1895. szeptember 28-án avatták fel az Esztergomot és a felső-magyarországi Párkányt összekötő Duna-hidat. Nevét nem másról, mint Mária Valériáról, Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született gyermekéről kapta. A hidat először 1919-ben, a visszavonuló cseh csapatok robbantották fel, csak az 1930-as évek végén építették újjá. A hányatott sorsú hidat éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 26-án a visszavonuló német hadsereg is felrobbantotta.
Nehezen vitatható, hogy Magyarország legborzasztóbb karácsonya az 1944-es évre esik. A szovjet csapatok több irányból is Budapest felé tartottak, a lakosság háborús karácsonyra készült, a valóság a várakozásaikat is felülmúlta.
A heves utcai harcok pont karácsony első napján kezdődtek: a Vörös Hadsereg első egységei elérték Budát, 25-én már komoly harcokba bonyolódtak, 26-án pedig bezárult a várost körülvevő ostromgyűrű – írja a National Geographic Magazin.
A karácsonyi ünnep alatt a harcok elsősorban a Rózsadombon, a Szent János Kórház környékén, illetve a fogaskerekű végállomása környékén dúltak. Ebben német és magyar erők vegyesen vettek részt. Például a Rózsadombon az I. Önkéntes Egyetemi Rohamzászlóaljnak erői harcoltak. A szovjet alakulatok zömét a 2. gárda-gépesítetthadtest egy dandárja, illetve egy nehéz harckocsi ezrede adta. Ezek a nehéz harckocsik egészen a Szent János Kórházig törtek előre, s közülük többet is kilőttek a védők, elsősorban nehéz légvédelmi ágyúkkal
– idézi Számvéber Norbert századost és hadtörténészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetőjét a honvedelem.hu online portál.
Nem csak a fővárosban, vidéken is heves harcok dúltak. Esztergom térsége 1944 októberétől 1945 márciusának végéig súlyos harcok színtere volt, számos honvéd sebesült meg vagy vesztette életét.
1944. december 26-án Esztergom–Párkány térségében zárult be a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrű az Ukrán 2. és 3. fronttal, és az oroszok bevonultak Esztergomba. A következő év elején, 1945. január elsején megindult a Dunántúlon a német ellentámadás a Budapesten rekedt magyar és német katonák felmentésére, így január 6-án elfoglalták és bevonultak Esztergomba a német 711-es gyalog hadosztály 744. ezredének katonái, ezáltal hónapokig tartó állóháború vette kezdetét a térségben. Esztergomot a német egységek mellett a magyar 2. honvéd páncélos hadosztály alakulatai védték. A kisebb-nagyobb harcok ellenére a front megmerevedett, amely a Duna vonulatától, a Szamárhegytől, a Búbánatvölgyön keresztül Dorogig húzódott, és lényegében március 21-ig állt. Esztergomba csak nyugat felől, a Táti útról lehetett bejutni, de ez is csak éjjel volt biztonságos az állandó belövések és bombázások miatt
– idézte fel az eseményeket Nagy Miklós törzskapitány a Vitézi Rend online portálján. A Mária Valéria híd ebben az időszakban légitámadások célpontjává vált.
Végül a visszavonuló német haderő robbantotta fel pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 26-án, ekkor megsérült a híd három középső nyílása, de két pillére is jelentősen megrongálódott.
Torzója csaknem hatvan évig emlékeztetett a második világháború borzalmaira. A Mária Valéria híd újjáépítéséről 1998-ban született megállapodás, a szlovák és a magyar kormány közötti egyezményt egy év múlva írták alá. A Párkányt és Esztergomot összekötő hidat 2001. október 11-én adták át a forgalomnak.
(Borítókép: A Mária Valéria híd. Fotó: Faludi Imre / MTVA / MTI)