Tizenöt év után jelent meg Colm Tóibín bestsellere, a Brooklyn folytatása. A Long Island című új kötet cselekménye húsz évvel az első regény eseményei után játszódik, ám teljesen új irányt vesz ahhoz képest, mint előzetesen vártuk.
A legtöbb könyvesbolt ajtaján belépve Saoirse Ronan merengő arca az első kép, amibe belebotlunk − ő szerepel ugyanis a Brooklyn című Colm Tóibín-regény borítóján; azon a kiadáson, amely a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg tavaly. Az ír színésznő játszotta a történet főhősét, Eilis Lacey-t a kötetből készült 2015-ös, többszörösen díjazott filmben, értelemszerűen vele reklámozzák az eredetileg 2009-ben megjelent könyvet.
A Brooklynban egy New Yorkba emigráló ír lány mindennapjait követjük végig néhány éven keresztül. A fiatal Eilis Lacey nemcsak a honvágy, a munka és a tanulás között kénytelen egyensúlyozni egy új kontinensen, de a magánélete is megváltozik, miután egy olasz fiú, Tony Fiorello személyében rátalál a szerelem. Amikor azonban egy tragédia miatt hazautazik Írországba, egy helyi fiú, Jim Farrell is elcsavarja a fejét. Kérdés, hogyan tovább? Erre a kérdésre keresi a választ a Long Island.
A Brooklyn, valamint a Long Island között tizenöt év telt el, az első kötet rajongói másfél évtizedet vártak arra, hogy kiderüljön, mi történik Eilissel, miután az érzelgős írországi látogatás után visszatér Amerikába.
A Long Islandben hatalmas potenciál rejlett, tekintve az előzmény sikerét, de a regény nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket − legalábbis teljesen más irányt vett, mint azt a Brooklyn után reméltük.
Mintha Tóibín a két könyv megjelenése között elfelejtett volna írni:
az új kötet sokkal csapongóbb és sokkal kevésbé koherens, mint az első, és hiányzik belőle az a fajta szimplicitás, ami széppé tette az elődjét.
A Brooklynban szinte végig a történet főhősét követtük, és bár a sztoriban sok a mellékszereplő, a hangsúly mégiscsak Eilisen volt. A Long Island ezzel szemben mintha kifordította volna önmagából Eilist: Tóibín teljesen új színben tüntette fel, ráadásul el is hanyagolta őt, és más szereplőket helyezett a középpontba. Eilis már húsz évvel idősebb, kétszeres édesanyaként jelent meg, a személyisége pedig jócskán eltért fiatalkori énjétől: már nem az a félénk, szótlan és passzív lány, akit megismertünk, hanem egy önfejű, sokszor hajthatatlan nő, ráadásul a házassága is válságban van.
Az első könyv zsenialitása leginkább abban rejlett, hogy okosan és szépen, mindenféle felesleges körítés nélkül mesélt el egy pofonegyszerű történetet. A Brooklyn az a regény, amelyben a kisebb plot twistet leszámítva nem történt semmiféle eget rengető dolog, mégis mély nyomott hagyott az olvasóban. És bár egy férfi írta, teljesen úgy hangzott, mintha egy nő műve lenne: érzékeny, különösen a női szereplők megformálásakor.
A Brooklyn fordítója Greskovits Endre volt, aki kihangsúlyozta a finom hangzásokat, míg a Long Island magyar fordítását Kada Júlia készítette, ő már sokkal kevésbé romantizálta túl a szöveget, minden bizonnyal azért, mert az eredeti regény sem olyan lágy és tapintatos.
A második kötet azt az érzést kelti, hogy sokkal bonyolultabb a tartalma és a mondandója, mint amilyen valójában. A történet mozgatórugójául szolgáló esemény (az ismeretlen ír férfi feltűnése, és a sokkoló, Eilis házasságát veszélyeztető bejelentés) szempontjából több karakter ilyen szintű kifejtése is indokolatlan a történetben. Ezek a szereplők a mellékszálakat is inkább csak elnyújtják, mégis szinte több szó esik róluk, mint a krízishelyzetben levő főhősről.
A Long Island a Brooklyn inverz változata, hiszen Eilis most Amerikából utazik vissza Írországba,
a cselekmény zöme a nő szülőhazájában, nem pedig a tengerentúlon játszódik. Jim Farrell pedig ismét bekavar a képbe...
A regény tempója erősen váltakozó, sokszor vontatott, máskor sietős, de zömében túlzsúfolt, történésekkel telepakolt történet. Ennek ellenére (vagy talán éppen a túlzások miatt) kibontatlan és megoldatlan marad benne több dolog, köztük a krízist okozó esemény is, ami ennyi erővel ki is maradhatott volna a könyvből.
A cselekmény ismét a történet végén, nagyjából az utolsó ötven oldalon gyorsul fel igazán, talán egy kicsit túlságosan is. A szereplőkkel együtt kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik körülöttünk valójában. Mintha a regény végén a karakterek mindannyian kifordulnának önmagukból, és kényszeresen, már-már elborultan viselkednének. A káosz valóságos szappanoperává formálja át a kötet utolsó oldalait.
A Long Island vége újabb hatalmas kérdőjelet hagy az olvasóban, csakúgy, mint egykor a Brooklyn: kérdés, hogy megéri-e ismét éveket várni arra, hogy az akkor már nagymamakorba lépő Eilis elbizonytalanodjon két otthona és szerelme között.
Colm Tóibín: Brooklyn / Long Island
Park Könyvkiadó, 2024
Fordította Greskovits Endre / Kada Júlia
308 oldal / 339 oldal
(Borítókép: Daragó Napsugár / Index)