A Költészeti Aranymedált 1933-ban V. György király alapította azzal a céllal, hogy a brit irodalom kiemelkedő alakjait ismerhesse el vele. Az első átadásra 1934-ben került sor, azóta több mint ötven alkalommal kapta meg valaki a kitüntetést. 2009 óta minden évben, kivétel nélkül átadták a díjat, aminek 2024-es elismertje George Szirtes.

A magyar születésű költőről az MSN úgy fogalmaz, hogy a döntéshozók mélyenszántó munkássága, keletet és nyugatot egyaránt egyedi perspektíván át bemutató költészete miatt döntöttek mellette. Szirtes a brit irodalmi élet egyik meghatározó alakja, akinek eddig 13 verseskötete jelent meg,

Tizenöt évesen feladta az angol irodalommal való foglalkozást, mert a szülei „komolyabb” pályát szántak neki. Fizikát, kémiát és zoológiát tanult, de 17 évesen ráeszmélt, hogy valójában az irodalom érdekli. Bár angol szakra már nem tudott menni, végül a művészeti pályát választotta és rajzot tanult, majd édesanyja elvesztése után úgy érezte, muszáj szavakba öntenie, amit érez.

Anyu 1975-ben, ötvenegy évesen öngyilkos lett. Akartam valamit írni, valamit mondani róla. Hat hónapon keresztül írtam egy verset, At the dressing table mirror (Az öltözőasztal tükrénél) lett a címe. Az első kötetem első verse ez, egy nagy folyóirat is elfogadta, ez volt az első igazi költői sikerem. Nagyon tárgyilagos volt. Egy emlékképet bontottam ki benne: anyu ott ül a tükör előtt, én pedig öt-hatévesen az ágyon vagyok. A kis kézitáskája mellettem hever, megfogom, kinyitom, megnézem, hogy mi van benne. Ő azt mondja, ne csináljam. De nem fordul hátra, hanem a tükörben néz rám, és a két szempár a tükörben találkozik. Ez hasonlít arra az élményre, amikor este utazom a buszon, valaki szemben ül velem, és a tükörben nézünk egymás szemébe

– idézte fel lapunknak a költő még 2014-ben.

1979-ben The Slant Door címmel jelent meg első kötete, amivel bekerült az irodalmi élet körforgásába, ráadásul 1980-ban elnyerte vele a Geoffrey Faber Memorial Prize-t.

Kettős lét

Mostani díjáról így fogalmazott Facebook-oldalán: „Díjakra, kitüntetésekre sosem számítok, talán erre számítottam épp a legkevésbé, valószínűleg azért is, mert az évek során megszoktam, hogy kettős lényként gondoljak magamra. Egy angol költő, akire (talán jogosan) úgy tekintenek, mint egy szívesen látott anglofil, magyar vendég. Kissé zavaros, de az igazság valahol mégis benne van. Magánemberként úgy élek, mint egy családtag, de valójában egy külföldi vagyok, akit befogadtak, hogy maradjon. A királyi elismerés szinte túl távolinak tűnik. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a költő és a társasági ember épp így találkozik majd.”

Szirtes azt is leírja, hogy ő előtte talán Mimi Khalvati volt az egyetlen olyan költő, aki úgy nyerte el az Aranymedált, hogy nem volt brit születésű. Hálás érte, hogy csatlakozhat mindazokhoz a jelentős költőkhöz, akik a múltban megkapták ezt az elismerést, és idővel majd

A 76 éves alkotó november végén ünnepelte születésnapját. Pályája során többek közt olyan elismerésekben részesült, mint a T. S. Eliot-díj, díszdoktori fokozatot kapott a Kelet-Angliai Egyetemen és a Goldsmiths College, University of London tiszteletbeli tagjává is választották. 

A költő közéleti megnyilvánulásairól is ismert. 2015-ben a The Guardianben jelent meg írása, amiben Európa bevándorláspolitikáját kritizálta, miközben Orbán Viktort gyűlöletkeltéssel vádolta. Tavaly videóüzenettel vett részt a Szépírók Társasága és a Berlini Művészeti Akadémia közösen szervezett eseményén, ahol a térségünkben zajló káros kultúrpolitikai kérdéseket vitatták meg, többek között olyan művészek és személyiségek, mint Tarr Béla, Simon Márton, Haraszti Miklós, Maria José Crespo, Katharina Schultens, Valerio Rocca Lozano, Terézia Mora vagy Robert Wilson.

(Borítókép: George Szirtes 2019. augusztus 23-án Edinburghban, Skóciában. Fotó: Simone Padovani / Awakening / Getty Images)