Ennyi kiállítást megnézni sem lehet, mint amennyivel találkozhatunk, de ez így van jól. Így legalább mindig van olyan tárlat, amelyet meg lehet nézni, és város, ahová el lehet utazni. Íme néhány ízelítő a megnézhetőkből.
Királyi Szépművészeti Múzeum, Brüsszel
Gáll Anna
Képtelen voltam magyar kiállításnak odaítélni a „fődíjat”, amikor olyan tárlatokat is láttam, mint a belga fővárosban létrehozott IMAGINE! 100 Years of International Surrealism. Bár nagy múzeumjáró vagyok, és szinte minden héten eljutok legalább egy kiállításra, a szürrealizmus szerelmeseként egyetlen gyűjtemény sem nyűgözött le annyira, mint ez.
Az André Breton szürrealista kiáltványának 100. évfordulója alkalmából megnyílt tárlat hatalmas merítésből dolgozott, és felvonultatta a szürrealizmus szupersztárjainak, valamint legkiemelkedőbb munkáiknak színét-javát. Egy helyen látni több Dalít, Picassót és Magritte-ot, ráadásul rendszerezve, tematikák szerint bemutatva?
Instant elalélás, és akkor még nem beszéltünk a műalkotásokon kívüli látnivalókról és érdekességekről:
a kiadványokról, a szöveges dokumentumokról, valamint az irodalmi értékű kincsekről, amelyekből szintén több tucatot láthattunk a múzeumban.
A magyaroknál azért érdemes kiemelni Nemes Márton Techno Zen című kiállítását. Nemes idén ezzel az anyaggal képviselte hazánkat a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. A Magyar Pavilon multimédiás alkotása valódi összművészeti, minden érzékre ható élmény volt. Mivel a Biennálé novemberben befejeződött, a Techno Zen is hazajött: 2024. december 20. és 2025. március 8. között a Ludwig Múzeumban láthatják azok, akik nem jutottak el Velencébe.
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
Péter Alvarez
A nyár közepén nyílt meg Berhidi Mária retrospektív kiállítása a MODEM második emeleti kiállítóterében, amely teljességében bemutatta a 2023-ban elhunyt alkotó kissé rejtőzködő, egyszerre érzékeny és érzéki konceptuális-minimalista szobrászati életművét. A tárlaton láthattuk személyes és szakmai együttműködését alkotótársaival (Imre Mariann, Lovas Ilona, Szíj Kamilla, Vojnich Erzsébet), valamint nagy hatású művészetszervezői munkásságát is bemutatták.
A zseniális alkotó első korszakában főleg nőitesttorzókat készített, ezek egyéni hangon, saját jogon jelenítették meg a női érzékenységet, testiséget, szexualitást.
A tapintást igénylő, a követ bőrfelületszerűvé alakító erotikus munkák jellemzően ingatagok, gyakran mozgathatók, és mindig megőriznek valamennyit a kő nyers felületéből is, jelezve az anyag és az inspiráció természeti eredetét. Később a torzókat minimalista formanyelven fogalmazott, kvázigeometrikus kompozíciók váltották fel, amelyek esetében az alkalmazott kő – Berhidi tudatosan a kőfeldolgozók hulladékából, ún. „szélkövek” felhasználásával alkotott – határhelyzetét, fizikai tűrőképességének szélső értékét célozta meg: munkái „veszélyesek”, törékenyek, egyensúlyukat extrém módon tartják meg.
Az ezredforduló környékén Berhidi művészete a térbe komponált installációk irányába fordult, ezzel együtt anyaghasználata változatosabbá vált: a kő mellett fa, textil, fém, talált tárgyak alkották ezeket a többnyire teremnyi léptékű, monumentális munkákat, amelyekben – korai alkotásaihoz hasonlóan – ismét megjelent a személyesség. Aki nem látta a kiállítást Debrecenben, nem tudhatja, hogy mit veszített.
Art Aquarium Museum, Tokió
Rimay Ádám
Szerencsére ebben az esztendőben is sok helyre eljutottunk, így egy darabig tipródtam, hogy hazai vagy külföldi tárlatot válasszak az idei legjobbnak. Olyan izgalmas, különleges kiállításokat láthattam többek közt, mint az igazán gazdag Munkácsy-tárlat, az intenzív élményt adó Bill Viola-kiállítás vagy a grandiózus Fénydóm 2, de mégis volt egy, ami valahogy mindnél jobban megfogott.
Tokióban töltött időm során megtettem azt, amit valószínűleg kevesen lépnek meg, ha egy ilyen távoli és különleges helyre utaznak: múzeumba jártam. Persze abból is megválogattam, hogy azokra a helyekre jussak el, amik tényleg kuriózumnak számítanak. Egy véletlen, esős nap miatti programkiesésnek hála eljutottam az Art Aquarium Museumba, ami eredetileg a listában sem volt. És milyen remek döntésnek bizonyult!
Az időről időre változó kiállítás lényege, hogy több ezer aranyhallal találkozik a vendég a lehető legkülönfélébb akváriumokban. Ahogy a múzeum neve is sugallja, itt elsősorban nem a halakon van a hangsúly (persze a különféle aranyhalfajtákat is megismerheti a vendég), hanem
azon a furcsa akváriumkultúrán, amit az emberiség évtizedek és századok alatt kialakított.
A tárlat igazából zömében csak látványos, mégis olyan közelről tapasztaljuk meg az élményt, hogy egészen invazívan és intenzíven hat, holott tényleg csak nézelődünk. Az aktuális kiállítás egyik különleges eleme volt a japán ikebana (vagyis virágrendezési művészet) integrálása az akváriumkultúrába, ami elképesztően látványos, páratlan élményt nyújtott. Végül pedig épp ezért lett ez számomra az év kiállítása. Olyan dologgal találkoztam olyan formában, amilyennel soha és sehol máshol. Így a kuriózum, a belefektetett munka és a művészi koncepció együttesen meggyőzött.
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Sümegi Noémi
Igaz, hogy tavaly decemberben nyílt meg a Magyar menyasszony című tárlat, de idén novemberben lett az év kiállítása, és egész évben izgalomban tartotta a közönséget: mindig kapcsolódott hozzá valami új program, Simonovics Ildikó kurátor pedig olyan közösséget épített az évek során, amelynek összetartó ereje a mai napig őrzi és élteti a kiállítás szellemiségét. Mert a Magyar menyasszony nem csupán egy kiállítás volt, amihez ezer szállal lehetett kapcsolódni, hanem az életünkről is mesélt.
Az esküvő sorsfordító esemény, az egyik létállapotból a másikba vezető átmeneti rítus – ez volt régen, és ez ma is. A tárlat megcsinálta azt a varázslatot, hogy az intézményi műtárgyak mellé hatalmas eszmei értékkel bíró ruhákat, fátylakat, csokrokat, kitűzőket gyűjtött össze, amiket a felhívásra jelentkezők ajánlottak fel, ezek mellé pedig odatette a sztorit is, hiszen mindig a tárgyak mögötti történetek a legérdekesebbek.
Így rajzolódott ki, hogy 500 év távlatából hogyan változott a házasság intézménye és a nők társadalmi szerepe.
Időben az első – 1522-ből – Habsburg Mária és II. Lajos magyar király története volt, az utolsó pedig Vanda és Gyula sztorija, akik 2013-ban ismerkedtek meg a Randivonalon. Ismert és ismeretlen nők történetei elevenedtek meg, és a kiállítás nyíltan beszélt olyan tabunak számító témákról is, mint a szűzhártya, a véres lepedő hamis mítosza, vagy az, hogy a lányokat egészen a 20. század elejéig nem világosították fel arról, hogy mi fog történni a nászéjszakán, ezért a házasságuk jókora traumával indult, az elrendezett, érdekből kötött házasságokról nem is beszélve.
A fiatalok bepillanthattak szüleik, nagyszüleik, dédszüleik életébe, fényképek kerültek elő a fiókok mélyéről, és családi beszélgetések is kialakulhattak olyan témákról, amelyekről korábban valamiért nem esett szó. A kiállításon szívmelengető és tragikus történeteket is megismerhettünk, hiszen nem minden házasságról lehetett elmondani, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Uffizi Galéria, Firenze
Dzsubák Tamás
Sokat törtem a fejemet, melyik legyen számomra az év kiállítása, mert többnyire mindenhol egy-egy alkotás fogott meg, nem pedig maga a múzeum. Aztán ránéztem a telefonom hátoldalára, egy belépőjegyre, amely még most is őrzi a májusi utazás emlékét, amikor
a világ egyik legcsodálatosabb múzeumában, a firenzei Uffizi Galériában jártam.
Elképesztő élmény volt a reneszánsz művészet páratlan szentélyében lenni, ami évszázadokon átívelő remekművek rendkívüli gyűjteményének ad otthont.
A grandiózus termekben sétálva olyan legendás művészek munkáiban merülhettem el, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Caravaggio, Raffaello és Botticelli. Olyan volt, mint egy időutazás a 12. és a 18. század között, ahol az egyes művészettörténeti korszakok átalakulását hús-vér valómban tapasztalhattam meg.
A galéria leghíresebb darabjai közé tartozik Botticelli Vénusz születése című műve, amely valósággal elvarázsolt. A tengerből előbukkanó Vénusz éteri ábrázolásával az ikonikus festmény mágnesként vonzott mindenkit. Leonardo da Vinci zseni elméjébe és művészi látásmódjába is betekintést nyerhettem, leginkább A mágusok imádása című alkotásával.
Ezenkívül a galéria a Medici család ősi szobrainak és mellszobrainak felbecsülhetetlen értékű gyűjteményével is büszkélkedhet. Ez a folyosókat díszíti, és az elveszett görög szobrok ókori római másolataiból áll.
(Borítókép: A Magyar menyasszony kiállítás 2023. december 13-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)