A szegedi Anna Gyógyfürdő az idei fürdőlátogatások egyik legnagyobb meglepetése. Pici, némileg korszerűtlen, egyértelműen felújításra szoruló, mégis maradéktalanul kielégíti azokat az elvárásokat, amelyeket a pihenésre, gyógyulásra vágyó fürdőző egy gyógyfürdővel szemben támaszt. Az egészben az a legjobb, hogy ha az Anna Gyógyfürdőt választjuk, akkor senki sem fog minket lehallgatni. Nem kell alaposan meggondolnunk, hogy éppen kit és miért küldünk el melegebb éghajlatra.
Az Anna Gyógyfürdő paranoia-, összeesküvés- és szorongásmentes napot, gondtalan magányt biztosíthat számunkra, ami, ugye, eleve fél egészség. Természetesen a lehallgatásmentes naphoz az is szükséges, hogy egyedül, hétköznap, pontban nyitáskor érkezzünk és vegyük igénybe az intézmény szolgáltatásait. Hagyjuk otthon barátainkat, szerelmeinket és elvbarátainkat, mert akkor néhány órára csak a miénk lehet az egész fürdő.
A helyzet odáig csak nem fajulhat, hogy saját magunkat is lehallgatjuk? Na, ugye. Mondjuk, még ilyen lehallgatási szempontból steril körülmények között is jobb, ha óvakodunk (a törpétől) a gyanús fürdőgatyáktól és bikiniktől, a medált, fülbevalót vagy karperecet viselő fürdőzőktől, valamint a kamerával felszerelt antik szobroktól. A lényeg, hogy maradjunk a gyógyvízcsobogás, az élménymedencék pezsgésének közvetlen közelében, mert akkor csak rossz minőségű hangfelvételek készülhetnek rólunk, mindent letagadhatunk.
Az Anna Gyógyfürdőben 3800 forintba kerül a felnőtt belépőjegy, amiben benne a van a gyógymedence, a különböző típusú szaunák és a wellnessmedencék használata. Elképesztő, mennyire megéri, az összeg kifizetésekor még az sem zaklatja fel különösebben a vendéget, hogy a jegypénztáros kisebb idegösszeomlást kap, ha fürdőzővel találkozik. Pedig az Anna Gyógyfürdő nem egy forgalmas McDonald’s, úgy tűnik, hogy a szívélyes munkatársnak naponta körülbelül tucatnyi vendéget kell lefizettetnie. Tizenkét vendég szorozva öttel (az elhúzódó fizettetés teljes időtartamával) egyenlő egyórányi megfeszített munkával. Nagy kérdés, hogy a maradék hét óra elegendő-e egy húszas évei elején járó fiatal idegrendszerének maradéktalan regenerálódásához.
A rendelkezésre álló szekrények és az öltözőkabinok 1930 körül, tehát jó száz éve készülhettek, de kit érdekel, ha egyébként minden tiszta (még a mellékhelyiségek is) és rendezett. Az már sokkal zavaróbb, hogy az értékek megőrzésére teljesen alkalmatlanok, mert egy fogpiszkálóval is könnyedén ki lehet nyitni az idő- vagy szúrágta szekrényeket. A fürdő munkatársának felügyelete nélkül nem is hagyna benne jó szívvel semmit az ember, még a lyukas zokniját sem.
Szintén kellemetlen, hogy a szekrény kulcsát is egyfolytában magadnál kell tartanod. Pici és hegyes, könnyedén átszúrja a vendég fürdőgatyájának zsebét, de a nagyon kellemes élménymedencék, az intim hangulat miatt ezen sem akadunk fenn. Ha bikiniben vágtunk volna neki a fürdő felfedezésének, akkor sokkal nagyobb problémát jelentett volna a kulcskérdés.
Az igazat megvallva annyira kellemes atmoszférájú, a nyugodt pihenést, kikapcsolódást és gyógyulást biztosító gyöngyszemről beszélhetünk az Anna Gyógyfürdő esetében, hogy további számos kellemetlenségen is könnyedén felülemelkedtünk.
Számtalan fürdő meglátogatása után azt kell hogy mondjam, mindennél többet érnek a megfelelő hőfokú szaunák, a kiváló, kellemes hőmérsékletű medencék, a tiszta gyógyvíz, a földöntúli csend és nyugalom. Valamint olyan fürdőzőtársak, akik szintén ismerik és a gyakorlatban alkalmazzák a fürdőzési etikettet.
Ha a felsoroltak teljesültek, akkor kit érdekel, hogy valószínűleg évtizedek óta nem pótolták az öltözőkabinban leszakadt akasztót? Ki bánkódik azon, hogy a büfé kínálata szegényes, és nem nyitnak időben? Kit zavar, hogy a csupán nyitáskor beindított fűtés miatt lassú fagyhalál vár a vendégekre, ha a gyógyvíz csodásan meleg?
Az Anna Gyógyfürdőt 1896-ban Steinhardt Antal és Lang Adolf tervei alapján építették. Kezdetben a neoreneszánsz stílusú épület városi közfürdőként üzemelt. Nevét a mellette található, 1927-ben fúrt kútról kapta. A gyógyhatású vizet először palackozó vállalkozó, Patzauer Dezső lányát hívták Annának, a hölgy emlékét őrzi a fürdő.
A forrás vizét 1929-ben minősítették gyógyvízzé, amit a szegediek mind a mai napig rendszeresen fogyasztanak, visznek haza a kútról.
Alkalmas epe- és gyomorpanaszok, pikkelysömör, asztma, valamint reumatikus és ízületi betegségek kezelésére.
A gyógyvíz ásványianyag-tartalma eléri a 2809 milligramm per litert. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a gyógyfürdő mellett gyógyászati központ is működik, ahol számos fizioterápiás kezelést lehet igénybe venni, akár társadalombiztosítási támogatással is.
Az épület bal szárnyában található a wellnessrészleg, ahol aroma- és gőzkabin, élményzuhany, finn, infra- és bioszauna is várja a látogatókat. A jobb szárnyban a gyógymedence mellett élményelemekkel gazdagított medence, gyerek- és úszómedence is található. A két épületrész között napozóteraszt is találunk.
Az biztos, hogy egy teljes körű felújítás, még egy belső, illetve egy külső gyógymedence megépítése a legjobb hazai gyógyfürdők közé emelné az intézményt. Utoljára 2004-ben, tehát húsz éve újították fel, ekkor alakították ki a wellnessrészleget. Úgy tűnik, itt az idő arra, hogy az üzemeltetők alaposan elgondolkodjanak az intézmény további sorsán és fejlesztésén.
A legfontosabb talán az lenne, hogy megőrizzék az Anna Gyógyfürdő minden előnyét, tüntessék el minden hátrányát, és az intézmény az maradhasson, ami, a hazai fürdőkultúra egyik alábecsült, megfizethető szentélye.
Az Anna Gyógyfürdő nagyon kellemes meglepetés, 10 pontból 8-at ítélünk meg neki. A Gyulai Várfürdőről szóló írásunkat itt olvashatja el, a Harkányi Gyógyfürdőben szerzett tapasztalatainkról ide, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő pokláról pedig ide kattintva olvashat.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)