Emma. Ez Jean Reno bemutatkozó regényének címe. Igen, a francia világsztár krimiírásra adta a fejét 75 évesen, és érvényes rá a mondás: jobb későn, mint soha. Mert a sodró lendületű kémtörténet magával ragadja, beszippantja az olvasót, és amikor letettük a 265 oldalas könyvet, nagy kő gördült le a szívünkről. Az utolsó sorokból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy lesz folytatás. Ahogy azt Jean Reno is elárulta az Indexnek a könyv magyarországi kiadója, az Open Books által szervezett exkluzív videóinterjúban.
Jean Renót felesleges bemutatni a magyar közönségnek. A Casablancában 1948-ban Juan Moreno y Herrera-Jiménez néven, spanyol szülők gyermekeként született Reno előbb Franciaországban lett sztár, majd Hollywoodnak köszönhetően világhírnévre tett szert olyan filmek fő- és mellékszereplőjeként, mint A nagy kékség, a Nikita, a Léon, a profi, A Da Vinci-kód, a Ronin és még sok más emlékezetes alkotás.
A fene sem gondolná, hogy Reno már 76 éves, pedig annyi, még ha jóval fiatalabbnak is gondolná az ember. Nos, ez a fiatal 76 éves férfi tavaly belefogott egy kémtörténet megírásába, vagyis abban az életkorban, amikor más már nemcsak töri a fejét a visszavonuláson, hanem már régen vissza is vonult, ő kiegészítette a portfólióját, és regényírásra adta a fejét.
Hála istennek, mondhatjuk azok után, hogy két nap alatt elolvastuk az Emma című thrillert. A regény ugyanis jó, különleges atmoszférája van, alaposan kidolgozottak a karakterek, látszik, hogy értő filmes írta. A regény ugyanis filmszerű, és teljesen egyértelműen megfilmesítés után kiált.
Hogy lesz-e belőle film, még nem tudhatjuk, de a könyv magyar kiadója, az Open Books szervezett az Indexnek egy exkluzív videóinterjút Jean Renóval, amit itt és most olvashatnak.
Jó napot, uram!
Jó reggelt!
Jaj, elfelejtettem, hogy New Yorkban reggel van! Tartozom egy vallomással, a feleségem az ön nagy rajongója.
Oh, köszönöm.
Vágjunk a közepébe: miért várt hetvenöt éves koráig az első regényével?
Nem is tudom… Talán túlságosan lefoglalt a filmezés. De az biztos, hogy az Emma sztorija már évek óta megvolt a fejemben.
Hogyan talált rá erre a kétségkívül különleges és felettébb izgalmas történetre? Volt ennek valamiféle irodalmi előképe?
Nem, semmi ilyesmi nem volt. Az történt, hogy a Covid, a pandémia idején be voltam zárva, és akkor kezdtem el dolgozni az Emmán. Egyébként akkoriban Franciaországban éltem, Provence-ban a feleségemmel és a hat gyerekemmel.
És miért Bretagne-t, ezt a titokzatos, bretonok, tehát kelták lakta félszigetet választotta a regény helyszínéül, legalábbis ami a krimi kezdetét illeti? Van valami köze Bretagne-hoz?
Van, annyi, hogy egyszer nyaraltunk ott a feleségemmel egy wellnesshotelben, Lorient környékén, ahol a regényem hősnője, Emma is dolgozik masszőrként. Nekünk is volt egy nagyon jó kezű masszőrünk, pontosabban a feleségemnek, Zofiának, és hát valójában egy masszőz, egy fiatal hölgy, aki a szakmájának a mestere volt. Zofia javasolta nekem, hogy vetessem magam kezelésbe vele, és tényleg valósággal újjászülettem a keze alatt. Na, akkor kezdett összeállni a fejemben a regény ötlete.
Ezek szerint kellett ehhez egy varázslatos kezű, fiatal masszőz. Árulja el nekem, hogy az a különleges képesség, amivel Emma rendelkezik a regényben, és amit most nem akarok részletezni, hiszen az konkrétan spoilerezés lenne, szóval az egy valós képesség, vagy csak…
Nem, nem, ilyen a valóságban nincs, csak kitaláltam, mert ezen alapul a krimim sztorija. Nem akarom lelőni a saját poénomat, de az én regényemben a kéz ereje a szív erejéből táplálkozik. Ha erősek az érzelmek, legyen az szerelem vagy gyűlölet, esetleg életveszélyes helyzet, akkor Emma keze hirtelen fegyverré válik.
És ezzel a fegyverrel ölni is lehet.
Így van, abszolúte!
És képzelje el, annyira hihetően írta le, hogy én be is dőltem önnek!
Köszönöm, köszönöm! Ezek szerint nem is olyan pocsék a könyvem.
Ellenkezőleg! Nekem az is nagyon tetszett, hogy Emma személyében egy olyan hősnőt alkotott meg, akivel tökéletesen azonosulni tud az olvasó, jelen esetben én. Az a benyomásom, hogy ön is szereti Emmát.
Olyannyira, hogy már el is kezdtem írni a trilógia második könyvét. Merthogy három Emma-könyvet tervezek.
Tényleg? Már el is kezdte írni? Alig várom, hogy olvashassam!
Elkezdtem jegyzetelni, leírni a gondolataimat, már nagyjából összeállt a fejemben a könyv eleje.
Ha az eleje megvan, utána már magától megy az egész. Egyébként mennyi idő alatt írta meg az Emmát?
Kicsit több mint egy év kellett hozzá.
Manapság mi tölti ki a napjait? A filmezés? A könyvírás? Vagy mindkettő?
Egyik sem. Rengeteg interjút adok, élőben és felvételre is. És aztán jövőre elutazom Japánba.
Japánba? Megcsinálják a Wasabi folytatását?
Jaj, dehogy... Filmet forgatunk az életemről, dokumentumfilmet, és ebből kifolyólag utazom Japánba. Nem is rövid időre. Hat hónapra. Nagyjából készen vagyok a történettel, fél évig írtam, most karácsonykor eljön hozzám a rendező, és átbeszéljük a projektet. Szóval párhuzamosan dolgozom az Emma folytatásán és az élettörténetemen.
Ha már az élettörténete szóba került, be kell vallanom, megdöbbentem, amikor a Wikipédián kikerestem az életkorát. Nem hittem el, hogy már 76 éves, legfeljebb jó hatvanasnak gondoltam.
Köszönöm, de ez nem igaz, az évek megállíthatatlanul repülnek.
Egyébként miért lakik New Yorkban?
Mert a feleségem itt élt, amikor megismerkedtünk. Zofia különben brit, eredetileg londoni, de idővel átköltözött New Yorkba. A Rózsaszín párduc forgatásán találkoztunk, 2006-ban, egymásba szerettünk, összeházasodtunk, lett két gyerekünk. New York teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnt, olyan, mintha félúton lenne Európa és Amerika között, hat óra alatt repülővel Párizsban vagyok.
Hát igen, New Yorkban mindenki otthon érzi magát, ez a város erről szól.
Pontosan. Én amúgy is világpolgár vagyok, Casablancában születtem, spanyol szülők gyermekeként, két állampolgárságom van, folyton úton vagyok, azt szoktam mondani, az én házam a bőröndöm.
Ha már azt mondja, hogy világpolgár, járt nálunk, Magyarországon?
Azt hiszem, igen. Ott forgattuk a Doorman című filmemet. (Ennek a magyar címe Több mint portás volt – a szerk.) Igen, négy éve volt. Bukarestben.
De hát Bukarest nem Budapest, az Románia!
Jaj, jaj! Bocsánat, bocsánat! (A fejét fogja, teljesen kétségbeesik.) Ezer bocsánat.
Semmi gond, sokan összekeverik a két várost, aminek mi, magyarok, annyira nem örülünk.
Még egyszer elnézését kérem. Budapesten sajnos már nagyon régen nem jártam.
Pedig nem bánná meg, ha eljönne hozzánk.
Elmegyek, megígérem!
Oké. Mi a következő filmje?
Októberben kezdtük el egy amerikai film forgatását, Tuner a címe, bűnügyi thriller, és többek között Dustin Hoffmannal, Leo Woodall-lal játszom benne, Daniel Roher a rendezője, aki a Navalnij című filmet is rendezte. Egy zongorahangolóról szól, ebből alakul ki egy thriller.
Mondja csak, van kedvenc filmje? Mármint a saját filmjei közül.
Nincs, mert nekem mindegyik filmem személyes ügy. Személyes, mert minden forgatáson kialakul egy kötelék a színészek, a technikai személyzet között, és egyik csapatot sem akarom megbántani azzal, hogy rangsorolok. Megannyi baráti társaság, képzelje el! Mindegyik filmem az életem egy darabja, és ez független attól, hogy a közönség miként értékelte.
Tartja velük a kapcsolatot? Mármint az egyes filmjei szereplőgárdájával, a rendezőkkel?
Sokukkal igen. És most megint nem akarok neveket említeni, mert ezeknek a színészeknek akkora az egójuk, hogy… Szóval senkit sem akarnék megbántani azzal, hogy nem említem meg az illetőt. De csodálatos dolog összejönni ezekkel a színészekkel akár öt-tíz évvel azok után, hogy együtt forgattunk. És ott tudjuk folytatni ezeket a beszélgetéseket, ahol tíz éve abbahagytuk.
De kedvenc rendezője azért csak-csak van…
Lássuk csak… Olyan sok kiváló rendezővel dolgoztam…
Talán Luc Besson? Hiszen együtt emelkedtek világhírnévre a Subwayjel, A nagy kékséggel és főleg a Léon, a profival.
Nem, nem… Várjunk csak… A Da Vinci-kód rendezője, hogy is hívják?
Ron Howard, nem?
De, Ron Howard! Luc Bessont is kedvelem, remek rendező, de Ron amellett, hogy csodálatos rendező, még nagyon jó ember is.
Köszönöm, uram! És köszönöm az interjút, élmény volt.
Higgye el, nekem is. Ha elmegyek Budapestre, feltétlenül felhívom. És nem keverem össze Bukaresttel.
Jean Reno: Emma
264 oldal
Kiadó: Open Books
Fordította: Király Katalin
(Borítókép: Jean Reno 2022. június 20-án. Fotó: Stephane Cardinale / Corbis / Getty Images)