Kemény Lili számára érzelmileg megterhelő volt, hogy Nem című könyve alaposan megosztotta az irodalmi közéletet, de úgy véli, intellektuálisan nincs nagy hozadéka a történteknek. A Margó-díjas szerző erről a Müpában megrendezett írói esten beszélt, és egyebek mellett arról is, vállal-e még nyilvános szereplést, miért tekintett az életére pszichológiai esettanulmányként, és hogyan tanít kreatív írást a Freeszfe diákjainak.
Kemény Lili Nem című könyvét hangoskönyvként kellene kiadni, a szerző előadásában. Ezen gondolkodtunk a Müpában megrendezett írói estjén, amelyen minden korosztályból olyan sokan voltak, hogy egy tűt sem lehetett leejteni. Amikor a fények a nézőtéren elhalványultak, Kemény Lili a színpadon ülve előredőlt, és olvasni kezdett. Könnyed előadásmódját egyszerre volt meglepő és érdekes hallgatni, mert olyan jelenléttel olvasott, hogy egy hivatásos színész sem adhatta volna jobban és hitelesebben át a könyvben leírtakat.
Mi így sokkal könnyebben be tudtuk fogadni a Nem kemény és tabudöntögető szövegét. Persze, ez csak egy részlet volt a kötetből, mégis, így szívesebben hallgattuk, mint amikor a szoba csendjében olvastuk. Ki tudja, ebben az előadásban talán az irodalmi közeget sem osztotta volna meg annyira, mint amennyire sikerült. A kritikai vélemények ugyanis igencsak megosztóak: vagy odáig vannak érte, vagy egyenesen utálják. Nincs középút.
Gyárfás Dorka újságíró, az est moderátora is azzal vezette fel a beszélgetést, hogy számára revelatív értékű volt a felolvasás. Ugyanarra jutott, mint mi, hogy teljesen más, mint amikor az ember otthon, egyedül van a szöveggel. Ezért is kérdezte meg a Margó-díjas szerzőt, hogy a mai napig tartó véleménycunamival hogyan birkózott meg a tavaly áprilisban megrendezett könyvbemutató óta.
„Érzelmileg megterhelő, de intellektuálisan nincs nagy hozadéka”
– felelte Kemény Lili, hozzátéve, egyelőre azt sem tudja, hogy a jövőben vállal-e még nyilvános szereplést. A mostani programra azért jött el, mert már korábban le volt fixálva. És amit ígér, azt betartja.
A könyvben többször elhangzik, hogy a főhős évekig alkotói válságban volt, még ha a névazonosság ellenére sem azonosítjuk őt a szerzővel, Gyárfás Dorka mégis arra volt kíváncsi, hogy Kemény Lili hogyan birkózott meg az alkotói válsággal. A Margó-díjas szerző szerint az alkotói válság olyan fogalom, amelyet az újságírók találtak ki, csak azért, hogy a jelenséget meg tudják nevezni.
De az, aminek nevet adtak, ennél sokkal bonyolultabb. Olyan, mint egy szerelmi háromszög. Íróként ezt nem tudhatod le azzal, hogy alkotói válságban vagy, amelyet le kell küzdened. Ráadásul nem rossz dolog, ha az ember nem tud írni. Művészeti szempontból a folyamat része, amikor meg vagy rekedve, vagy valamilyen akadály tornyosul előtted.
Kemény Lili elmondta, hogy a Nem írása alatt sok pszichoanalízissel foglalkozó könyvet olvasott, a készülő műben pedig arra törekedett, hogy önmagáról egy formalizált esettanulmányt írjon. Nem azt nézte, ki mit cselekszik, hogyan dönt és érez, hanem azt, kit mi mozgat, merre viszi a struktúra, amelyben benne van. „Olyan munkát akartam végezni, amely elszemélyteleníti az életemet.” Gyárfás Dorka ekkor megjegyezte, hogy a legszemélyesebb módon.
„Nem, mert egy eset vagyok, amelyet meg lehet vizsgálni.”
Gyárfásnak szembetűnő volt, hogy a kötetnek nincs szerkesztője, a szerző erre így reagált. „Miért akarnám, legyen egy pluszember, akivel karatéznom kell? Az írásban az a jó, hogy nincs főnököd, és nincs, aki rád akar tuszkolni valamit.”
A moderátor szerint biztos vannak olyan szerkesztők, akik inkább előrelendítik, segítik az írót – például az elakadásban –, nem pedig harcolnak vele. Kemény bevallotta, hogy igazából négy emberrel dolgozott együtt. Ebben az értelemben ők voltak a szerkesztői, akiknek ízlésében, emberismeretében és esztétikai döntésében megbízott, de szándékosan nem tüntette fel őket.
Az estet a zenei aláfestés is emlékezetessé tette. Észrevettük, ahogy Márkos Albert csellóművész csukott szemmel hallgatta Kemény felolvasását, majd egyszer csak az előtte lévő szövegkönyvre nézett, várt pár másodpercet, majd finom, mégis határozott mozdulattal megszólaltatta a hangszerét. Hozzá csatlakozott Bolcsó Bálint elektronikus zenéjével a keverőpultnál. A hármuk előadása pedig hamisítatlan művészi performansszá alakult. Márkos teljesen átlényegült a végére, a vonójával szinte csapkodta a hangszerét, olyannyira, hogy 3-4 húr el is szakadt rajta. A cselló valósággal porzott, még a szagát is érezni lehetett.
bevalljuk, erre nem voltunk felkészülve, A zenét hallgatva valósággal libabőrösek lettünk.
Kemény Lili arról is beszélt, hogy a Freeszfén kreatív írást tanít. Ezzel kapcsolatban elmondta, megérti a diákokat, akik számára rendkívül nehéz egy üres papír előtt elkezdeni az írást. Ezzel ő is így van. Ebben az esetben viszont azt javasolja, hogy három napig kövessenek valakit, csináljanak hangfelvételt, így a kezükben rögtön lesz egy anyag, amellyel lehet dolgozni. Kemény Lili elmondta, a saját történetével is így volt.
Az írónő az egész est alatt olyan természetességgel beszélt, és vonta be a közönséget, hogy olyan érzésünk támadt, mintha az egész terem egy nagy asztaltársaság volna, és egy sör mellett beszélgetnénk. „Csodálatos volt ezen a könyvön dolgozni. Ritkán van a kezedben olyan hatalom, amikor úgy érzed, nagy dolgot csinálsz, és az egész életedet berendezheted rá” – zárta gondolatmenetét Kemény Lili.