Az irodalmi Nobel-díjas Han Kang harmadik magyarul megjelenő regényét, a Görög leckéket a szerző születésnapján, 2024. november 27-én mutatták be Budapesten. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent kötet jóval érzékibb próza, mint a szerző más művei.
Bár a koreai nép tűkön ülve várta a pillanatot, amikor kortárs szerzőjük, Han Kang Irodalmi Nobel-díjat kap, a nemzetközi irodalmi életet igencsak meglepte a dél-koreai írónő októberi győzelme. A Svéd Akadémia „az olvasót a történelmi traumákkal szembesítő, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív, költői prózájáért” ítélte oda neki a díjat. Ő az első dél-koreai szerző, és egyben az első ázsiai írónő is, aki megkapta ezt az elismerést, és mindössze a tizennyolcadik nő az 1901 óta kiosztott száztizenhét díj közül.
A könyvajánló szerint a Görög leckékben
két folyton szemlélődő, magányos ember csendes kitartással igyekszik feldolgozni az őket ért veszteségeket.
A regény egy fiatal, megnémult nő, valamint egy idősebb, a látását fokozatosan elveszítő ógörögtanár szokatlan, mégis érzéki kapcsolatát fejti ki, és arra a kérdésre keresi a választ, hogyan bírjuk el a lét súlyát, meg tudjuk-e magunkat értetni szóval vagy anélkül, és tudunk-e igazán kapcsolódni egymáshoz?
A nő elveszítette édesanyját és a fia felügyeleti jogát is, a történetben pedig a beszédkészségének elvesztését is átéli; a férfi hasonlók veszteségekkel igyekszik megküzdeni: nemcsak a családja és korábbi lakhelyének hiánya frusztrálja, de a látása is fokozatosan romlik. A nő ehhez a férfihoz kezd ógörög nyelvórákra járni, a kapcsolatuk pedig egyre bensőségesebbé válik.
A Görög leckék valamiért azonnal a kortárs japán írónő, Kavakami Mieko Az éj szerelmesei című regényét juttatta eszembe, talán a hangulata miatt: a kötetek mintha születésükkor egymástól elszakított ikertestvérek lennének, hiszen mindkettő 2011-ben jelent meg eredeti nyelven, és a magányosságot, valamint a másokhoz való kapcsolódás szépségeit és nehézségeit dolgozza fel, csak éppen eltérő formában.
Nincsenek benne gigászi sárkányok, misztikus lények és megmagyarázhatatlan jelenségek, Han Kang prózája mégis egy teljesen új világba repíti az olvasót. Annyira emberi, amennyire csak lehet, hiszen páratlan precizitással, mégis egyszerűséggel ábrázolja a mindennapi lét csodáit, ugyanakkor kegyetlenségeit, így sokszor annyira szélsőséges állapotokat vázol fel, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak érezzük a történeteket. (Szerintem ez amúgy általánosságban elmondható a dél-koreai szerzőkről és műveikről.) Holott Han Kang semmi lehetetlent nem vet papírra:
ha valaki, ő minden regényében be tudja bizonyítani az élet összetettségét.
A Görök leckék egy nagyon fontos dologban azonban eltér a két másik, magyar fordításban is megjelent Han Kang-regénytől, a Növényevőtől és a Nemes teremtményektől. Az említett könyvek központi témája az erőszak, az ellenállás és a durvaság, míg a Görög leckékre aligha lehet rásütni ezeket a jelzőket – legalábbis nem úgy kell értelmezni őket, mint a többi könyv esetében.
Egy jóval filozofikusabb és líraibb művel van dolgunk, amihez sokat hozzátesz, hogy a szöveg többször valóban lírai alakot ölt, ógörög verssorok szakítják meg a prózát, és adnak hibrid formát a regénynek. A költői képek sora zavart okoz az olvasóban, hiszen a történet sokszor elmosódik, a szerző és karakterei ugrálnak az időben és elmélkednek, így a szöveg kicsit lázálomszerű, az ébrenlétet és az álmokat már-már egy síkra helyező narrációt eredményez. A regény talán ezért is érződik a valóságtól elrugaszkodottnak, semmint a végtelenségig realisztikus történetnek.
A narráció egyébként megoszlik a szereplők között, a férfi részei E/1-ben, a nőé E/3-ban íródtak, de még ennek ellenére sem tudjunk mindig azonnal érzékelni a pillanatot, amikor egyik vagy másik karakterre helyeződik a fókusz. Bár alapvetően a melankólia jellemzi,
a regényben ott a remény halvány sugara: ezt a két hőst bizony a szenvedés hozta egymáshoz közelebb.
A történet már-már mitikus jellege, valamint a görög filozófiával és nyelvészettel kapcsolatos gondolatokkal való összefonódása allegóriaként is értelmezhető. A könyvre nem lehet rásütni, hogy a névtelen karakterek vagy a történések hajtanák előre, a lényege inkább a nyelv szépségének érzékeltetésében, az emberi kommunikáció sokszínűségének ábrázolásában rejlik.
Han Kang eddig nyolc regényt írt, ezek közül magyarul a Növényevő (2017) jelent meg a Jelenkor Kiadónál Kim Bogook és Németh Nikoletta fordításában, ezt követte 2018-ban a Nemes teremtmények Kiss Marcell fordításában. A Görög leckék fordítója szintén Kiss Marcell. A regényt olyan egyedülálló és érzéki műként jellemzik a kritikusok, amely minden egyes olvasáskor újabb mélységeket tár fel a valódi kapcsolódásról.
Han Kang: Görög leckék
Jelenkor Kiadó, 2024
Fordította Kiss Marcell
173 oldal