Egészen megható, lelket melengető, szívet megnyugtató összeállítást közölt a Fidelio. Művészeket, zenészeket, költőket kért meg arra, hogy küldjenek karácsonyi képet gyermekkori önmagukról, valamint néhány sort arról, amiről – szerintük – ez a kép szól. Ezzel köszöntik a karácsonyt.
Valahogyan mindenki másként látja őket, művészeket, írókat, költőket, zenészeket, rendezőket, ami érthető. Legtöbbjüket alkotásaikon, alakításaikon keresztül ismerjük, és nem is gondolunk arra, hogy
ők is voltak gyerekek.
Ez azonban természetes, és a Fidelio arra kért művészeket, írókat, költőket, zenészeket, hogy meséljék el, mire emlékeznek a régi idők ünnepeiből, adventi készülődéseiből.
Egy ember életébe – szerencsés esetben – tizennyolc karácsony is belefér, mire felnő, ám egy-kettő az, amire valamiért emlékszik is.
Ezek a képek, valamint a hozzájuk írt személyes történetek, versek azt mutatják, hogy az emlékeket érdemes a múltból előhívni, felidézni. Különösen az elcsendesülés idején, karácsonykor.