Nyolcvan éve szabadult fel a budapesti gettó, ahol 1944. december 10-től 1945. január 18-ig élt összezsúfolva mintegy 70 ezer zsidó származású magyar állampolgár. A gettóra emlékezve pályázatot írt ki Erzsébetváros önkormányzata, amelyet a Hetedik Műterem alkotói csapata formabontó tervvel nyert meg. A kulturális rovat podcastjének vendégeként Szabó Levente építész beszélt a nem mindennapi emlékműről.
Különleges emlékmű(vek) jelent(ek) meg a VII. kerületben: a járdákba süllyesztett bronz csíkokon olvasható felirat szerint ez a 32 jel az egykori pesti gettó határát jelzi az érintett 16 utca ki- és belépőpontjain. A magyar–angol, illetve magyar–héber felirat egységesen a következő: „A pesti gettó határa / 1944. XII. 10. – 1945. I. 18.”
Az „emlékműhálózatot” a Hetedik Műterem csapata alkotta (Szabó Levente, Biri Balázs és Rátgéber László építészek, Polgárdi Ákos grafikus, a kivitelező a VPI Beton volt), az arútluK podcast vendégeként Szabó Levente beszélt a 32 bronzcsík és a Klauzál tér közepén lévő betonkorong megszületésnek történetéről. A tervezéskor fontos szempont volt, hogy olyan műemléket hozzanak létre, amibe valamilyen módon be lehet vonni a közösséget is.
A budapesti gettó a fővárosi zsidóság jelentős részének elkülönítésére létrehozott kényszerlakhely volt. A gettó 1944 novemberének utolsó napjaitól 1945. január 18-ig, „csupán” negyven napig állt fenn a Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (ma: Kertész utca), Király utca, Csányi utca 3–6. szám, Rumbach Sebestyén utca 17–19. szám, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (ma: Károly körút) által határolt kb. 0,3 négyzetkilométeres területen magas deszkapalánkkal körülvéve – de felfoghatatlan mértékű szenvedést hozott.
A beköltözők a központi fekvésű Klauzál térre érkeztek, ahol ékszereiket, értéktárgyaikat elkobozták.
A gettóban a kegyetlen hideg, az éhezés, a vízhiány és nyilasbetörések tizedelték az összezsúfolt embereket. Az ostromot 68 ezren élték túl; a gettó felszabadulása után hozzávetőlegesen háromezer temetetlen holttestet találtak, ezek többségét tömegsírokban földelték el.
A Hetedik Műterem által jegyzett emlékmű központi eleme az egykori tömegsírok közelében található, a Klauzál téren, ahol ma javarészt játszótér tölti ki a teret. Ez egy 40 cm magas műkő korong, amelynek alapterülete pontosan 4 négyzetméter: ennyi jutott egy embernek a gettóban, így az emlékhely kifejezi és átélhetővé teszi a gettó felfoghatatlan zsúfoltságát. Ezen a korongon jelenik meg háromezer bronzlemez, amely a felszabadításkor talált temetetlen áldozatok számára utal.
A határokat jelző bronzcsíkok lehetőséget adnak arra, hogy akár egyénileg, akár egy közösségi megemlékezés keretében körbejárjuk az egykori gettót
– mondta Szabó Levente, és erre 2025. január 17-én sor is kerül: a Zsidó Közösségi Fórum Szövetség (ZSKF) élőlánccal veszi körül az egykori gettó területét, az emlékmű alapján. A Klauzál téren a Verő Tamás rabbi által indított sófár hangját az önkéntesek kürttel továbbítják, így a hang körbejár az élőláncon, és visszaérkezik a Klauzál térre.
Budapesten ez már a harmadik olyan nagy kiterjedésű emlékmű – ráadásul egymás közelében –, amely urbanisztikai léptékben tesz kísérletet az emlékezésre. Szabó Levente előzményként mesélt a Trefort kerti II. világháborús emlékműről, illetve a reformáció 500. évfordulójára emlékező kövekről a Kálvin téren, amelyek megvalósításában szintén részt vett.
(Borítókép: Szabó Levente 2025. január 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)