A nagy boldogságban is meg lehet találni, hogy mi az, amin érdemes vívódni és gyötrődni, de szerencsére mindig marad egy tábla csoki az asztalon a nap végén. Valahogy így éli meg mindennapjait Szabó Balázs, aki zenekarával hat év után adott ki új lemezt Keringés címmel. Ennek kapcsán ültünk le beszélgetni az arútluK legújabb adásában.
Kezdjük hátulról, hátha nem lőjük le a poént. Szabó Balázs életében van öröm, bánat, keserédesség és a jövőből áradó félelem, amit beszélgetésünk végén komolyan ki is veséztünk. Számos dolog akad, ami emberként és alkotóként foglalkoztatja, és még ha nem is gyötri félelem, hogy kikopik-e majd egy nap a magyar zeneszeretők elméjéből, azért elismeri, a fennmaradás nem könnyű feladat.
Ha valami őszinte és igaz, akkor is az lesz, ha tegyük föl nem sikerül a víz felszínén maradni, kevesebb koncert van és kevesebb reflektorfény kerül az emberre
– véli szabó Balázs, később pedig hozzáteszi:
„Ha én alkotó- és művészemberként megtettem, amit csak lehetett a csontomig, zsigereimig áthatolva és kutatva, kiadva magamból, akkor azt hiszem, ez egy olyan hosszútávfutó futása, aki büszke lehet rá, mert elindult és végigcsinálta. Lehet, hogy nem ő nyerte meg a versenyt, de az út a nagyon-nagyon fontos.”
Fontos bizony, hisz az út most hat évig tartott, ugyanis a zenekar legutolsó saját alkotásokkal megtöltött nagylemeze 2018-ban jelent meg. A csapat azóta koncertezett, lemezt népszerűsített, beütött a Covid is, de új albumra csak most került sor. Azonban a Keringés sok mindenben eltér a zenekar korábbi alkotásaitól. Például abban, hogy rövidebbek a dalok és iskolai divat lett az in medias res.
Annyiszor kezdtem már hosszú intrókkal, hangulati rákészülésekkel. Valahogy ez is a saját iskolám egyik új osztályterme. Igyekszem változni zenében is, hogy milyen az, amikor nem nulláról építesz fel valamit a végéig, hanem mi van, ha benyitunk az ablakon, de már játszik a zenekar? Mi történik akkor? Ér-e, szabad-e, kell-e? Ezek most sokkal jobb kérdőjelek
– fogalmazott kérdésünkre a dalszerző.
Aki kedveli Szabó Balázs munkásságát, az nem fog meglepődni a következő ténymegállapításon: a szerző imádja az irodalmat, a verseket. Az sem ritka, hogy ezekre zenei kabátot ad, néha egész lemezeket szentel kedvencei megzenésítésének.
Ezúttal szintén került az albumra két költemény. Az egyik, a lemez kezdődala Tóth Krisztina Bálnadal című írása, a Másik Grecsó Krisztián Végszavak című szövege, amiből a lemez utolsó dala is született, ezzel egyfajta keretet adva a kiadványnak.
Fontos, hogy a versek velünk utazzanak, hogy kapjanak egy kis reflektorfényt, mert néha szegények olyan hálátlan sorsba vannak bekötve egy kötetbe. Jó, ha az emberek keze közé akadnak akár ily módon is, hogy muzsikát kapnak, és ha még nem is sikerül elrontani, hanem hozzátenni a vershez, az is jó
– jegyezte meg viccesen a dalszerző.
Új lemezük több dologban is eltér a korábbiaktól, ezek közül egyik, hogy Szabó Balázs kiadta kezei közül a produceri feladatokat, amit Toldi Miklós, a Magashegyi Underground tagja vett át. Szabó Balázs ettől függetlenül nem engedte el a gyeplőt „lesz, ami lesz” alapon, hanem hol kis angyal, hol kis ördög formájában ült ott a producer vállain, terelgetve a lemez készültét.
Igyekezett az albumnak sajátos hangulati ívet adni. Bár ő is látja a tendenciát, hogy manapság kevesebben hallgatnak egyben lemezeket, nem szeretné maga mögött hagyni az albumformát és azt a mentalitást, hogy a lemez magában is, mint külön művészeti alkotás értelmezhető, nem csupán dalok összessége. Emellett igyekezett kívülről szemlélni saját munkáját is, ahogy fogalmazott:
Próbáltam idegenné válni az albummal szemben.
A beszélgetésben többek között szó esik még arról is, hogy:
Aki lemaradt volna az arútluK előző részéről, vagy újra meghallgatná a beszélgetést a KIX alkotóival, az ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Szabó Balázs 2024. november 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)