Kirobbanóan tehetséges csapat vitte színre Nagy Feró punk-rock operáját az Akvárium Klubban. A Hamlet az Akvárium Színházi Műhely első előadása, Budapest egyik legkedveltebb közösségi helyszíne ugyanis mostantól színházi produkcióknak is helyet ad. Nagy Feró művét a fiatal színművészekből álló Sicc Production társulata úgy vitte színre, hogy meghagyta a 80-as évek nyers hangzását, de finoman hozzátették saját koruk és generációjuk ironikus szemléletmódját: az eredmény lenyűgöző.
Ha 1984-ben azt üvölti Nagy Feró a színpadról, hogy „valami bűzlik”, vagy hogy „rothad az államgépben valami”, esetleg „Dánia börtön, nekem börtön”, akkor azt nem lehetett volna nem a fennálló szocialista rendszerrel szembeni kritikaként értelmezni. Nem is engedték bemutatni a punk-rock operáját, amit a Hamletből Jancsó Miklós kérésére írt.
A filmrendező a kecskeméti Katona József Színházban akarta színpadra állítani a művet Nagy Feró főszereplésével. A bemutatóból akkor nem lett semmi, bár a zenei anyagot – a felére csonkítva – a Hanglemezgyártó Vállalat 1986-ban kiadta. Nagy Feró Hamletjét végül 1987-ben mutatták be az Egyetemi Színpadon, de azóta sem játszották.
Pedig a hanganyag most, 2025-ben is friss, ütős, modern, vicces, az Akvárium színpadán szinte felrobbant a Sicc Társulat fiataljainak előadásában. A kultikusnak számító darabot úgy gondolták újra, hogy egyszerre használták a mű energiáit és tették hozzá a sajátjukat.
Mind a díszlet, mind a jelmez ugyanazt a csikorgó, nyugalmat csak pillanatokra találó, sarkaiból végérvényesen kifordult világot segíti, amely az alapanyagként szolgáló Nagy Feró punk-rock operaőrületből is lüktet, hogy együtt legyen dühös, csapzott, aljas, kegyelmet nem ismerő, ugyanakkor végtelenül humoros
– mondta Krasznai Vilmos, az előadás rendezője, és ennél jobban nem is lehet leírni, amit az Akvárium Klubban a bemutató közönsége átélt.
Az előadás Cseh Tamás Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről című dalával indult, amit akusztikus gitáron kísértek. „Hol volt és hol nem volt, Dániában / egy királyfi, aki egy szép napon, / hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné, / bolondot mímelt, ó borzalom” – hangzott a dal, amíg meg nem érkezett Hamlet, és véget nem vetett a dalolászásnak, mondván: ha hagyományos színházi öblögetésre készülnek, akkor inkább hagyják a francba az egészet.
Erős indítás, azonnal „felébresztette” a Cseh Tamás-dal által elringatott közönséget, főleg, miután belecsaptak a húrokba, megszólalt a dob, és ez az energiaszint nem is csökkent aztán egészen az előadás végéig. Mindez azonban semmiképp sem nevezhető Cseh Tamással szembeni „tiszteletlenségnek”: az ő dala egy évtizeddel Nagy Feró műve előtt, a 70-es évek közepén született, megidézése is inkább a tisztelet jele, miközben erőteljesen a tudtunkra adják azt is, hogy itt valami másról lesz szó.
Ráadásul az Akvárium és a Sicc Production is Cseh Tamásnak köszönhetően talált egymásra: a klub már régóta kereste a lehetőséget, hogy színházi előadásoknak is teret adjon, a Színművészeti Egyetem idén végzett zenés színész hallgatói által létrehozott társulat pedig – miután nagy sikerrel turnézott Budapesten és több vidéki városban is Cseh Tamás – Bereményi Géza Frontátvonulás című művével – eljutott az Akváriumba is.
Miután lekeverték Cseh Tamást, beindult az őrület. Hamlet szerepében Turi Péter fehér ingben, rombuszmintás pulcsiban és szürke öltönyben osztotta a népet, mint egy vidéki tanító vagy egy politológus a 80-as évekből (jelmez: Krasznai Bora). Gertrúdot Sas Zoltán játszotta annyira finom mozdulatokkal, hogy egy pillanatra sem tűnt nőimitátornak, inkább egy bizonytalan és vicces királynőnek („Gertrúd, ne igyál!” – hangzik el többször a darabban). Ophéliát Gálhidy Sára alakította, de úgy, hogy közben végig basszusgitáron is játszott, zseniálisan.
Az előadás Hamlet dühéhez méltón erős és magával ragadó, emellett tele van verbális és zenei poénokkal, ami olyan vicces mozgással egészült ki, amilyet kőszínházban nem látni. A groteszk mozgást segíti a mindenféle szögből lejtős színpad, de emellett is tele van apró, vicces gesztusokkal a színészi játék: ahogy például Gertrúd a ruháját igazgatja, ahogy egy kézcsók után beletörli a kézfejét a mellette álló Claudiusba, vagy ahogy a zavarban lévő Ophélia beszámol Hamlet viselkedéséről az apjának. Erős a zene, de nem érezzük úgy, mintha egy koncerten lennénk, a prózai részek is szerves részét képezik az előadásnak.
A zene sokrétűségéről pedig elég annyit mondani, hogy hallhatjuk számos műfaj jellegzetes hangzásvilágát, a punk-rock mellett fel lehet ismerni népzenei elemeket, de megidézik az opera vagy például a tangó világát, sőt a Pink Floyd A fal című klasszikusának néhány taktusát is. A szereplők között van az említetteken kívül Liber Ágoston, Kerek Dávid, Vatamány Atanáz és Fülöp Kristóf, utóbbi a zenei vezető is.
Jó lenne, ha egy jól éneklő, fiatalokból álló színészcsapat előadná a rockoperát. Már nem én lennék Hamlet, mert öreg vagyok ehhez, legfeljebb atyja szellemeként jelennék meg
– nyilatkozta évekkel ezelőtt Feró. Álma megvalósult, zenészekként és énekesekként is kiváló színészek adták elő a művét: a bemutató után meghatottan ment fel a színpadra meghajolni a fiatalokkal.
Az Akvárium kulturális-művészeti közösségi tér pedig a koncertekre érkező közönség mellett mostantól várja a színházszerető nézőket is. Az Akvárium Színházi Műhely és benne a Sicc Társulat hamarosan a 2025-ös „félévad” többi előadását is bejelenti. Ami biztos, hogy 2025. január 26-án ismét a Frontátvonulás, 30-án pedig újra a Hamlet kerül színpadra.