Cseh Tamás a magyar zene történetének meghatározó jelentőségű és máig legegyedibb előadója, éppen emiatt dalainak feldolgozása, előadása rendre kihívást jelent a zenészek és előadók számára. Hrutka Róbert és szinte műgonddal kiválasztott társai erre az embert próbáló feladatra vállalkoztak a Művészetek Palotájában megrendezett Cseh Tamás-emlékesten. A közönség reakcióiból ítélve elsöprő sikerrel adták elő a legjobb Cseh Tamás – Bereményi Géza-szerzeményeket.
Be kell vallanom, a koncert előtti pillanatokban elsöprő siker helyett totális kudarcra számítottam – Hrutka Róbert és zenekarának kiválósága, valamint az egy négyzetméterre eső Kossuth-díjas művészek (Udvaros Dorottya, Nagy-Kálózy Eszter, Mácsai Pál) magas száma ellenére. Talán a képzelőerő totális hiányának tűnhet, vagy egyenesen hímsovinizmusnak, de attól is tartottam, hogy nők fogják előadni Cseh Tamás sokszor nagyon macsó dalait.
Előzetes várakozásaimon az sem sokat javított, hogy mióta Cseh Tamás nincs velünk, egyedül Víg Mihály feldolgozásait találtam méltónak, mesterkéltségtől, modorosságtól mentesnek. Természetesnek. Ugyanakkor visszagondolva erre nem kellett volna ennyire aggódni, hiszen nemzetközi példák mutatják, hogy legendás krónikások himnuszait női előadók tudják a legkönnyebben magukévá tenni. Lásd amikor Patti Smith Bob Dylan-dalokat énekel a 2016-os Nobel-díj-átadáson.
A koncert kezdetén a káprázatos, a Cseh–Bereményi-szerzeményeknek újabb ívet, már-már slágeres koncepciót és frissességet adó hangszerelés sem tudta elnyomni a belőlem inkább rosszullétet kiváltó jelenséget, ami legegyszerűbben a következőképpen írható le: színészek eljátsszák a dalokat. Ez a lidérces élmény folyamatosan enyhült, nagyjából a koncert feléig tartott. De aztán történt valami, amire senki, én legalábbis biztosan nem számítottam.
Félelmeim, átgondolatlan előítéleteim fokozatosan szertefoszlottak, és végre élveztem a kiváló művészek és zenészek előadását. Udvaros Dorottyának elévülhetetlen érdemei voltak ebben.
A Cseh Tamás-est legcsillogóbb pontján a Kossuth-díjas művésznő elénekelte A jobbik részem című dalt. Előadása katartikus erővel bírt, a koncert további folyását is meghatározta. A fellépők egymásra licitálva egyre bravúrosabban interpretálták a legendás dalokat.
Meg kellett értenem, hogy túl szigorú, keménykalapos voltam, arra kellett volna koncentrálnom, hogy a fellépők milyen mélységben tudták magukévá tenni Cseh Tamás számait, hogyan tudták a saját képükre formálni. Ebben pedig minden fellépő a maximumot nyújtotta, Udvaros Dorottya mellett Gubik Petrát és Mácsai Pált kell külön kiemelnem.
Hrutka Róbert nemcsak kiváló művészeket (Mácsai Pál, Für Anikó, Udvaros Dorottya, Nagy-Kálózy Eszter, Gubik Petra, Szélpál Szilveszter, Szegezdi Róbert), hanem remek zenészekből álló zenekart is grundolt a jeles alkalomból. A profi, érezhetően szívből, örömből játszó zenészek közül kiemelkedett a csellón brillírozó Kalmus Felicián.
Tartottunk ettől az esttől, féltünk, hogy valami félrecsúszhat, mégis méltó, nagyon is méltó volt Cseh Tamás emlékéhez.