Írhat-e szakmailag releváns könyvet az, akinek a neve a leghangosabban olyan ügy miatt került a sajtóba, aminek ugyan van érintkezési felülete a szakmával, jelen esetben a zenés színházzal, de inkább a metoo-mozgalom egyik epizódjaként emlékszünk rá? Kerényi Miklós Gábor (művésznevén: KERO) vaskos kötetet jelentetett meg A zenés rendezés titkai címmel, és egy biztos: alaposan kidolgozott szakmai útmutatót kap kézhez, aki ebből szeretne többet megtudni a zenés színpadi műfajokról, rendezésről, dramaturgiáról.
Álszentség lenne nem azzal kezdeni Kerényi Miklós Gábor könyvét, hogy az ember megnézi, vannak-e benne arra utaló részek, hogy a szerző feldolgozta a 2017-ben történteket. Reflektál-e arra, hogy többen azzal vádolták, hogy az Operettszínház művészeti vezetőjeként pozíciójával visszaélve zaklatta őket? Kerényit, aki nem tagadta a vádakat, és bocsánatot kért, hét évvel ezelőtt kirúgták emiatt a munkahelyéről, a Budapesti Operettszínházból.
A metoo-ügyek nyilvánosságra kerülésének időszakában nemcsak a világban, hanem Magyarországon is számos olyan történet jött elő, amelynek az áldozatai addig hallgattak, az elkövetők – vagy feltételezett elkövetők – pedig nagyon különböző módokon reagáltak, élték vagy nem élték túl ezeket a vádakat. És ennyi év távlatából az is látszik, hogy ezeknek az ügyeknek nem lett megoldása, valamiféle megnyugtató lezárása, és már annak is tanúi lehetünk, hogy az élet megy tovább, van, aki visszatér a pályájára, és elindul egyfajta rehabilitáció.
Kerényi Miklós Gábor könyve kétségtelenül abba a sorba illeszkedik, hogy a színházi szakemberre inkább a munkái alapján emlékezzünk, és a szerzőnek az is a szándéka lehetett, hogy a szakmai krédó mellett emléket állítson azoknak a sikeres előadásoknak, amelyeket az elmúlt évtizedekben rendezett, hogy a múló színházi pillanatok megmaradjanak az utókornak.
Mert azt nem lehet kétségbe vonni, Kerényi számos produkciót – operát, operettet, musicalt – vitt sikerre itthon és külföldön. Ilyen volt A Notre Dame-i toronyőr, a Rómeó és Júlia, a Miss Saigon, az Elisabeth vagy legutóbb a Lévi Story! – A farmerkirály, ezek egy részéről fotókat is tartalmaz a kötet. Emiatt az is nyilvánvaló, hogy
Kerényi nagyon érti, mitől működik egy előadás,
hogyan kell összehangolni azt a rengeteg jelentős vagy éppen apró momentumot, amiből egy-egy ilyen zenés színházi produkció összeáll. Hiszen itt van zene, tánc, prózai szöveg sok-sok jelmezzel, díszlettel, kellékkel, lámpával és sok-sok emberrel: színészekkel, énekesekkel, muzsikusokkal, táncosokkal, statisztákkal, súgóval. Még akkor is sok a szereplő, ha itt egyetlen színész egyszersmind énekel és táncol is, ráadásul ez újabb szempontokat vet fel az alkotási folyamatban.
Nem könnyű tehát összerakni egy előadást, ahogy a szerző írja: a rendezés összetett személyiséget követel, és szinte hadvezéri feladat. Eközben pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan bánunk a szereplőkkel, és ezt Kerényi Miklós Gábor is tudja: A próbavezetés című fejezetben olvashatunk arról, hogyan kell megteremteni a körülményeket – például pontosan kell befejezni a próbát, mert a művészek gyakran két-három percet sem tolerálnak – és a próbahangulatot, de kitér arra is, hogyan alakul a rendező és a szereplők közötti kapcsolat.
Végeredményben a személyes hitelesség kialakításáról van szó, mert bármilyen furcsa, ez a személyiségjegy a rendezői pálya egyik alapja. Vagyis hogy a közreműködők, színészek, énekesek, táncosok elhiszik-e, hogy amit a rendező mond, az úgy van, és az előreviszi őket a művészi megvalósításban.
Kerényi külön beszél a színpadi instrukciók módjáról, jellegéről, arról, „hogyan juthatunk el bizonyos érzések, vágyak különleges megfogalmazásáig színész kollégáinkkal”. Ezt olvashatjuk: „Egy-egy helyzetben rá kell vennünk művésztársunkat, hogy képességeinek korlátjait áttörve eljusson azokhoz a határokhoz, amelyekben egész váratlan és különleges pillanatokkal tud minket meglepni.” Szerinte ilyenkor az előadóknak meg kell küzdeniük a saját árnyaikkal, félelmeikkel, szégyenérzetükkel, „de ha kitartóak vagyunk, nagyon izgalmas pillanatok születésénél bábáskodhatunk”.
Kerényi ekkor rátér arra, hogy „manapság, a meetoo-mozgalom fényében ez a dolog különösen érdekessé vált”. Leírja, hogy Amerikában milyen „különleges szabályok” határozzák meg, hogy mit szabad, és mit nem, például kerülniük kell minden testi érintkezési formát. „Szerencsére nálunk egyelőre nincsenek ilyen szigorú szabályok” – írja a rendező, hozzátéve, hogy ezzel együtt „törekednünk kell arra, hogy emberi méltóságában senkit meg ne bántsunk”.
Viszonylag hosszan ír tehát arról, hogyan lehet olyan útra csábítani a partnereket, ahol még nem jártak, hogyan lehet elhárítani a kétségeiket, a félelmeiket.
Igen fontos, hogy szélsőségesebb rendezői elképzeléseinket időben, előre egyeztessük szereplőinkkel, győzzük meg őket egy-egy akció izgalmasságáról, különlegességéről, legyen az ölelkezés, verekedés, lelki kiborulás, vetkőzés – és folytathatnánk a sort.
Ennyi szerepel tehát a könyvben: arra nézve nem kapunk semmilyen utalást, hogy 2017-ben jó eszközöket választott-e a művészi elképzelései megvalósítására. „Be kell, hogy valljam, sok élethelyzetben, sok megoldásban, stílusban, viselkedésben valóban közelítettem ahhoz a határhoz, ami még szerintem elfogadhatónak tekinthető.
Tettem ezt a művészi érzékenység és a teljes belefeledkezés, a mérhetetlen művészi szabadságvágy okán.
Megalázni valakit sohase volt célom! Ha valaki ezt mégis így érzi, ezúton, de személyesen is szívesen kérek tőle elnézést, bocsánatot, bár szándékom szerint mindig a művészet valamilyen típusú megjelenéséért, a különleges belső világok felszabadítására törekedtem” – írta 2017-ben, és a most megjelent könyvben sincs nyoma annak, hogy ezt ma másképp látná.
A zenés rendezés titkai ezzel együtt valóban hiánypótló alkotás, olyan elméleti összefoglaló, amely évtizedes tapasztalaton és gyakorlati megoldásokon alapszik. Szakmabeliek és a műfaj rajongói is forgathatják, függetlenül attól, hogy mit gondolnak a határokról és a művészi szabadságról.
Kerényi Miklós Gábor: A zenés rendezés titkai
Mesterfogások – Kulisszatitkok – Emlékek
Alexandra Kiadó, 2024, 346 oldal
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)