Cormac McCarthy író életében kívülálló volt, visszavonultan élt az irodalmi fősodortól. Nem járt író-olvasó találkozókra, pályafutása során csupán néhány interjút adott. Ám olyan remekműveket köszönhetünk neki, mint a Határvidék-trilógia, a Suttree vagy Az utas / Stella Maris című párregény. Greskovits Endre műfordító az Indexnek elmondta, azért érdemes olvasni a könyveit, mert korszakos író, aki híven és könyörtelenül ábrázolja az őt körülvevő világot, és nem az ő hibája, hogy nem sok jót lát benne.
„Nincs élet vérontás nélkül. Szerintem az az elképzelés, hogy a fajt valamilyen módon javítani lehet, hogy mindenki harmóniában élhetne, nagyon veszélyes ötlet” – nyilatkozta Cormac McCarthy 1992-ben a The New York Timesnak. A 2023-ban, 89 éves korában meghalt Pulitzer-díjas író A síkság városai című regénye nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. Már csak ezért is érdemes mélyebben foglalkozni a legendás amerikai író életművével, aki egy tucat regényében az emberi természet sötét oldalát tárta fel, költőien, megrendítően, de érzelemmentesen.
Greskovits Endre több Cormac McCarthy-művet fordított magyarra, egyebek mellett a Suttreet, valamint Az utas és a Stella Maris című párregényt. A műfordító az Indexnek elmondta, hogy McCarthy műveinek magyarországi kiadása meglehetősen későn kezdődött el, egészen pontosan 2000-ben, amikor is az Ulpius-ház megjelentette a Vad lovak című regényét, a Határvidék-trilógia első darabját. „Ezért nekem is az az első emlékem a szerzőről, tudtam róla, de nem olvastam.”
McCarthy stílusa angol nyelven abszolút felismerhető, véli Greskovits, aki szerint a műveit háromféle zsánerrel szokták rokonítani, a faulkneri déli gótikával, az úgynevezett westernnel és a posztapokaliptikussal.
Ami a stílusát illeti, jellemző rá a kevés írásjel használata (bár ezt illetően Magyarországon van némi félreértés, mert sokan például azt hiszik, egyáltalán nem használ vesszőket, pedig a kevés helyen, ahol az angol megköveteli, kiteszi őket), és a párbeszéd jelölésének hagyományos formájával teljesen szakított. Ezeket egyszerűen új bekezdéssel jelöli.
McCarthy írásművészete sötét pillantást vet az emberi állapotra, gyakran hátborzongató. Regényeit skalpokkal, lefejezésekkel, gyújtogatással, nemi erőszakkal, vérfertőzéssel, nekrofíliával és kannibalizmussal „díszítette”. A jeles műfordító elmondta, eleinte sokat küszködött a szöveggel, de amikor sikerült belehelyeznie magát, már ment. Hozzátette, hogy ő csak a korai műveit fordította, amelyek eddig kimaradtak a magyar kiadók repertoárjából, meg az utolsót, Az utas / Stella Maris című párregényt.
McCarthy karakterei kívülállók, akárcsak ő volt. Csendesen élt az irodalmi fősodron kívül. Noha annyira nem volt visszahúzódó, mint Thomas Pynchon, Cormac McCarthy nem járt író-olvasó találkozókra, turnézni, és nyilvánosan sem olvasott fel. Amikor a könyvek dedikálásáról volt szó, a The Wall Street Journalnak azt mondta, hogy dedikálta Az út című regénye 250 példányát, és mindet kisebbik fiának, Johnnak adta oda, „hogy amikor betölti a 18. életévét, el tudja adni őket, és elmehet Las Vegasba vagy bárhova”.
Az író csupán néhány interjúkérést fogadott el. Egyszer ugyan szerepelt a tévében, Oprah Winfrey-nek adott interjút, aki Az út című könyve miatt hívta meg a műsorba, de McCarthy igyekezett elterelni a beszélgetést az irodalomról. Szívesebben beszélt countryzenéről, elméleti fizikáról vagy a csörgőkígyók viselkedéséről. 2009-ben a Journalnak azt magyarázta, hogy a kreatív munkát gyakran a fájdalom hajtja.
Előfordulhat, hogy ha nincs valami a fejedben, ami megőrjít, akkor nem csinálsz semmit. Nem jó ez így, ha én lennék Isten, nem így csináltam volna
– fogalmazott a Pulitzer-díjas író.
McCarthy sok éven át írt viszonylagos homályban és nélkülözésben. Miután első házassága a Tennessee Egyetem hallgatótársával, Lee Hollemannel válással végződött, 1966-ban Anne DeLisle angol popénekesnőt vette feleségül. A pár közel nyolc évig élt egy tejüzemben, Knoxville mellett.
Teljes szegénységben éltünk. A tóban fürödtünk
– mondta egyszer DeLisle. „Valaki felhívott, és felajánlott neki kétezer dollárt, hogy az egyetemen a könyvéről beszéljen. Azt mondta nekik, hogy a regényben minden mondanivalóját megtalálják. Szóval egy újabb hétig babot ettünk.”
Első műve, az 1965-ben megjelent, a tennesseei vidéken játszódó The Orchard Keeper Faulkner utolsó kiadójának a kezébe került, aki látott a fiatal íróban fantáziát. Az Isten gyermeke és az Outer Dark című korai műve azonban még nem hozott igazán a konyhára. A Véres délkörök 1985-ben jelent meg, amely megjelenésekor kevés figyelmet ébresztett, de ezt a művét tekintik az első valóban nagy és talán a legjobb regényének. Az erőszakkal teli, hősök nélküli mű egy skalpvadász banda történetét meséli el a XIX. századi vadnyugaton.
A Határvidék-trilógia első darabja, a Vad lovak, amely egy határközeli texasi tanyán játszódik, végre elhozta számára az elismerést az 1990-es években.
A Vad lovak hatalmas közönséget vonzott, 1992-ben National Book Awardot kapott érte, 2000-ben Matt Damon és Penélope Cruz főszereplésével film is készült belőle. Ez nem csupán McCarthy első bestsellere volt, hanem az első olyan regénye, amelyből sok példányt adtak el. Korábban egyetlen könyve sem kelt el ötezernél több keménytáblás példányban.
A Nem vénnek való vidék című regényéből – amely szintén Amerika nyugati tájain, de ezúttal napjainkban játszódik – a Coen testvérek készítettek filmet, amely négy Oscar-díjat nyert. Az út című kötet még a korábbiaknál is sötétebb világba vezeti az olvasót. Egy ismeretlen katasztrófa utáni világban, amely véget vetett a társadalomnak és az élelmiszer-termelésnek, egy apa és fia vándorol reménytelen emberek között egy elpusztult tájon át. Ebből a műből is készült film, számos díjat nyert vele, köztük Pulitzer-díjat is.
Hosszú szünet után 2022-ben jelent meg az idős író Az utas / Stella Maris című párregénye. Greskovits Endre ebben a kötetben az életmű összegzését és méltó lezárását látja.
Ezen a művön McCarthy tizenhat éven át dolgozott, és erős nyomot hagyott ugyan rajta élete végének szenvedélye, a kvantumfizika és a matematika, érett, élő klasszikus szerzőhöz méltón igyekezett összefoglalni világlátását, tisztázni, mit gondol Istenről, igazságról, létről
– fogalmazott a műfordító, aki elárulta, hogy a McCarthy-művek közül szívéhez egyértelműen a Suttree áll. Nemcsak azért, mert ezt fordította először, hanem azért is, mert ebben az erősen önéletrajzi ihletésű műben, amelyen a szerző vagy húsz évig dolgozott, olyannyira, hogy eközben három rövidebb regénye is megjelent, a kilátástalanság mellett ott bujkál a humor, sőt néha talán még a remény szikrája is megcsillan.
Greskovits Endre úgy véli, azért érdemes olvasni Cormac McCarthy könyveit, mert korszakos író, aki híven és könyörtelenül ábrázolja az őt körülvevő világot, és nem az ő hibája, hogy nem sok jót lát benne.