A tetoválás ma már sokak számára önkifejezés, esztétikai kérdés és emlékőrzés. A rajtam lévő egyszerű minták is mind képviselnek valamilyen fontos emléket, élettapasztalatot. Mégis, a közelmúltban jöttem csak rá, hogy miként lehet ez a néhány, szimbólumait tekintve abszolút polkorrekt varrás is hátrányomra, ha elhagyom Magyarország határait. A világ számos pontján megbotránkoztatja az embereket, ha valakin látható helyen tetoválás van, sőt néhol még a törvény is bünteti. Bizonyos országokban a vallás, másutt a politikai megközelítés adja a tetoválások negatív megítélésének alapját, de van olyan állam is, ahol a múlt sötét tapasztalatai, a bűnözők vagy épp a tűzoltók miatt tartanak a tetovált emberektől.
Amikor elkészítteti valaki az első tetoválását, sokszor eszébe sem jut, hogy miként hathat negatívan életére ez az önkifejezési, testdíszítési forma – én sem töprengtem rajta sokat 18 évesen. Ősszel mégis megtapasztaltam, hogy egy kellemes vakáción is akadályokat gördíthet a tervek elé, ha valakinek a bőrét varrott minták díszítik.
Japánban töltött heteim során elég komoly kulturális differenciákat tapasztaltam, de sok esetben hozzáállás kérdése volt csupán, hogy az ember képes-e akklimatizálódni, vagy sem. Egy dolog mégis akadt, amiben nem csupán a megközelítésen múlik, hogy az ember átlendüljön a különbségen, hiszen a híres meleg vizes fürdőket (onsen) sok helyen csak akkor élvezheti ki egy turista, ha nincsenek tetoválásai.
Bakancslistás pont nálam, hogy egy erdő széli fürdő kinti medencéjében, a forró vízben ázva figyeljem a gigászi Fuji hóba burkolódzó csúcsát, amint mintát karcol a felhőkbe. Ezt sajnos nem élhettem meg most, mert felkészületlenségemből adódóan, több órás kutatás eredményeként is csupán két olyan (árát tekintve luxusfürdőnek számító) helyet találtam, ahová fedetlenül, korlátozások nélkül térhettem volna be tetovált testtel. A legtöbb nyilvános fürdő nem engedélyezi a varrott mintákat, vagy arra kérik a vendéget, hogy fedje le valamilyen formában a nyilvános helyiségek használata közben (erre vannak alkalmas segédeszközök persze), de ez mégiscsak extra kellemetlenség, amit sajnos be kell vállalni.
Bár Japánban a fiatalabb generációk körében kevésbé vált ki negatív érzést a ma már sokaknál (köztük a popkultúra ismert alakjainál) szinte alapvetésnek számító tetoválás, az idősebb generációkat továbbra is taszítja, amikor valakin díszes mintákat látnak. Ennek közismert oka az erőszakos csoportoktól, kiemelten a jakuzáktól (japán bűnszindikátusoktól) való félelem, akiknek tagjai látványos tetoválásaikról híresek. Kevesen tudják azonban, hogy nem csupán ők varrattak mintákat magukra, hanem anno a tűzoltók is,
akiktől századokkal ezelőtt rettegtek Japánban.
Korábban az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Japán Tanszék vezetőjével, Szabó Balázzsal beszélgettem a szigetország kultúrájáról, akkor került szóba a tetoválásoktól való félelem, amiről az egyetem docense érdekes történetet osztott meg velem:
A XVIII. században nem csak a jakuza tagjai, hanem az akkori tűzoltók is híresek voltak a tetoválásaikról, a tűzoltóktól pedig mindenki félt. Papírból meg fából épült házak voltak akkoriban, és nagyon sok volt a tűzvész is, de a tűzoltás nem úgy nézett ki, mint ma. Egy papírból épült házat nem volt érdemes locsolgatni, hisz pillanatok alatt leégett. A tűzoltók hatalmas fejszékkel illetve bontócsáklyákkal voltak felszerelve, és gyakorlatilag azt csinálták, hogy tűzzáró zónát építettek a lángok köré, amihez lebontottak házakat. Képesek voltak arra, hogy percek alatt porig romboljanak egy épületet. Nagyon jó kondícióban lévő fiatalemberek voltak a tűzoltók, féltek is tőlük, amire ők rájátszva sokszor nagy tetoválásokkal látták el magukat. A tűzoltóktól sokszor jobban is féltek, mint a szervezett bűnözés tagjaitól, de állítólag volt átfedés is, hisz a tűzoltók másodállásban szívesen dolgoztak kidobóemberként és pénzbehajtóként.
A világ legtöbb részén persze nem emiatt vannak a tetoválással szemben ellenérzések. Sokszor országonként eltérő okok bújnak meg a tetoválás iránti intolerancia mögött, és a bőrre varrott mintákkal szembeni retorzió is eltérő. Sok helyen (főként iszlám országokban) vallási megfontolásból tiltják a tetoválásokat, és várják el az odalátogatóktól is, hogy fedjék valamivel kivarrt bőrfelületeiket.
A tanítások szerint a tetoválás az isten alkotta test felesleges eltorzítása, ami elítélendő. Bár a vendégeket nem büntetik azért, mert tetoválás van rajtuk, az olyan helyeken, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek, érdemes lehet olyan öltözetet felvenni, ami a tetovált bőrfelületet eltakarja, főleg amikor turistaként szakrális helyeket tervez meglátogatni valaki. Még az olyan gazdaságilag dübörgő metropoliszokban, mint Dubai is, akadnak állások, amelyeket nehezebb megkapni, ha valaki látható helyen rendelkezik tetoválással.
Szintén van egyfajta társadalmi feszültség Iránban is a tetoválásokat illetően,
ami a 2010-es évek végén elég komoly belső konfliktusokat okozott. Voltak tetoválószalonokat működtető művészek, akiket pénzbírsággal, korbácsolással vagy börtönbüntetéssel sújtottak tevékenységükért. A varrott mintákat a társadalom részben a bűnszervezetekkel is összefüggésbe hozta, emiatt a társadalom még inkább elítéli a test efféle díszítését. Ennek ellenére a turistákat nem büntetik érte egészen addig, amíg a tetoválás nem sátánista, és nem ássa alá az iszlámot és annak értékeit. Persze a tetovált felületek fedése itt is előnyös, mintától függetlenül.
Törökországban szintén vegyes a tetoválásokkal szembeni hozzáállás.
Még 2015-ben úgy határozott az állam vezető vallási szerve, hogy az ott élő muszlimok nem viselhetnek magukon tetoválást, ezért vagy el kellett távolíttassák magukról azokat, vagy ha erre nem volt lehetőségük, akkor bűnbánatukról kellett tanúbizonyságot tenniük. A turistákkal szemben természetesen enyhébb a szigor. Csupán bizonyos vallási helyek meglátogatásakor kell fedni a tetoválásokat, normál esetben pedig nem von maga után komolyabb retorziót a tetovált test, amíg az nem iszlámellenes vagy durván szexuális tartalmú.
Nem csupán a muszlim vallásban szerepel a tetoválással szembeni szigor. Egyes buddhista országokban durván megütheti a bokáját, aki olyan mintát varratott magára, amiben a buddhista ikonográfia elemei látszanak. Srí Lankán igen komolyan veszik a vallás sérthetetlenségét, így akár kitoloncolás is járhat azért, ha ezt látványosan sérti valaki.
Hasonlóan komoly a helyzet Mianmarban, ahol még 2016-ban esett meg, hogy egy spanyol férfit deportáltak az országból,
mivel a lábán lévő Buddha-tetoválást túlságosan offenzívnak találták – hasonló esetekre több példa is volt korábban. Bár az évek során változik számos ország hozzáállása a tetováláshoz, érdemes az ilyen helyekre való látogatás előtt informálódni az aktuális álláspontról. Vagyis, hogy mi az, ami sértőnek és felháborítónak számít a helyieknél, és mi az, ami még belefér az értékrendbe, ezzel tiszteletben tartva az adott kultúrát és elkerülve a komolyabb gondokat.
Persze akadnak olyan államok, ahol a turistákon lévő tetoválások kevésbé zavarják a hatóságokat, és mindössze saját lakosaik szokásait szabályozza az állam. Észak-Koreában szigorú rendszere van annak, hogy a polgárok csakis olyan tetoválásokat viselhetnek magukon, amelyek az ország vezetői és az állam iránti szeretet, hűséget fejezik ki, a nőknél pedig egyenesen hátránynak számít, ha bármilyen mintát a testükre varratnak.
Dél-Koreában egészen más a helyzet, ott mindössze az idősebb korosztály egyes képviselői tekintenek rossz szemmel a tetovált fiatalokra, illetve a seregben tiltják a varrott mintákat. Ott inkább az a nehézség, hogy jóval szigorúbb a szabályozás, hogy ki nyithat tetoválószalont, és ki nem az országban, így kisebb a választék a legálisan működő szalonok terén.
Ha a foglalkozásokat nézzük, egészen más a szabályozás világszinten.
A különböző nemzetek hadseregeinél és fegyveres erőinél eltérő keretrendszere van annak, hogy kinek és milyen jellegű tetoválása lehet, illetve a test mely részein szerepelhet. Szintén akadnak olyan légitársaságok, amelyek korlátozzák alkalmazottaik látható bőrfelületen elhelyezett tetoválásait, de a szociális tevékenységet folytató személyek, az egészségügyben és oktatásban dolgozók és még egyes futárcégek is saját szabályozást alakítottak ki a tetoválásokra vonatkozóan, ami nem csak országonként és szakmánként, hanem vállalatonként is eltérő lehet.