A Nemzeti Színház vezérigazgatója nem hagyta szó nélkül, hogy Barabás Richárd egykori színész, a Párbeszéd – Zöldek társelnöke kritizálta az Egri csillagok című nemzetis feldolgozást, amelyben a főszereplő Trill Zsolttal együtt szavalták a nézőteret megtöltő katonák – egyébként másik előadáson civil nézők szintén – Dobó István esküjét. A direktor úgy véli, hogy a szemléletük közötti távolságot egy válaszlevél nem képes áthidalni, ugyanakkor leszögezte, hogy levelét nem meggyőzési szándékkal írja, hanem azokért, akiket megtéveszthetett a politikus érvelése.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója reagált Barabás Richárdnak, a Párbeszéd – Zöldek társelnökének nyílt levelére, amelyben azt rója fel az egykori színész, hogy a Nemzeti Színház együttműködési megállapodást kötött a Magyar Honvédséggel, aminek keretében a Nemzeti Színház a »katonakultúrát« népszerűsíti majd.
Barabás Richárd akkor azt is írta, hogy Vidnyánszky Attila biztosan csak rosszul fogalmazott, amikor azt mondta, színházi munkálkodása csúcspontját jelentette az a hadsereggel tartott közös rendezvény, amikor a nézőtéren több ezer egyenruhás a színpadon állókkal együtt zengte – történetesen – Dobó István esküjét. A politikus ajánlotta a Nemzeti Színház vezérigazgatójának, hogy tekintse át, milyen kontextusban értelmezi a hadsereg ezt a „kulturális” rendezvényt.
Vidnyánszky Attila, miután olvasta a képviselő Egri csillagok előadással kapcsolatban megszületett észrevételét, nem hagyta szó nélkül, és nyílt levélben reagált, amelyet az Origóhoz juttatott el. A direktor úgy véli, hogy a szemléletük közötti távolságot egy válaszlevél nem képes áthidalni, ugyanakkor leszögezte, hogy levelét nem meggyőzési szándékkal írja, hanem azokért, akiket megtéveszthetett a politikus érvelése, amelyben felrója neki, hogy az általa vezetett színház együttműködési megállapodást kötött a hadsereggel, és ennek részeként az Egri csillagok című előadásukat több mint hatezer kadét kísérte figyelemmel, Dobó István esküjét a kadétok együtt mondták az egri várvédő hőst alakító Trill Zsolt színművésszel.
Miközben nekem címzett levelében érveit puffogtatja, nemcsak a magyar irodalom egyik jelentős hagyományáról feledkezik meg – a félműveltség még bocsánatos lenne –, hanem zárójelbe teszi a hazaszeretet fogalmát is. Ez ugyanis az a közös cél, amit intézményvezetőként felismertem, és ami miatt büszke vagyok rá, hogy a Nemzeti Színház és a Honvédelmi Minisztérium együttműködési megállapodást kötött
– írja Vidnyánszky Attila, akiben – saját bevallása szerint – tiszteletet ébreszt a katonák szolgálata, helytállásuk a különböző árvíz- és katasztrófahelyzetek elleni védekezésben, a határvédelemben. Az egyenruhájuk neki üzenet a hazaszeretetről, a magyar nemzet védelméről és az áldozatvállalásról.
Az egyenruha annak a jele, hogy valaki képes a közösségéért önmagát is feláldozni. Ezeknek az embereknek a szolgálatkészsége minden időben, mindenféle kormány vezetése alatt tiszteletet kellene hogy ébresszen bennünk. Eddig sem gondoltam, hogy ebben minden politikai erő egyetért, de a katonákban éppen az a nagyszerű, hogy azokat is szolgálják, akik gúnyolódnak rajtuk, vagy akiket Ön képvisel
– fogalmazott a színházvezető, arra is felhívva a figyelmet, hogy a képviselő „mélyen átélt felháborodásával” éppen három hónapot késett, hiszen szeptemberben játszották magyar kadétok előtt a Gárdonyi Géza műve alapján készült színházi előadásukat az MVM Dome-ban, és közben elkerülte a figyelmét, hogy a kadétok előtt játszott előadás másnapján hétköznapi nézők tekintették meg az előadást – ugyancsak több mint hatezren, ugyancsak az MVM Dome-ban, és ők ugyancsak együtt mondták Dobó Istvánnal az esküt.
Vidnyánszky Attila leszögezte, hogy a kadétok természetesen nem viseltek fegyvert az MVM Dome-ban tartott előadáson.
A nyílt levélben azt is megfogalmazza a direktor, hogy a Nemzeti Színházban határozottan és erőteljesen állást foglalnak a béke mellett. Ezért található meg a repertoárjukban Örkény István Tótékja, a Wass Albert műve alapján készült Tizenhárom almafa, a mártír politikusról, Esterházy Jánosról szóló Hazatérés vagy Jan Fabre belga rendező nemrég bemutatott, Vér vagyok című előadása.
Vidnyánszky Attila úgy véli, amellett, hogy a szomszédunkban rettenetes háború dúl, egyre több tűzfészek alakul ki a világban, ezért ezekben az időkben ki kell fejeznünk a béke iránti elköteleződésünket, mindent meg kell tennünk az együttműködések megerősítése érdekében, de fel kell készülnünk a legrosszabbra is. Éppen ezért Vidnyánszky felelőtlenségnek tartja, hogy Barabás Richárdnak „a politikusi szereplésvágy elhomályosítja a tekintetét, és éppen azok ellen hangolja hallgatóságát, akik a honvédelmet hivatásuknak tartják”.