A montavai Palazzo Te mintegy 50 Picasso-alkotást mutatott be a közönségnek, köztük néhány, Olaszországban először kiállított festményt. Ám a Picasso – Költészet és Megváltás című tárlat az utolsó órákban sokkal nagyobb hírverést kapott, mint addig korábban bármikor.
A mantovai Palazzo Te impozáns környezetében egy Picasso-kiállítást rendeztek be, ami felidézte Ovidius Átváltozások című költeményének témáit. A Picasso – Költészet és megváltás című tárlat különlegessége, hogy feltárja az avantgárd festő zsenialitásának kevéssé ismert aspektusát: a költészettel és az irodalmi világgal való kapcsolatát. Hogy a líra nemcsak ihletforrás, hanem az átalakulás eszköze is lehet.
Bár a tárlat pár napja bezárt, de amikor legutóbb Olaszországban jártunk, volt szerencsénk élőben megtekinteni. Akkor még nem gondoltuk, hogy az utolsó órákban milyen reklámot kaphat.
Állatvédők csoportja ugyanis trágyával kente be a Picasso-kiállítás egyik alkotását. Az ötfős társaság normál látogatóként belépve, a belépőjegyet is megváltva érkezett a tárlatra, majd a művész Femme couchée lisant (Fekvő nő olvasás közben) festményénél telepedtek le.
A vászon előtt elővettek egy zsákot, amelynek tartalmával – konkrétan trágyával – összekenték a műalkotást védő üvegfalat.
Az akcióban két lány és három fiú vett részt, az Animal Rebellion nevű állatvédő mozgalom tagjaiként. Az aktivistákat a Palazzo Te munkatársai állították meg, majd hívták a rendőrséget. A rendőrök ezt követően a helyi rendőrkapitányságra vitték őket, és még mindig ott vannak.
A Fekvő nő olvasás közben című alkotás nem sérült meg.
Az olasz Sky TG azt írja, hogy Animal Rebellion nevű szervezet a közösségi médiában közzétett bejegyzésében is vállalta a felelősséget az akcióért. Az állatvédők az ellen tiltakoztak, hogy a Palazzo Tét üzemeltető alapítvány tagjai között van egy ismert állattenyésztő cég is.
Sajnálatos, hogy a jelenség világszerte megfigyelhető. Nagy talány, miben segít az, ha az amúgy rekonstruálhatatlan és pótolhatatlan műalkotások tönkretételével akarják felhívni valamire vagy valami ellen a figyelmet.
Bevalljuk, nem estünk hasra a tárlattól, egyrészt mert igazából két alkotás fogott meg bennünket igazán – az egyik épp a trágyával kenegetett Fekvő nő olvasás közben festmény, a másik pedig a Minotaurusz rézkarc –, másrészt mert a négy termet viszonylag gyorsan sikerült bejárni. Még úgy is, hogy igyekeztünk minden alkotást alaposan szemügyre venni. S picit csalódottak voltunk, amikor azt láttuk, hogy a következő helyiségben már csak vásárlásra van lehetőség.
Ettől függetlenül belépés után egyből megcsapott bennünket, ahogy a spanyol művész merész, élénk színekkel operáló képei szoros kölcsönhatásba lépnek a Giulio Romano által megtervezett reneszánsz környezettel.
Az első gondolatunk az volt, hogy itt kultúrák keverednek – a reneszánsz az avantgárddal, a hagyomány a modernitással –, amelyeket a metamorfózis és a mitológia közös témája fon össze.
A tárlat első, „Pablo, Julius és Ovidus” nevű termében a spanyol mester Metamorfózisok ihlette rajzsorozatát mutatták be, párbeszédbe hozva a Luigi Rovati Alapítványtól kölcsönzött etruszk vázával, amelyet a nagyközönség korábban még nem láthatott.
Ha a két művész történetét vizsgáljuk, arra jutunk, hogy Picasso és Giulio Romano szenvedélyesen rajongtak ovidius költészetéért.
Romano ugyanis Ovidius költészetéből merítve tervezte és építette meg a Palazzo Te palotát, míg a tárlaton bemutatott Picasso-rézkarcok is ugyanezen forrásból építkeznek. A következő helyiségben („Picasso mint idegen Párizsban…”) művészi tárgyak – szobrok, naplók, dokumentumok, rajzok – gazdag tárházát sorakoztatták fel, s itt Picasso azon életszakaszával ismerkedhettünk meg, amikor 1900-ban Párizsba költözött és avantgárd költők csoportjával barátkozott össze. Picasso olyan párizsi költőkkel kötött szoros barátságot, mint Max Jacob, Guillaume Apollinaire és Gertrude Stein. Őket aztán meg is örökített. Max Jacobról két portrét is rajzolt, az egyiket a montavai tárlat is bemutatta.
Picasso 1935-ben két évre felhagyott a festészettel, és elkezdte papírra vetni gondolatait. Spanyolul és franciául írt verseket és színdarabokat. Kéziratai rendre hemzsegtek a helyesírási hibáktól, amelyeket nem volt hajlandó kijavítani. Úgy gondolta, egyénisége elveszne egy olyan szabályrendszerben, melyhez neki semmi köze.
A kiállítás utolsó terme az ember-állat metamorfózist, Picasso belső felszabadulását ábrázolja néhány, Olaszországban először kiállított alkotás bemutatásával. A terem központi magja a festőzseni Minotaurosza, amelyről korábban így írt: „Ha életem minden szakaszát pontként ábrázolhatnánk, és egy vonallal összeköthetnénk egy térképen, az eredmény a Minotaurusz alakja lenne.”
Szóval a Minotaurusz témája nagyon kedves volt Picassónak, aki a mitológiai lényt gyakran rajzolta és festette meg. A Palazzo Te tárlatán ez a fajta metamorfózis nem zavaró. A múlt és jelen instabil dinamikájában ugyanis harmonikus elegyet képez. Az már más kérdés, hogy Picasso nőkkel való kapcsolatáról, agresszív, állatias, vad szenvedélyéről korábban sokat írtak.
Akik kíváncsiak a kiállításra és mindenképpen Itáliában akarják megnézni, azok számára jó hírünk van: 2025 szeptemberében ugyanez a tárlat Milánóban is látogatható lesz.
(Borítókép: Picasso-kiállítás. Fotó: Dzsubák Tamás / Index)