Országszerte 2024. november 28-án került a mozikba Mazzag Izabella első egész estés filmje, a Mi vagyunk Azahriah, amely napjaink legnépszerűbb magyar előadójának történetét dolgozza fel. A fiktív elemekkel tarkított dokumentumfilm rendezőjével a szupersztárral való közös munkáról, az összetett műfaj szépségeiről és nehézségeiről, valamint arról beszélgettünk, mekkora felelősség az ország első számú hírességéről filmet készíteni.
Mazzag Izabella 2020-ban végzett az SZFE-n Almási Tamás és Kékesi Attila osztályában, dokumentumfilm-rendező mesterszakon. Már az egyetemen alkotott, vizsgafilmeket csinált, legismertebb és legszemélyesebb munkája a 444-en megtekinthető Falkám című, a borderline személyiségzavarról forgatott kisfilmje, de Krúbi és Beton.Hofi klipjein, valamint reklámfilmeken is dolgozott. Utóbbiból él, a videóklipeket szerelemből csinálja. A Mi vagyunk Azahriah az első egész estés filmje.
A fiatal rendezőt 2023 nyarán hívta fel Lévai Balázs producer, mondván, van egy ötlete: Azahriah-ról szeretne filmet készíteni, ahhoz keresi a stábot, és Izabellára gondolt rendezőként. Lévai fiatal alkotókat szeretett volna megnyerni a filmhez, hiszen – már csak Azahriah korából fakadóan is – friss látószögből akarta megközelíteni a témát. Mazzag munkássága annyira megtetszett a tapasztalt dokumentumfilmesnek, hogy őt képzelte el a direktori székbe. A projektben eredetileg egy másik alkotó, Kőrösi Máté is részt vett, de ő nem tudta folytatni a munkát, így Mazzag egyedüli rendezőként jegyzi a filmet.
Annak ellenére, hogy eltéveszthetetlenül Z generációs(nak tűnő) alkotás, a Mi vagyunk Azahriah egy közönségfilm. A stáb azt szerette volna elérni, hogy beüljön rá a 12 éves Azahriah-rajongó meg a szülei is, akik remélhetőleg ugyanannyira élvezik majd a filmet. Azi zenéjéhez hasonlóan egyébként a film esetében is eléggé vegyes szórásra számít a stáb, már ami a közönség életkorát illeti.
„Hallottam korábban az Azahriah-jelenségről, ismertem is pár zenéjét, de nem igazán követtem. Semmit sem követek túlságosan, híreket is alig olvasok. Annyira azért képben voltam, hogy amikor megkeresett Lévai Balázs, tudtam, miről beszél. Aztán elmentem az első koncertjére, ahol viszont teljesen átfordult bennem valami. Olyan energiákat közvetített, meg olyan személyiség tárult elém, ami nagyon megfogott. Tudom, ez olyan klisésen hangzik, hogy hú, elmentem az első koncertjére, és átfordult bennem valami, de tényleg így történt. Jó a zenéje, de azért jó a zenéje, mert ha ezt más énekelné el, nem is ütne ekkorát” – emlékszik vissza Mazzag Izabella a kezdetekre.
Megkérdezem tőle, így, hogy közelről is belelátott Azahriah életébe, mit gondol, mi az előadó sikerének titka.
Most láttam TikTokon egy búvár csávót, aki bemegy a tengerbe úszni, és olyan dolgok vannak a vérében, ami miatt a tengeri élővilág vonzódik hozzá, köré úszik, meg ilyenek. Valami ilyesmiről lehet szó Azahriah esetében is, ő egyszerűen más, mint a többi ember. Oda kell figyelni rá.
A rendezőnek nem volt elvárása a forgatás előtt, legfeljebb annyi, mint bármelyik más munka előtt: hogy jó filmet készítsen. Szereti azokat az alkotásokat, amelyek nézetik magukat, és nem azon kell gondolkoznia, hogy hú, ezt milyen ügyesen megcsinálták, hanem olyan, mintha belecsöppenne az adott világba. Számára az a jó film, ami annyira be tudja húzni, hogy elhiszi, ott van a sztoriban.
Mivel a Mi vagyunk Azahriah félig dokumentumfilm, a stáb sodródott az árral, mindenhova követte az előadót, és örült annak, ha valamit fel tudott venni az életéből.
Lévai Balázs mondta, hogy most ott tart ez a srác, hogy lehet, érdemes filmet csinálni róla. Jól rátapintott, bár akkor még mi sem tudtuk biztosan, hova fut ki az egész. Dokumentumfilm, így nem lehetett előre tervezni. Aztán nyilván bejött a képbe a Puskás, amivel már lehetett. Tudtuk, hogy na, valószínűleg ez lesz a film vége.
A filmben egyébként magáról a három koncertről már nem esik szó, a rendező azonban igazolja a teóriámat, hogy miért is nem: azért, mert a tripla Puskásról különálló koncertfilm készül(t).
Ahogy az a filmből is kiderül, Azahriah-nak nagyon konkrét elképzelései vannak vizualitás terén, ő tervezte meg például a koncertsorozat színpadképét is. De mennyire vett részt a film munkálataiban?
A Mi vagyunk Azahriah párhuzamosan forgott a Puskás-koncertsorozatra való felkészüléssel, így az énekes elsősorban a bulikra, semmint a forgatásra fókuszált. Érzékelhetően több energiát fektetett a Puskásba, a filmet inkább a stábra bízta. A fontosabb megbeszéléseken azért ő is részt vett: ott volt, amikor Mazzagék átrágták magukat a forgatókönyvön, és a meglátásait is elmondta a csapatnak, mégis inkább a stáb elképzelései domináltak. Azahriah vizualitása tehát a koncertek látványvilágán, semmint a filmben volt tetten érhető.
A fenti idézet szerzője Azahriah, aki a filmmel nem az anonimitását akarta megőrizni, mert annak már mindegy…
„Szerintem kettősség van benne. Nagyon sokat ad neki a közönség, és a siker sok szempontból megkönnyítette az életét, de azt hiszem, közben meg is nehezítette, mert az anonimitást, ami ahhoz kell, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki létezni, már nem tudja megszerezni. Szerintem azt gondolta, hogy minél többet van a filmben, annál láthatóbbá válik, amit ő most nem szeretne” – mondja a rendező, aki maga is csak lassan tudta áttörni Azahriah falait.
„Ati egy nagyon-nagyon zárkózott srác, ez az elején iszonyatosan nehéz volt. Ő alig bízik meg bárkiben is, legfeljebb a legbelső körében, ami igazából az ő helyzetében tökéletesen érthető. Óriási munka volt bekerülni a bizalmi körébe, de ahogy egyre beljebb és beljebb kerültem, bizonyítottam neki, hogy nem akarunk semmi rosszat tenni vele, csak dokumentálni az életét.
Egyszer aztán megöleltem, és ott, abban a pillanatban áttört a gát.”
Az elmondottak alapján azt gondolnánk, Azahriah nem feltétlenül rajongott a film ötletéért. Mazzag szerint valóban sok kérdés merült fel az előadóban a projekt kapcsán.
Ahogy minden normális emberben, benne is felmerült, hogy egyáltalán tart-e ott, hogy film készüljön róla. Sokat beszélgettek vele erről, hogy ez miért jó neki, miért rossz neki, mit mérlegeljen, mi döntsön el, végül ezután hozta meg a döntést.
Visszatérve a gondolatra, hogy ennyire rövid idő után érdemes-e filmet kapnia egy előadónak, a rendező csak annyit válaszol:
Szerintem nem kell ennyire komolyan venni, nem minden az életkor. Ha valaki 60 évesen sem ér el annyi mindent, mint amennyit ő elért 22 évesen, akkor most kiről forgassak? Arról a 60 évesről, aki nem ért el semmit, vagy a 22 évesről, aki már elért valamit?
Az összetett formátum sikeres megvalósításához Mazzag Izabella korábbi kisfilmes, illetve reklámfilmes tapasztalataiból táplálkozott, de még így is iszonyatosan nehéz feladat volt nagyfilmet készítenie. Úgy véli, egy nagyfilm megalkotásánál rengetegfelé kell fókuszálni, ám a legnagyobb tanulság, hogy azt is meg kellett tanulnia, hogy hova ne.
Már a forgatás elején kőbe volt vésve, hogy játékfilmes rész is készül. A stáb nem akart egy klasszikus dokumentumfilmet, ami kimerül annyiban, hogy követi a főhős életét, meg beszúr néhány koncertfelvételt. Egy musicalszerű, annál azonban kicsit furcsább filmet képzeltek el. Egy játékfilmet, ami reagál a dokumentumfilmes szálra, de el is rugaszkodik tőle.
Nem Azahriah életének újrajátszását akartuk megcsinálni, viszont azt a vágásig nem tudtuk, hogy a fiktív és a valós szál ennyire jól összeér. Kicsit így a vakvilágba forgattunk. Bár a forgatókönyvben meg volt írva, és felolvasva is jól hangzott, a vágásig nem derült ki, hogy tényleg összepasszol a kettő. Márton Dániel vágónak óriási szerepe volt abban, hogy profin összefésülje a két szálat. Abba bele se akarok gondolni, hogy mi lett volna, ha nem ér össze a kettő…
Mazzag stílusa is visszaköszön a filmben, különösen a játékfilmes jeleneteknél.
„Forgott a dokumentumfilm másfél évig, közben voltak írószobáink, ahol leültünk Előd Máté forgatókönyvíróval meg Lévai Balázzsal, és hárman ötleteltünk. Mindig Máté hozta a forgatókönyv részleteit, amiket mi Balázzsal átnéztünk, kommenteltünk, satöbbi. Amikor ezek megvoltak, elkezdtem kidíszíteni a forgatókönyvet az én stílusomban. Azt a jelenetet nagyon szeretem, amikor a lány megérinti az alternatív Azahriah fejét, az újjászületésükkor pedig helyszínt váltanak. Ezek mind olyan díszítések, amelyek a forgatókönyvírás végén kerültek bele a filmbe, de ott vagyok bennük” – emeli ki, hol jelent meg a filmben a saját stílusa.
Az introvertált Azahriah-val szemben DESH egy borzasztóan extrovertált személyiség. Egy filmben a nézők nagyítóval szemlélik az embereket, ha pedig egy zárkózott valaki mellé odakerül egy nyitott karakter, az teljesen elviszi a filmet. A rendező úgy véli, Azahriah karakterének nem segített volna, ha a filmet „telepakolják” egy teljesen más személyiségű emberrel, mert onnantól utóbbira figyelne a néző. Ez a film most Azahriah-ra fókuszált, ezért sem kapott túlzott szerepet benne zenésztársa, DESH.
A rendező édesapja a díszbemutatón látta először a filmet, ő például korábban nem ismerte Azahriah-t, de nagyon szimpatikus embert ismert meg a személyében. Mazzag szerint a film arra jó, hogy kedvet kapjunk Azahriah-hoz, aztán ha kedvet kaptunk hozzá, akkor már utána lehet kutatni. A Mi vagyunk Azahriah-nak nem feltétlenül célja, hogy informatív legyen, inkább olyan érzéseket akartak átadni vele, amikre csak a film képes.
A játékfilm főszereplője Ionescu Raul, a női főhős pedig Juniki Noémi – mindketten színészhallgatók, de a rendező szerint vérbeli profik.
Csodálatos volt a két fiatal színésszel együtt dolgozni, hiszen folyamatosan olyan kérdéseket tettek fel, meg olyan észrevételeik voltak, amikkel segítették az én rendezői munkámat.
Amikor először láttam a filmet, rögtön az ugrott be, hogy Ionescu Raul Azahriah-ja a sztár legszemélyesebb gondolatainak kivetülése, akire egyáltalán nem úgy nézek, mintha mindenáron bele akarnám látni Azahriah-t, hanem úgy, mintha a segítségével egy kicsit még jobban sikerülne megértenem őt. Szerencsére a stáb pontosan ezt akarta érzékeltetni a közönséggel, Mazzag Izabella örül is, hogy így fogalmazódtak meg bennem a látottak.
„Van bennem némi tartás, pontosabban egyfajta bizonyítási vágy. Azt érzem, hogy ha már egyszer én kaptam ezt a lehetőséget, akkor nekem ezt túl kell teljesítenem, hiszen én vagyok az a szerencsés... De az, hogy ezzel a filmmel, Azahriah nevével együtt fény derül a személyemre vagy a munkásságomra, nem zavar, sosem zavart. Óriási élmény volt ezen a filmen dolgozni, nagyon szeretek fejlődni és tanulni, és azt hiszem, azért jutok el mindig oda, ahova szeretnék, mert nagyon sokat teszek érte. Szeretek beáldozni dolgokat, ha van értelme. Ezért a filmért sokat áldoztam, és azt hiszem, volt értelme, ami büszkeséggel tölt el. Ez az első nagyfilmem, ami hatalmas mérföldkő az életemben” – válaszolja a kérdésre, hogy érzett-e bármilyen nyomást amiatt, hogy az ország első számú sztárjáról készít filmet. A sztárról, akinek bizony az előzetes kételyek ellenére is kimondottan tetszett a végeredmény.
A beszélgetés végén eszembe jut, hogy rákérdezzek, vajon szándékosan Azahriah nemrég bejelentett „pihenőjével” egy időben jött-e ki a film.
Nem, Ati mindig mindenkit meglep. A belső környezetét is szereti meglepni, és erről mi is akkor értesültünk, amikor mindenki más
– mosolyodik el a rendező.
Tehát akkor mégsem marketingfogás volt az időzítés, tényleg kifürkészhetetlen ez a srác, könyvelem el magamban. Vajon milyen meglepetésekkel készülhet a jövőben?
(Borítókép: Mazzag Izabella 2024. november 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)