és ha szerencséje van, elkapja azt a néhány percet, amíg tart a köd, mert utána könyörtelenül szertefoszlik. Ha ki sem alakul, akkor a vekkert vagy a telefont másnap is 3 óra 20-ra kell beállítani.
Egy napot sem lehet kihagyni, mert mi van, ha pont akkor áll össze az eszményi konstelláció.
Az utóbbihoz pedig el kell utazni Hongkongba, ki kell figyelni, mennyire őrzik az adott épületet, hol lehet bejutni, följutni a tetejére. Rizsavi Tamás ezt a „sportot” leginkább a pályája elején űzte előszeretettel, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltva, és ez jócskán meglódította a követői létszámot a közösségi médiában, ma már azonban mindkét foglalatosságot háttérbe szorította.
Mászni már nem olyan könnyű a világ egyetlen pontján sem, ráadásul ma már drónnal szállnak a fotósok is a táj fölébe, Rizsavi sem veti meg a technikai fejlődés eme vívmányát. És ma már a szenzációhajhászást is lejjebb adta, a követői bázis stabil, nem is nézegeti annyit a lájkok számát.
Rizsavi Tamás még csupán a harmincas évei elején jár, de már kiérdemelte a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, és miután kétszer is megnyerte a Magyarország 365 elnevezésű fotópályázatot, annak immár a zsűrijében foglal helyet, például Keleti Évával, a hazai fotózás legendás alakjával, aki a kedvenc mozdonyvezetőjének nevezi. Tamás ugyanis eredetileg masiniszta, ha még nem mondtuk volna, pontosabban még ma is az, nem adta fel eredeti hivatását a másik szenvedélye, a fotózás kedvvért, és
szerencsére nem is kell választania a kettő közül, mert jól megférnek egymás mellett.
A vonatok közül mindent szeret vezetni, legyen teher- vagy személyvonat, talán még a Piroskát is bevállalja, mondja nevetve, de a kedvence a vasutas elitnek számító Railjet, illetve a Balaton körüli vonalak. Tamás nagy kedvvel mesél mindhárom szenvedélyéről, és nem tér ki a legkellemetlenebb kérdések elől sem. Igen, neki is volt már a pályája során öngyilkosa, és bár ezt nem könnyű feldolgozni, a MÁV mindenben segíti az ilyen helyzetbe kerülő munkatársait.
Az idei Magyarország 365 fotópályázat anyagát éppen most nézték át, ilyenkor 30-40 ezer kép megy át a zsűritagok keze között. Mindez nagy felelősség, hiszen a díjak pénzjutalommal is járnak, és érdekes látni, hogy mások milyen témákban, helyzetekben, megoldásokban gondolkodnak. Ezt az elképesztő felhozatalt látva válik kézzelfoghatóvá az is, hogy milyen lehetett kétszer is az első helyen végezni.
Rizsavi Tamás élete kereknek látszik, és talán az is. A munkáját is szenvedélyesen szereti, emellett van egy olyan hobbija, másik szenvedélye, amivel művészi sikereket érhet el, és olyan pillanatokat élhet át egyedül vagy közösségben, amilyeneket kevesen. Bújja az időjárás-előrejelzéseket, és ott van a helyszínen akkor is, ha különösen tiszta ég ígérkezik egy üstökös fotózásához, meg akkor is, amikor vihar készül lecsapni.
Amikor mások beszaladnak a házba, én akkor megyek ki
– mondja. Néha pedig repülőre ül, és elindul északra sarki fényt vadászni.
A mászásról sem mondott még le teljesen, ehhez persze edzésben kell lenni, nem megengedhető még egy-két kiló súlyfelesleg sem, hiszen a harminckilós fotós hátizsákot is cipelni kell. A Golden Gate híd megmászása San Franciscóban például még bakancslistás álom, ahogy néhány ikonikus vasútvonal megörökítése is a világban.
Rizsavi Tamás közel száz alkotást felvonultató kiállítását a Budavári Palotanegyedben tekinthetik meg az érdeklődők a nemrégiben felújított Karakas pasa tornyában található Pasha Caféban, illetve a Savoyai Terasz pavilonját körbesétálva, a helyszín tehát a zene, a tánc és a filmek után újabb kortárs művészeti projektnek ad otthont. A képeket meg is lehet vásárolni.
Az aktuális munkák, úti célok pedig a népszerű fotóművész Facebook- és Instagram-oldalán követhetők, és biztosak lehetünk benne, hogy ezeken a képeken Magyarország vagy a világ különleges helyszínei mindig valamilyen nem várt perspektívából fognak feltűnni. A Budavári Palotanegyedben például már elkezdte nézegetni az építkezésekhez felállított toronydarukat...
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)