Kertész Imre pontosan 95 évvel ezelőtt, 1929. november 9-én született Budapesten. Az első és mind ez idáig egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk elképesztő életutat járt be. A holokauszt borzalmai után úgy döntött, hogy író lesz, mert kötelességének érezte, hogy megírja a nyilas és náci rémuralom utáni „egyetlen lehetséges regényt”. Az életút csúcspontján pedig elnyerte a lehető legrangosabb elismerést, amit egy szerző kaphat. Tudta, rendre el is mondta, hogy mennyire abszurd, ha az ember a láger, a nélkülözés pokla után a svéd király palotájában találja magát.
„Európa a katasztrófa felé vezető úton halad. A demokrácia liberális korszakában befogad mindenkit, befogadja a bevándorlókat. Utána jön egy korszak, és kiderül, hogy a bevándorlókkal nem tudnak együtt élni, mert más kultúrát képviselnek. Ennek következtében megválasztják a jobboldali kormányokat, és ezek a kormányok végül megszüntetik a demokráciát. A tendencia az, hogy Európa önmaga ellen dolgozik. Nem látszik, hogy a kultúra meg tudná védeni Európát, vagy Európa a saját kultúráját. Mindenütt azt szeretik, amit gyűlölni kellene. Azt gyűlölik, amit szeretni kellene” – mondta Kertész Imre 2002-ben, amikor még nem tudhatta, hogy Európának pontosan milyen nehézségekkel kell még szembenéznie, de bőven elég, ha csak a koronavírus-járványra, a menekültválságra, vagy épp az orosz–ukrán háborúra gondolunk.
Első és ez idáig egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk megjárta a poklok poklát. Tizennégy évesen, 1944-ben deportálták Auschwitzba, ahonnan a buchenwaldi, majd a zeitzi munkatáborba került. A táborok felszabadítását követően, 1945-ben tért vissza Budapestre, ahol a gimnázium befejezésével újságíróként és gyári munkásként is dolgozott, illetve katonai szolgálatot teljesített. Az ötvenes évek közepén találta meg hivatását, elhatározta, hogy regényíró lesz. Ekkortól „belső emigrációba” vonult, minden idejét az írásra akarta fordítani, ezért kivonta magát a pártállami hétköznapok alól. Nemcsak a náci rémuralmat, hanem a kommunista diktatúrát is mélységesen megvetette.
Idén jelent meg Lét és írás című kötete, amely megvilágítja azt az utat, amely a Sorstalanság megalkotásához vezetett. De a kötetbe szerkesztett feljegyzések Kertész Imre füveskönyveként is olvastatják magukat, életbe vágóan fontos üzeneteket közvetítve a kor emberének az önreflexió és a művészet fontosságáról.
A Lét és írásban a nagy regényről, a napról napra felismerhetőbbé váló monumentális szoborról leszakadt forgácsokat találjuk, amelyek kézbe, majd alaposan szemügyre véve legalább akkora örömet, szellemi kielégülést okozhatnak, mint a kész, minden funkcióját tökéletesen betölteni képes mű, a Sorstalanság. Éppen emiatt ajánlottuk meleg szívvel, hiszen alaposan megvilágítja azt a kátyúkkal és bukkanókkal tűzdelt macskaköves utat, amely végül „az egyetlen lehetséges regény” megalkotásához vezetett.
Kertész Imre születésnapján ön is tesztelheti, hogy mennyit tud az egyik legnagyobb magyar íróról.