Nem csupán szerethető mesefiguráival, lélektől lélekig szóló történeteivel írta be magát a halhatatlanságba Lázár Ervin, hanem híres nyakkendőgyűjteményével is. A Kossuth- és József Attila-díjas író 2006-ban éppen ezen a napon, december 22-én hunyt el, 70 évesen. Halála évfordulóján kvízzel emlékezünk rá.
Még egy kiállításra is bekerült Lázár Ervin híres nyakkendőgyűjteménye, amely az író barátainak, ismerőseinek – akik maguk is ismert írók, művészek voltak – levágott kravátlijaiból született. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei című tárlata 2024 májusában nyílt, és még 2025. január 31-ig megtekinthető.
Az írók gyűjtőszenvedélyéről szóló kiállítást nem csupán Lázár Ervin miatt érdemes megnézni, Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor kalapjai vagy Tandori Dezső játékmedvéi legalább ilyen érdekesek.
De hogyan is keletkezett Lázár Ervin híres nyakkendőgyűjteménye? Az író maga idézi fel, hogy szenvedélyének kezdete a hatvanas évek végére nyúlik vissza. Kísérőlevél a nyakkendőgyűjteményemhez (1997) című írásában olvashatjuk:
Az áldozatok szinte valamennyien úgy emlékeznek, hogy egyszer csak váratlanul előttük termettem egy bicskával, mások szerint ollóval, és se szó, se beszéd lemetszettem egy darabot a nyakkendőjükből. Én ezt a nyakkendőlevágást tesztnek szántam. […] Vajon ki mekkora darabot vág le a nyakkendőjéből. Ezért aztán a delikvens mindig saját kezűleg vágott, bár igaz, hogy az én bicskámmal. A nemes cél érdekében ugyanis markába nyomtam letyegő pengéjű, Varsóban vásárolt, fanyelű bicsakomat.
Az író élete során számos szerkesztőségben, többek között a Magyar Nemzetnél is dolgozott. Ekkoriban mesélte, hogy a becserkészett alanyok eleinte azt fontolgatták, hogyan vagy honnan tudnának úgy levágni egy darabot a nyakkendőjükből, hogy az ne látsszon, s a jeles ruhadarab még hordható legyen.
„Nem lehet úgy levágni” – mosolygott.
A nyolcvanas évek elejére aztán valamennyi könyvespolcának oldallapja betelt, ezért befejezte a gyűjtést. „Nem volt könnyű, mert akár hihető, akár nem, sokan jöttek, hogy szeretnének egy darabot levágni a nyakkendőjükből a gyűjteményem számára” – írta, és biztosan így is volt, hiszen megtiszteltetés lett bekerülni a levágott nyakkandőjűek társaságába. A kollekciót az író később maga ajánlotta fel a PIM-nek.
Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című művében egyébként így ír a nyakkendőviselésről: „A nyakkendő fölösleges. Sohasem kötök nyakkendőt – mondta Láz Jenő, az oroszlán. – Ezek felesleges dolgok. Külsőségek. A szív az első. Értitek? A szív!”
Lázár Ervin halálának évfordulóján most ön is tesztelheti, mennyit tud róla.