Nagyszabású rendezvénynek nagyszabású lezárás kell, és az biztos, hogy erre a Müpa Fesztivál Színháza tökéletes helyszín. A különleges karzatokkal kialakított terembe lépve érződött a nyugalom és az izgatottság is, hiszen a versenyzők már tudták az eredményeket, de még nem került le róluk minden teher.

Miután bizonyítottak az ötfős szakmai zsűrinek a második Budapest Ballet Grand Prix elmúlt néhány napján, most ismét rajtuk volt a sor, hogy a közönségnek is megmutassák, az elismerés olyan kemény munka eredménye, amit senki sem vehet el tőlük – hogy a fesztivál első napjáról idézzük Harangozó Gyula szavait.

Közös ünnep

A zsűrit híres ítészekből állították össze. Az öt, világszerte ismert szakember a balettművészet különféle területeit képviselve ékezett, hogy döntsön a versenyzőkről:

• Harangozó Gyula, Magyarország érdemes művésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth-díjas táncművész,
• Krzysztof Pastor lengyel koreográfus, a Lengyel Nemzeti Balett igazgatója, a Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Balett Társulatának művészeti vezetője,
• Maia Makhateli, a Holland Nemzeti Balett prímabalerinája,
• Aki Saito, a Royal Ballet of Falunders egykori prímabalerinája és az Antwerpeni Balettiskola tantestületi tagja,
• Federico Bonelli, a Londoni Royal Ballet egykori szólistája, az Egyesült Királyság Northern Ballet-jének művészeti igazgatója.

Elsőként egy fiatalokból álló balettformáció performance-át láthattuk, majd Galán Angéla, az est műsorvezetője lépett a színpadra. Elmondta, hogy a Budapest Ballet Grand Prix nem csupán verseny volt, hanem workshopok és mesterkurzusok helyszíne is, ahol szakmai találkozásokra nyílt lehetőség.

Ezután rövid beszédet mondott Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora és Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkár. A magyar táncművészet folyamatos fejlődésére hívták fel a figyelmet, és kiemelték a Budapest Ballet Grand Prix nemzetközi jelentőségét. Az államtitkár ezzel zárta beszédét:

Legyen ez az alkalom a művészet határtalan erejének közös ünnepe.

Ezt követően Galán Angéla felhívta a színpadra Nagy Tamás Zoltánt, a Budapest Ballet Grand Prix versenyigazgatóját, aki megköszönte a közönség jelenlétét, a versenyzők kemény munkáját és a támogatóik segítségét. Maga mellé invitálta az ötfős zsűrit, majd a támogatókat, végül a győzteseket és különdíjasokat, a gálaműsor résztvevőit.

Ezután elkezdődött az ünnepélyes díjátadás, ahol a fő- és a különdíjakat is átadták a versenyzőknek. A győztesek listája alább olvasható.

Hatalmas ováció

Ezután pedig érkezett a várva várt gálaműsor, amit a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tagozatának tanulói kezdtek. A színpadon népviseletbe öltözött legények botokkal vártak, mögöttük népi zenekar kezdett bele lassan a talpalávalóba, ifjabb Csoóri Sándor szerzeményét adták elő.

A produkció lassan indult, majd a közönség sorai mellől, a közlekedőfolyosókról kezdtek szépen lassan beszállingózni a leányok is a legényekhez, miközben azt énekelték: „Három napja szívemen hintázik a szerelem.”

Az előadás pillanatok alatt lángra lobbant, lett hatalmas örömünnep, a zenészek pedig szakadatlanul játszottak, miközben a táncosok egymás után szőtték bele mozgásukba a különlegesebbnél különlegesebb elemeket. Az élő zene igazán erőssé tette az összhatást, ami a közönségen is meglátszott, hangos ováció és vastaps töltötte be a teret. Az előadás végén, miközben a táncosok kalapot emeltek a zenészeknek, megköszönve kemény munkájukat, a nézők a színpadon lévő művészeket éltették.

Először egy hölgy érkezett, aki könnyed, játékos zenére mutatott be performance-t legyezőjátékkal kiegészítve, őt egy fiú követte, aki még zene nélkül lépett be a térbe, majd a dallam megszólalása után az érzelmeket is kifejező tekintettel mutatta be tánctudását. Ezt egy másik versenyző modernebb darabja követte, ami bár könnyed volt, mégis sikerült némi szenvedélyt is belecsempésznie, így a játékos gitárzenére egy mulattató latin szerető karakterét formálta meg a színpadon.

Ekkor jött az első páros előadás, ami ismét klasszikus formát öltött. A fiú és a lány egy kedves szerelmi történetet adott elő, ami akár egy gyerekkori barátságból kialakult érzelmi kötelék is lehetett volna. Táncuk szabadsága az érzelmi felszabadulással párosult, majd egymást váltva adtak elő szólótáncokat erre reflektálva. Később újra együtt léptek színpadra, így páros előadásukat közösen is zárták.

Utánuk ismét modern performance-ra került sor. Az elsötétült színpadra besétált egy táncosnő, innen indította a koreográfiáját. A hölgy viselete modern volt, bár a zene kevésbé. Mozgását a folytonosság jellemezte, amit számos, talajon végzett táncmozdulattal egészített ki. Az őt követő előadó szintén sötét térből indult, ráadásul rögtön a földről. Koreográfiája igazán érdekes, sodró hangulatú volt. A minimalista zenét komplex tánckoreográfiával ellensúlyozta,

Újabb klasszikus darab jött, ahol egy hölgy hosszú, kitartott mozdulatokkal, könnyed, légies módon adta elő táncát. Ezután ismét páros darabot láthattunk, de modern felfogásban. Sötét tér, oldalról keresztirányú fény, modern zene. Érzelmes, látványos produkció, ahol egyértelműen megjelent az egymásra utaltság, a függés, az elnyomás, a kihasználás, az átverés, a bábbá válás, a talajvesztés. 

Visszataps

Az idő múlásával egyre intenzívebb darabok érkeztek. A párost egy férfi követte, aki erőteljes előadásával, büszke, lendületes mozgásával lenyűgözte a nézőket. Őt egy alternatív táncot bemutató hölgy váltotta, aki elemi erővel, már-már állatias motívumokkal hozott be szinte törzsinek mondható elemeket, mintha minden mozdulatában egyfajta harciasság lett volna. Ezután kaptuk az ellenpontot egy táncosnőtől, aki, mint egy kerti tündér, játszi könnyedséggel, mosollyal az arcán lebegett be a térbe.

Egy klasszikusabb hangvételű balettet láthattunk, ahol a fiú fehér, díszes ruhában, már-már nemesi tartással hatalmas ugrásokat, forgásokat, látványos mozdulatokat mutatott be. A közönséget annyira lehengerelte, hogy az ováció nem akart szűnni, visszatapsolták, hogy kétszer is meghajoljon. Őt egy könnyedebb előadás, egy táncosnő finom koreográfiája követte, majd az est zárásaként egy újabb páros darabot láthattunk.

Az utolsó kettős tagjai szintén nagy hatást gyakoroltak a közönségre látványos emeléseikkel, kimagasló zenei pontosságukkal és intenzív jelenlétükkel. Egyes mozdulatoknál a páros férfi tagja nyílt színi tapsot kapott precíz kivitelezéseiért, míg a hölgy olyan szűnni nem akaró forgásokat mutatott be, hogy a nézők a zene ritmusára kezdtek tapsolni hozzá.

A végére egy nagy emelést, grandiózus lezárást tartogattak, de ezután sem hagyták el a teret, hanem behívták a többi versenyzőt, és közösen hajoltak meg a gála végét jelezve. A közönség hosszú perceken át tapsolt a táncosoknak, mire Galán Angéla is megérkezett, aki megköszönte a nézők figyelmét, majd bejelentette, hogy 2025-ben is visszatérnek: érkezik a III. Budapest Ballet Grand Prix.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az IVEDO PR Kft.  közreműködésével jött létre.

(Borítókép:  Horvath Adrienne)