Bridget Collins mestere a sötét és misztikus motívumokkal teletűzdelt, egyszerre történelmi és a régmúlt korok atmoszféráját idéző, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nagyon is kortársnak érződő történeteknek, amire A csendgyár is remek példa.

A regény két szálon fut, a részek egy női, valamint egy férfi karakter sorsát követik végig. Az első idősík Sophia Ashmore Percy 1820-as naplóján keresztül elevenedik meg. A nő férjével, Jamesszel egy görög szigetre utazik, hogy felfedezzen egy új fajt. Érkezésükkor szomorúan tapasztalják, hogy tudós barátjuk elhunyt, megjelenik azonban egy titokzatos nő, Hira, aki furcsa kapcsolatot létesít Sophiával, és akarva-akaratlanul is megváltoztatja annak életét.

A második elbeszélés évtizedekkel később játszódik, és a feleségét gyászoló Henry Latimer kálváriáját mutatja be. A férfi élete fenekestül felfordul, amikor egy különleges ajándékot, azaz egy pókok által szőtt selyemdarabot kap Sir Edward Ashmore-Percytől. A két férfi alá-fölé rendelt viszonya eleinte semmit jóval nem kecsegtet, ám Sir Edward ajánlatot tesz Henrynek. Az üzlet megköttetik, és elkezdődnek az igazi problémák.

Nem minden a szerethetőség

Sophia és Henry sorsa persze idővel összeér, ám az elbeszélésekben két teljesen eltérő világ elevenedik meg előttünk. Pontosabban majdnem teljesen eltérő, hiszen a misztikus selyemszövő pókok mindkét szereplő életében fontos motívumok. Olyannyira, hogy ezek a pókok adják a történet kiindulópontját, vagyis a mágikus, csendet előidéző selymet, amely minden történésnek a mozgatórugója.

A történet izgalmasan indul és (szerencsére) fordulatokkal zárul, vagyis nem igazán kiszámítható, de a regény közepe valahogy sokkal lassabban halad, mint azt remélnénk vagy bármi indokolná. Mintha a könyv kerete lenne a lényeg, a test pedig kicsit elpuhult volna az írás közben... A kötetnek ennek ellenére nem igazán van olyan része, amit ki lehetne venni belőle, a legtöbb mondatnak igenis helye van a történetben, és szerepe a kerek egészben.

Ami a hősöket illeti, egyiküknek sem tudunk igazán szurkolni, hiszen bár karakterfejlődésük van, személyiségük változása inkább negatív értelemben érhető tetten. Ebben a regényben nincsenek jófiúk, mindenkit valamilyen érdek vagy hátsó szándék hajt előre, csupán az önzőség mértéke váltakozik a különböző karakterek esetében.

Kötelező elemek

Szokás szerint ebben a regényben is előkerül a homoszexuális szál, ráadásul kettő is, Collins ismét hozza a kötelezőt. Ugyanakkor korábbi könyveinél lényegesen kisebb hangsúlyt kap az azonos neműek között szövődő érzelmek leírása és kifejtése – utóbbi például szinte teljesen kimarad ebből a kötetből, a szerző inkább csak tényeket vázol fel ahelyett, hogy belebonyolódna az érzelmekbe. 

A szexizmus, az erőszak, a kizsákmányolás és a gyermekmunka témakörei és nagyon is realisztikus ábrázolása talán a kelleténél is nyomasztóbbá teszik a könyvet, könnyen ellenszenvet váltanak ki az olvasóból. Ez persze nem a karakterek hibája, ha valakit, inkább Collinst és témaválasztást érdemes okolni.

Collins ugyanakkor – a kemény témák ellenére – még mindig képes megteremteni a környezetet, a hangulatot, és úgy kelti életre a történetet, hogy az olvasó azt érzi, testközelből éli át az eseményeket. 

így ezeken a területeken semmiféle kivetnivalót nem találunk a regényben. 

Ezzel szemben A csendgyár nem tudta elérni teljes potenciálját, hiszen bár a könyv logikus és fokozatosan halad előre, a központi motívumot, vagyis a rejtélyes pókok történetét sokkal részletesebben ki lehetett volna fejteni.

Ez a szál nem kapott akkora jelentőséget, mint az emberi tulajdonságokból és kapcsolatokból fakadó konfliktusok vagy történések, holott ez mindennek az origója. A misztikus hatás tagadhatatlanul megvan ebben a regényben is, de talán egy fokkal kevésbé, mint a szerző korábbi köteteiben.

Bridget Collins: A csendgyár
21. Század Kiadó, 2024
Fordította Borbély Judit Bernadett
383 oldal

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)