A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum konferenciát szervezett Mohácson. A két intézmény munkatársai, valamint történészek és történelemtanárok egész sora kerekasztal-beszélgetés keretében Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszora nyilatkozata miatt emelték fel szavukat, aki a 2021-ben, 94 éves korában meghalt Szűcs Józsefről, Mohács díszpolgáráról azt mondta, semmilyen bizonyítékot nem talált a mohácsi csatával összefüggésben. És minden, amit állított, nem igaz, teljes téveszme.
Mohácson igazi közösség él. Olyan, mint egy védőháló, amely megtart, felemel, melletted van, és kiáll érted, ha kell. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor részt vettem A mohácsi csatatér legelszántabb kutatója – kerekasztal-beszélgetés Szűcs József emlékére című eseményen, amelyet a Kanizsai Dorottya Múzeumban rendeztek meg.
A kerekasztal-beszélgetésen felevenítették Szűcs József életútját, munkásságát, kitérve az 1526-os csatatér kutatásának jelenlegi helyzetére és a múzeumi önkéntesség meghatározó szerepére. A 2021-ben, 94. életévében meghalt Szűcs fiatal korától mintegy 50 éven át a mohácsi csata nyomait kereste. Lokálpatrióta tevékenységéért 2008-ban elnyerte Mohács díszpolgári címét, valamint halála előtt néhány évvel honvédelmi miniszteri elismerésben is részesült.
A terem szinte teljesen megtelt, csupán néhány szék maradt üresen. Pávkovics Gábor polgármester egyszer csak felállt, s köszöntőbeszédében jelezte, sok mindent helyre kell rakni, mert a téma fontos a város számára. Éreztük, hogy szavainak súlya van. Elmondta, hogy elődje 2008-ban díszpolgári címet adományozott Szűcs József számára.
A közösség csak akkor adományoz ilyen rangos díjat, ha teljes mértékben elismeri az illető tevékenységét. Lehetnek különböző vélemények, de úgy gondolom, annál nincs értékesebb, amikor valakit a saját közössége díjaz.
Pávkovics szerint Szűcs nemcsak Mohácsért, a családjáért dolgozott, hanem a hazáért is. A polgármester beszédével megalapozta az est hangulatát, a teremben lévők úgy érezhették, hogy a mai estét sosem fogják elfelejteni.
A mohácsi polgármester beszédében Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszora szavaira utalt, aki korábban lapunknak egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte a Kádár-rendszer „keze” erőteljesen rajta hagyta nyomát a mai Mohács-képen. „Kellett egy munkás, egy népi hős, akit fel lehetett mutatni a közvéleménynek. A népszerűsítésre Szűcs Józsefet választották ki, és bemutatták, hogy a sátorhelyi tömegsírokat és a szerinte Majsnál fekvő csatateret egy hat osztályt végzett, paraszti származású munkásember találta meg. Ebből azonban semmi sem volt igaz. Szűcs semmilyen, ezeket alátámasztó bizonyítékot nem talált. Amiket állított, nem igaz, teljes téveszme.”
Haramza Márk történész, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa megfogalmazása szerint a téma jelentőségét a megjelentek létszáma is tükrözi, s ez nemcsak „Józsi bácsi emlékműve”, hanem a múzeumi önkéntesség szempontjából is jelentős dolog. Úgy véli, hogy Szűcs József egyféle előképet adott a múzeumi önkéntes munkának.
A történet úgy lesz kerek, ha mi magunk is elmeséljük a történeteinket, és nem csak a médiában megjelent negatív véleményekre fókuszálunk, amelyek a korabeli sajtóra, politikai háttérre igyekeznek támaszkodni.
Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója először 2018-ben találkozott Szabó Józseffel, s őszintén meglepődött azon a módszerességen és megfigyelőképességen, amellyel a domborzati formákat észrevette, s rögzítette. Arról nem is beszélve, hogy a mai napig inspirálóan hat rá. „Annak ellenére jutott ugyanarra a következtetésre, mint mi, hogy nem volt szakmabeli, hanem autodidakta módon képezte magát.”
Lőrincz Árpád történelemtanár-helytörténészt szintén magával ragadta Szűcs József személyisége, bár személyesen sokat nem találkoztak, a „róla szóló csúnya cikkek” mégis fájtak neki. A Mohács-Beykoz Török–Magyar Baráti Kör elnökeként szólva elmondta, hogy a szervezet eldöntötte, hogy nyilatkozatban védőbeszédet indítványoz. Mint utólag kiderült, a Janus Pannonius Múzeum ugyanezen dolgozott, a szálak összeértek, az Indexen végül így jelenhetett meg a petíció, amelyet többen aláírtak.
Ferkov Jakab etnográfus, a Kanizsai Dorottya Múzeum nyugalmazott igazgatója azonban úgy véli, Szűcs Józsefnek nincs szüksége védőbeszédre.
„Szűcs Józsefet nem kell megvédeni, mert semmi olyat nem követett el. Védőbeszéd annak kell, aki bizonyos dolgokkal megvádolta őt.”
Bertók Gábor megjegyezte, hogy a „Mohács-kutatás terén rivalizálás folyik, és nem szakmai, hanem sajtóvita alakult ki, amelyben Szűcs József nem célpont, hanem áldozat”.
Ezt követően megható volt hallgatni, amikor ifjabb Szűcs József vette át a szót, s arról kezdett beszélni, hogyan élte meg édesapja elkötelezett tevékenységét. Elmondta, nemcsak a csatát kutatta, hanem a helytörténetet is. Mohácsot és környékét pedig számtalanszor bejárták együtt. „Mindig szívesen és örömmel mesélt, bárkinek, aki kíváncsi volt. Rengeteg fiatal jött hozzá, főiskolások is, akik a szakdolgozatukat ebben a témában írták.”
Schnell Tamás, a mohacsi-csata.hu szerkesztője megerősítette, hogy Szűcs József nem szerette a nyilvánosságot, sőt zárkózott volt. Büszkén idézte fel, hogy ő is bejáratos volt hozzá, hónapokon keresztül minden kedden és csütörtökön négy órát beszélgettek – a honfoglalástól kezdve Rákócziig mindenről.
Érdekes volt összevetni azt, amiket ő mondott, azzal, amit még az iskolában tanultam.
Fiatalon valószínűleg Nagy Kálmán nyugalmazott történelemtanár, helytörténész is ilyenforma lehetett, aki 1978-ban érkezett Mohácsra. A helyi olvasókör egyik eseményén egy idős embert látott, aki elképesztő átéléssel mesélt a mohácsi csatáról, ekkor valamiféleképpen az ő sorsa is megpecsételődött: életét az ő hatására a helytörténet-kutatás irányába kormányozta.
Barátságunk szoros lett. Otthon érezte jól magát, rengeteg könyv és térkép között. Állandóan frissítette a tudását, nem csupán a török kort, hanem egész Mohács történetét ismerte. Mélységesen fájt, amikor meghalt
– fogalmazott Nagy Kálmán, aki szomorúságát és Szűcs iránti tiszteletét egy versben fejezte ki, amelyet a helyszínen felolvasott. A személyes sorokat pisszenés nélkül hallgattuk.
A Szűcs József személyét érintő felháborodás onnan indult, amikor a két, mohácsi csatát kutató csoport között heteken át pattanásig feszülő vita zajlott. A Pécsi Tudományegyetem kutatói szerint a mohácsi csata helyszínén egy másik korszak összecsapásának tárgyi emlékei találhatók. „Igen, volt ott egy törökellenes »mohácsi« csata, de nem 1526-ban, hanem jóval később, 1687-ben.” Egy másik kutatócsoport tiltakozott. Bertók Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója, a Mohács 500 csatatérkutató program vezetője szerint az eddig feltárt két sír napra pontosan keltezhető.
(Borítókép: Kerekasztal-beszélgetés Szűcs József emlékére 2024. november 14-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)