A Száz év magány történetét a filmadaptációban az elejétől a végéig időrendben, lineáris módon meséltette el Jose Rivera forgatókönyvíró. Ez volt talán a legnagyobb kompromisszum, amit meg kell hoznia az eredeti műhöz képest.
„Amikor eljutott hozzám az információ, hogy a Netflix a Száz év magány című regény televíziós adaptációját tervezi elkészíteni, nagyon szkeptikus voltam – enyhén szólva. Meg voltam győződve róla, hogy ez egy lehetetlen vállalkozás, ahogyan arról is, hogy nem lesz jó sorozat belőle. Szóval minden rosszat gondoltam a projektről” – nyilatkozta Jose Rivera forgatókönyvíró a Radio GaGa című rádióműsorban, amelyet a Székelyhon oldala szemlézett.
A munkához Jose Rivera a világjárvány ideje alatt látott hozzá. Először csak a pilotot, az első bemutatórészt írta meg, majd a másodikat is. Ezután berobbant a pandémia, és teljesen világossá vált, hogy nem lesz írói stábjuk, ahogyan az a televíziózásban és a filmkészítésben általában lenni szokott. Ezért azt mondta, szívesen megírja ő az egészet. Így történt, hogy végül 16 epizódot írt meg a sorozathoz, ez több mint két évig tartott.
Jose Rivera elmondta, természetesen voltak kompromisszumok, amelyeket igényelt a televíziós környezet. A legnagyobb kompromisszumnak az bizonyult, hogy maga a regény rendkívül nonlineáris, azaz folyamatosan ugrál az időben, amit a közönség a tévé előtt szinte lehetetlen, hogy tudna követni, hogyha pontosan úgy adaptálnának, ahogy a regényben megírta Marquez.
Ezért úgy döntöttem, hogy a történetet időrendben, lineáris módon mesélem el az elejétől a végéig, ez volt talán a legnagyobb kompromisszum. Azt hiszem, ez a legjelentősebb kompromisszum, amit meg kellett hozni, hiszen határozottan teljességgel eltér a könyvtől.
Emellett a regényben van néhány társadalmilag és erkölcsileg nem elfogadott szexuális töltetű csábításjelenet, amelyet nem hagyott el teljesen, nem vette ki őket, de erősen visszafogta.
Sokkal kifinomultabbak a sorozatban, mint ahogyan a könyvben megjelennek. Az ilyen kreatív kompromisszumokat szükségesnek éreztem a mai televíziós közönség számára
– tette hozzá Jose Rivera.
Gabriel García Márquez Száz év magány című ikonikus regénye 1967-ben jelent meg, és elképesztő népszerűségnek örvend azóta is, több mint 50 millió példányban adták ki szerte a világon, és 46 nyelvre fordították le. A könyvből eddig nem készült még semmilyen adaptáció, és ez nem véletlen, maga a szerző gátolta ezt meg.
Ám ahogy utolsó, befejezetlen írását is kiadták Márquez fiai − az író végakarata ellenére −, úgy az utódok a filmjogokról is másként döntöttek, mint apjuk. A Találkozunk augusztusban című kötet idén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Az már biztos, hogy a Netflix jó lóra tett, ugyanis a sorozat hatalmas népszerűségnek örvend világszerte. A kritikánkat itt olvashatja.