Nem klasszikus meseterápiás elemzést kapunk Piczkó Katalintól, bár a Hófehérke társat választ cím láttán talán arra számítunk, hogy az eredeti mese rétegeit tárja fel. A könyv ehhez képest mást, bizonyos szempontból többet ad, ugyanis egy átírt mese kereteit felhasználva beépíti és kontextusba helyezi az összes olyan lényeges pszichológiai elméletet, amelyről az elmúlt években hallhattunk. Mindezt érthetően, játékosan és gyakorlatias kérdésekkel teszi.
A Hófehérke társat választ című könyvben eleve nem hét, hanem csak négy törpe van, és már ekkor gyanút foghatunk, hogy nem pont a Grimm-meséről lesz szó, bár a kiindulási pont ugyanaz. Hófehérke itt is bántalmazó családból jön, a vele rivalizáló, irigy mostohaanyja elüldözi a háztól, sőt még utána is nyúl, mert a létezése is irritálja. Ez a szó szerint mérgező, toxikus közeg, a gyerekkori elutasítottság határozza meg Hófehérke sorskönyvét, fontos élethelyzetekben látszólag a semmiből, valójában a múlt kútjából törnek elő fájdalmas érzések, nem célravezető viselkedési minták.
Nem véletlen, hogy mielőtt a könyv címében is szereplő legfőbb aktusig eljutunk, végig kell mennie egy gyógyulási, tanulási folyamaton. Ebben segítenek a törpék, a náluk eltöltött szeretetteljes, biztonságot adó időszak, illetve egy kisegér, akit a könyvben coachnak, mentornak neveznek, és aki olyan kérdésekkel vezeti rá Hófehérkét arra, hogy merjen hinni a saját megérzéseinek, hogy az egy profi pszichológusnak is a dicsőségére válna.
Hófehérkét tehát elüldözik az otthonából, a könyvbéli történet kezdetén a sötét erdőben bolyong a saját félelmeitől körülvéve, de kiűzetése egyben a szabadulása is. Itt írja le először Piczkó Katalin azt a mondatot, amely a könyv végén is visszaköszön, és talán a legtöbb erőt adja:
A teljes önmegadásban egyszer csak ránk találhat az enyhület, a kegyelemnek az az állapota, amikor a sötétség legmélyén megszületik a fény.
A pislákoló fényt ekkor az erdő mélyén a törpék háza jelenti, ahol Hófehérke menedékre talál. Nem véletlen, hogy ebben a történetben négy törpe szerepel, ez ugyanis jó lehetőséget ad arra, hogy a szerző bemutassa azokat a rendszereket, amelyek alapján az embereket különböző típusokba sorolták az idők folyamán, Hippokratésztől a DISC-rendszerig.
Mindenkinek ismerős lehet, hogy vannak szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus emberek, és hogy az egyes típusokat a négy alapelemmel (levegő, víz, föld, tűz) is összekötötték. De biztos sokan hallottak már a DISC betűszóról is, amely a Dominance (dominancia), az Influence (ismerkedő, befolyásoló), a Steadiness, illetve Submission (stabilitás) és a Conscientious (következesség) rövidítése. A négy viselkedést négy színnel jelzik: piros, sárga, zöld, kék.
A törpék a vérmérsékletüknek megfelelő sapkát viselik, és a könyv részletesen és érthetően írja le, melyik típusnak milyen pozitív vagy negatív tulajdonságai lehetnek, mire kell tőlük számítani. De még azt is megtudjuk, milyen a környezetük, a megjelenésük, a ruházatuk, a munkastílusuk, milyenek a kapcsolataik, hogyan érdemes velük kommunikálni, sőt hogy milyen híres filmszereplők sorolhatók az egyes kategóriákba: Bridget Jones például sárga.
Az elméleti leírást midig valami olyan szituáció előzi meg, ami a törpék mindennapjai során adódik, és olyan esetleírások követik, amelyek a pszichiáter praxisában előfordultak.
És persze azt is megtudjuk, hogy mindannyian hordozunk magunkban mind a négy típusból valamit, vagyis szivárványos sapkát viselünk.
A „törpetípusok” leírása azért fontos, mert velük találkozhatunk a munkahelyünkön, a családban, az ismeretségi körünkben és a tükörben is, hasznos segítség tehát a emberek közötti eligazodásban. És ez fog segíteni majd Hófehérkének is, amikor olyan helyzetekbe kerül, amelyekben fontos az emberismeret.
Emellett azonban sok más pszichológiai modell is megjelenik a kötetben: megismerjük a sémákat, amelyek gyerekkorban alakulnak ki, de felnőttkorunkban is aktiválódhatnak, megismerjük a szükségleti szintjeinket, megtudjuk, hogyan lehet felismeri a manipuláció különböző formáit (áldozati játszma, hízelgés, sürgetés, szimpátia- vagy félelemkeltés). Kiderül, hogyan húzzunk határokat, milyen red flagekre, figyelmeztető jelekre kell ügyelni egy kapcsolat kezdetén, amiket egyébként könnyedén a szőnyeg alá söprünk, és mindebben hogyan tud segíteni egy pszichológus, mentor vagy coach.
Így küzd meg Hófehérke is a különböző alakokban támadó mostohaanyjával, és így kezd egyre tisztábban látni akkor, amikor megjelennek a kérők. A könyvnek talán ez a legizgalmasabb része, ennek van a legnagyobb tétje, és ez is a cél, hogy Hófehérke révbe érjen. Ehhez viszont neki és az olvasónak is tudnia kell, hogyan jutunk el idáig, múltunk milyen emlékeit, sebeit kell átdolgoznunk. Az egérke segítségével rálátunk ezekre a mintázatokra, a vakfoltjainkra, a sérült gyermeki részünket pedig megértjük, megszeretjük és integráljuk, s végül...
végül azt is megtudjuk, hogy az egérke is mi vagyunk, a bennünk lakó belső bölcs részünk.
A könyv olvasmányosan, szórakoztatóan ad át olyan tudást, amellyel egyensúlyba kerülhetünk magunkkal és a környezetünkkel, és nem csupán a példákkal megvilágított, pontokban, ábrákban és keretes szövegekben összefoglalt ismeretanyag segít ebben, hanem számos konkrét kérdés is, amelyeket a fejezetek végén találunk. A könyv utolsó része pedig játékos önismereti teszteket tartalmaz, amelyekből megtudhatjuk, milyen sapkát viselünk.
Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner, coach, mentor, egyetemi oktató gyakorlatias és komplex könyvet tesz elénk: ha csupán egyetlen pszichoedukációs, lélektani ismereteket népszerűsítő könyvet akarunk elolvasni, akkor ez a legjobb választás. Az utolsó oldalakon így fordul a szerző az olvasóhoz:
Nem tudom, szereztél-e már hasonló tapasztalatot, hogy gyakran éppen akkor történik meg velünk az, amire vágyunk, amikor az önmegadás állapotába kerülünk, és elengedjük az akarásunkat, görcsös ragaszkodásunkat. Hát éppen ez történt Hófehérkével is.
Hogy pontosan mi és hogyan történt, az kiderül a könyvből. Aki nem hiszi, járjon utána!
Piczkó Katalin: Hófehérke társat választ
Tolerance-Training Kft. 2024.
376 oldal
(Borítókép: Németh Kata / Index)