Prőhle Gergely szerint Németországban napjainkban nem alakul túl jól a gazdasági helyzet, számos helyen radikálisan visszavágják a kulturális költségvetést, ami azonban nem volt mindig így. Ez valószínűleg a Berlini Művészeti Akadémia munkáját is érintheti, ahol több magyar író, köztük Esterházy Péter, Konrád György és Nádas Péter hagyatékát is őrzik, gondozzák. A Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója az Indexnek elmondta, pontosan nem lehet tudni, hogy a berlini intézmény mennyi pénzt tudott vagy tud adni a hagyatékot átadóknak. „És mivel nem tudjuk, mennyi az annyi, azt sem tudjuk, hogy a magyar intézmények mit nem tudtak letenni az asztalra.”
Berlin a mi Párizsunk – Magyar írók és hagyatékaik a Berlini Művészeti Akadémián címmel tartottak előadást 2024. december 4-én Budapesten. Az eseményről szóló tudósításunkban egyebek mellett ezt írtuk: „Magyarországon nincs megfelelő intézményi háttér ahhoz, hogy itt tárolhassák az említett írók hagyatékát, hangsúlyozta Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa nemrégiben a »Berlin a mi Párizsunk – Magyar írók és hagyatékaik a Berlini Művészeti Akadémián« című rendezvényen a budapesti FSZEK Körúti Könyvtárban.”
A szóban forgó cikkben lehet, hogy félreérthetően fogalmaztunk, Madácsi-Laube Katalin, az AdK tudományos munkatársa egy Magyar Narancs-interjút idézve nem a saját gondolatait, hanem Esterházy Marcell szavait foglalta így össze: „El kell mondjam, hogy minket elsősorban az érdekelt, hogy egy stabil intézményi környezetbe kerüljön a hagyaték. Egy kiszámítható, felkészült helyre, ahol magas szinten foglalkoznak vele, ez nem politikai, hanem intézményi kérdés számunkra. Másfelől nem álltak sorban az intézmények. Volt néhány opció, de az elfogadhatók nem itthoniak voltak.”
Prőhle Gergely, az utolsó magyar trónörökös hagyatékát kezelő Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi főigazgatója az Indexen megjelent cikk után az iránt érdeklődött, hogy az újságíró valóban pontosan adta-e vissza a rendezvényen elhangzottakat, mert szerinte Madácsi-Laube Katalin rendszeres kutatója a PIM gyűjteményének, és nagyra is tartja az intézmény szakmai színvonalát.
Hogy nincs megfelelő intézményi háttér? Itt valami félreértés lehet. El sem tudom képzelni, mire gondolhatott, ha ezt mondta
– fogalmazott Prőhle Gergely, megjegyezve, hogy jelen esetben sem az Országos Széchényi Könyvtárról, sem más intézményekről, hanem csakis a PIM-ről beszél, amely intézményben szerinte professzionális, széles körben elismert módszertannal zajlik a kéziratok kezelése, az iratok feldolgozása és digitalizációja. Azt gondolja, hogy bármilyen európai összehasonlításban kiállja a próbát.
A Berlini Művészeti Akadémiának (németül Akademie der Künste, röviden AdK) 1945 óta számos magyar író volt a tagja, így Konrád György, Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter és Dragomán György neve is kapcsolódik az intézményhez. De hogy mennyire vannak jó helyen a magyar írók életművei a Berlini Művészeti Akadémián, vagy jobb lenne, ha Magyarországon őriznék, gondoznák azokat, arról Prőhle azt mondta, berlini magyar nagykövetként korábban jó kapcsolatot ápolt az akadémiával, annak vezetőivel is. Szóval ismeri, és semmiféle negatív előítélete nincs benne a Berlini Művészeti Akadémiával kapcsolatban, sőt sok tekintetben nagyra becsüli az ott folyó munkát, de úgy látja, hogy két dologról mindenki óvatosan beszél.
Egyik az a pénz, a másik a politika. Látjuk, hogy Németországban napjainkban a gazdasági helyzet nem alakul túl jól, számos helyen radikálisan visszavágják a kulturális költségvetést. Ez azonban nem mindig volt így, és pontosan nem tudjuk, hogy mennyi pénzt tudtak, tudnak adni a hagyatékot átadóknak. És mivel nem tudjuk, mennyi az annyi, azt sem tudjuk, hogy a magyar intézmények mit nem tudtak letenni az asztalra
– fogalmazott Prőhle, aki szerint saját helyzete mint PIM főigazgatóé politikai szempontból legalábbis sajátos volt. Példaként felelevenítette azt, amikor 2018-ban Konrád György 85. születésnapját az általa irányított PIM-ben ünnepelték meg. „Annak fényében, hogy engem akkor miért és milyen támadások értek, el tudom fogadni, hogy a magyar írók, akik a liberális értékvilághoz kötődnek, ettől megijedtek, és azt mondták: érdemes óvatosnak lenni a magyar állami intézményekkel. Ennek ellenére azt látom, hogy eltúlzott a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi történhet az életművekkel a PIM-ben.”
Prőhle Gergely elmondta, hogy különösen a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) miatt háborodott fel az Indexen megjelent cikken. „A DIA munkája szerintem világraszólóan egyedülálló. Ráadásul úgy gondozza az írói életműveket, hogy gyakran a kiadók is azért fordulnak hozzájuk, hogy hiteles szövegváltozatokat szerezzenek. Ez persze más ügy, mint amiről a művészeti akadémia kapcsán beszélünk, mert ők a kéziratokat őrzik. Ugyanakkor a PIM kézirattára is példásan működik, amint erről számos magyar író, költő is meggyőződhetett.”
A DIA-program 26 évvel ezelőtt indult. A Petőfi Irodalmi Múzeum programjaként működő Digitális Irodalmi Akadémia elsődleges feladata a tagok életművének digitalizálása és közzététele az interneten. A szolgáltatás célja, hogy minél szélesebb körben, ingyenesen tegye elérhetővé a kortárs magyar szépirodalom legkiválóbb alkotóinak műveit. Az új tagok hivatalos bejelentésekor bemutatták a közönség előtt a DIA megújult honlapját, amelyen immár több mint 3000 kötetnyi szöveg olvasható a testület tagjaitól és klasszikus magyar szerzőktől.
Mint azt korábban megírtuk, a Digitális Irodalmi Akadémia nemrégiben rendes tagjai közé választotta Nádasdy Ádámot és Tamás Menyhértet. A Petőfi Irodalmi Múzeum által fenntartott szervezetnél tiszteletbeli tag címet kapott Fried István, valamint posztumusz taggá vált Ferdinandy György.
Prőhle arról is beszélt, nem érti, hogy a berlini intézmény miért akadályozza meg, hogy a kéziratok digitalizálva legyenek, hiszen a digitalizáció lényege éppen az, hogy az eredeti dokumentumok földrajzi elhelyezkedése lényegtelenné válik, mivel a digitális változat, a megfelelő biztonsági előírások betartása mellett bárhonnan hozzáférhető. A Habsburg Ottó Alapítvány igazgatójaként az elmúlt években alaposan elmélyült abban, hogy ebben az ügyben mit lehet tenni kéziratokkal.
Tartalmi szempontból nem, de műszaki és közgyűjteményi szempontból mindegy, hogy Habsburg Ottó vagy Esterházy Péter kéziratairól van szó, tehát minden technikai lehetőség adott, hogy ezeket úgy digitalizálják, hogy csak az férjen hozzá, akinek erre jogosultsága van. Számomra az nem érv, hogy azért nem digitalizálunk, mert azt akkor mindenféle jogosulatlan felhasználó megszerezheti.
Prőhle Gergely, aki a magyar evangélikusok nemrég negyedik alkalommal megválasztott világi vezetője is, elmondta még, hogy az egyháza által Esterházy Péter könyvtára számára kialakított közösségi térben szándékosan hoztak létre egy olyan helyet, ahol terminált lehetne elhelyezni a Berlinben őrzött kéziratok tanulmányozására – már ha azok digitalizálva lennének. Mindezek fényében a PIM korábbi főigazgatója nem érti, hogy kinek és miért jó az, hogy a berlini viszonyokat idealizálva bárki hamis képet fessen a magyarországi közgyűjtemények, különösen a PIM szakmai kompetenciáiról, és hogy ehhez a Goethe Intézet miért adja a nevét.