A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A jeles nap alkalmából a kulturális élet mértékadó és meghatározó művészeit kerestük meg, s csupán egyetlen kérdést tettünk fel nekik. Kíváncsiak voltunk, 

Kiderült, hogy a kérdés nem egyszerű, hiszen nehéz választani a számtalan kiváló mű közül. Különféle válaszok érkeztek. Műfajilag a vers lett a befutó, de dalok, színházi előadások, filmek, képzőművészeti alkotások és opera is nyomott hagyott művészeinkben. Az alábbiakban közöljük a válaszaikat.

Titkok és fájdalmas mélységek

Rost Andrea operaénekes megfogalmazása szerint bár Magyarország nem számít a nagyhatalmak közé, mégis számtalan olyan tehetséget adtunk a világnak, akinek a munkássága világszerte elismert. „Közéjük tartozik például a Pécsről származó Breuer Marcell, akinek életműve a magyar kultúra és építészet fontos részét képezi. Nevét ma sétány, emléktábla és kiállítás is őrzi a szülővárosában, és híres dizájnjai – mint például a Wassily-szék – a mai napig a modern formatervezés csúcsát jelentik.” Rost úgy véli, érdemes a fiatalok figyelmét is felhívni arra, hogy az építészet és a dizájn ugyanúgy a magyar kulturális örökség szerves része, mint a zene vagy az irodalom.

Ha azonban zenei szempontból kérdeznek mint operaénekes, mindenképp Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját ajánlom a fiataloknak. Nemcsak a rendkívül modern zenei világa miatt, hanem azért is, mert a férfi-nő kapcsolat rejtelmes, sokszor fájdalmas mélységeit tárja fel. Napjaink digitális korában is ugyanolyan érvényes kérdéseket vet fel a bizalomról, a titkokról és az egymásra találásról, mint száz évvel ezelőtt.

Az operaénekes szerint érdemes először Balázs Béla szövegét elolvasni, hogy igazán megértsük a történet lélektani rétegeit, majd az operát meghallgatva vagy színpadon megnézve átélhetjük azt a zenei és érzelmi utazást, amit Bartók Béla ebben az egyfelvonásos remekműben kínál. „A szerelem és a kapcsolatok ma is pontosan olyan bonyolultak, mint Bartók idejében voltak – talán csak a díszlet változott körülöttünk. Éppen ezért hiszem, hogy ez a mű a mai fiatalok számára is sokat adhat: lehetőséget az elmélyülésre, önmagunk és egymás jobb megértésére.”

drMáriás képző- és előadóművész Bukta Imre Zuhanyozó disznó című alkotását javasolta a fiatalok számára. „Bukta Imre ikonikus művén a disznó, ez a sárban fetrengő, röfögő, buta, mocskos lény egy szép napon elhatározza, hogy jó útra tér. Szakít a mocsokkal, a bűnnel, az aljassal, s megtisztul, jó emberré, angyallá, szentté, akár magává a bűn nélküli emberré, Jézussá lesz.

Beáll a zuhany alá, s tisztul, csak tisztul egyre. Azonban hamarosan kiderül, hogy bármennyit is zuhanyozik, soha sem lesz más, mint ami eddig is volt. Még akkor sem, ha pompás környezetben, emelvényen állva zuhanyozik előkelő, neki szurkoló, tapsoló, őt bátorító, vele együttérző népes közönség előtt, mondjuk, a Kiscelli Múzeum gyönyörű, romos templomterében kiállítva

– fogalmazott drMáriás, majd így folytatta: „S mégis megpróbálja, újra és újra, mint egy bukott celeb, korrupt politikus, autótolvaj, erőszaktevő, tolvaj, hazug, rossz, bűnös és így tovább ember. Mert nincs annál emberibb, mint hogy naponta a zuhany alatt állva kicsit jobb disznókká szeretnénk válni.”

Balázs János zongoraművész Márai Sándor Füves könyvét ajánlotta mindenkinek olvasásra, vagy újrafelfedezésre. Úgy véli, a mai, értékvesztett világban, ahol sokszor a gaztól nem látni a virágot, valamint az embertársainkkal szemben érzett tisztelet és szeretet alig tapasztalható, szükség van a nagy szellemek tanácsaira. „Márai Füves könyve rövid, lényegre törő és igaz gondolatai az élet minden területén iránytűként szolgálhatnak, hogy elkerüljük a lelki elsivárosodást.”

És ha kettő, legyen három

Kukorelly Endre író megkeresésünkre így válaszolt: „Egyetlen könyvet ajánlani, ez nemigen megy. Tehát egyszerre és együtt két könyv, a Typotex kiadványa: Xenophón Hierón, avagy a zsarnokságról című, szórakoztató és aktuális dialógja, és fordítójának, Gelenczey-Mihálcz Aliránnak a hozzá írt-illesztett zseniális politikafilozófiai könyve. És ha kettő, akkor legyen három fiatal kortárs magyar prózaíró: Bakos Gyöngyi novelláskötete (Nixon nem tud lépcsőzni, Magvető), valamint Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes (Kalligram) és Rédl Zora Melyik kontinens? (K.E.R.T.) című regényei.”

Mihályi Gábor táncművész, koreográfus színházi előadást ajánlott az ifjú nemzedéknek: Szigligeti Ede Liliomfiját, amely a Vígszínházban látható. Mint mondta, az eredeti művet, amely a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása, 1849-ben mutatták be először. „Természetesen nem kell megijedni, hogy ez valami poros, idejétmúlt előadás, hiszen Vecsei H. Miklós átiratában és ifj. Vidnyánszki Attila rendezésében került színpadra, akik megtartották az eredeti mű báját, de közel hozták azt a mai világunkhoz” – fogalmazott Mihályi, aki szerint a darab a játékról, a szerelemről, a barátságról szól, sok nevetéssel.

Szirtes János képzőművész Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festményét ajánlotta. Mint fogalmazott, sok kép, grafika, installáció, film, performance hatott rá, alakította világképét és alkotói nyelvezetét, de ez a kép a mai napig egyre nagyobb hatással van rá, és az utóbbi időben foglalkoztatja őt. „Készültem egy Bukta Imre barátom jubileumi kiállításához köthető, számára készített meglepetés ajándékozására. Munkácsy Rőzsehordó nő című képének az aktualizálását választottam, videóperformance műfajban.”

Hosszú kutakodás után a budai erdőkben találta meg a megfelelő helyszínt. „Barátaim segítségével felkutattam a rőzsehordó nő korabeli öltözékét, amibe beöltöztem. Szintén barátaim révén tudtam kölcsönözni egy Kalasnyikov gépfegyvert töltényekkel. A hátamra kötözött rőzseköteg végére égő fáklyákat kötöztem, az ölembe fektetett gépfegyvert a töltényekkel betáraztam. Ebből a közeli képből nyitott lassan a kép.” Így lett látható Szirtes János teljes alakja, testtartása és öltözéke, mindezt rögtön azonosítani lehetett Munkácsy felejthetetlen képével. A lassan elénk táruló teljes képkivágásban láthatóvá vált a hátára erősített lángoló rőzseköteg.

Bálint András színművész nemrégiben újraolvasta Szép Ernő Lila ákác című regényét, az ebből készült film főszerepét Halász Jutkával volt szerencséje eljátszani, vagy ötven éve. „Egy budapesti fiatalember regénye a boldog-boldog békeidőben az első háború előtt. Hiteles korrajz, elbűvölő »szépernői« nyelv, némi melankólia, bájos humor, és egy csodálatos szerelem története” – fogalmazott Bálint András.

Vak ügetését hallani

Fesztbaum Béla színművész három különböző műfajú alkotást ajánlott. Közel 50 éve mutatták be Az ötödik pecsétet, Fábri Zoltán filmjét, ami Sánta Ferenc azonos című regényéből készült. Egy vészterhes korszakban járunk a negyvenes években, ahol egy békés baráti asztaltársaság tagjait váratlanul súlyos morális válaszút elé állítja a történelem. A tét nélküli kocsmai filozofálgatás egyszerre kegyetlen valósággá válik. A filmet a csodálatos rendezés és az egészen kiváló színészi játék teszi emlékezetessé, és minden korban érvényesen megszólaló, igazi klasszikussá. Fesztbaum egyik legkedvesebb magyar szerzője egyébként az idén 140 éve született Kosztolányi Dezső, színházi estet is készített az írásaiból.

Emblematikus versei, például a Halotti beszéd, Hajnali részegség, Akarsz-e játszani?, vagy akár a nagyobb regények, az Édes Anna vagy az Aranysárkány mellett a ritkábban idézett művei is nagy hatással voltak rám. Szeretettel ajánlom mély humánuma és ragyogó stílusa miatt a Bölcsőtől a koporsóig című kötetét, amelyben az emberi élet állomásait kíséri végig tíz interjún keresztül, egy egyéves csecsemőtől kezdve egy 100 éves aggastyánig.

– fogalmazott a Vígszínház művésze, aki akinek zenei ajánlata az LGT zenekar kivételesen jól sikerült dupla albuma, a Loksi című lemez 1980-ból. Úgy véli, hogy zeneileg és szövegileg is nagyon magas színvonalú, sokszínű és mégis egységes igazi kult lemez, minden idők egyik legjobb nyitódalával (Prológ és trialóg), aztán pedig olyan slágerekkel, mint az Embertelen dal, a Gondolj rám, a Primadonna, A dal a miénk vagy akár a Mozi. „Egyszerre egy adott korszak pontos lenyomata, de azóta immár több generáció közös élménye” – tette hozzá.

Kurta Niké színészművész elsőként Kállay Eszter Kéz a levegőben című kötetét ajánlotta, mert szerinte nagyszerű érzés egy ilyen friss, nőies, játékos, pontos, ugyanakkor humoros kortárs alkotó gondolatait belélegezni.

Péli Tamás műveire azért hívnám fel a figyelmet, mert ő is azoknak az egyedülálló alkotóknak az egyike, aki nem egyedülálló módon méltatlan helyet kapott a magyar művészettörténetben, és akinek Születés című pannója az egyik legkatartikusabb befogadói élményemet adta

– fogalmazott Kurta Niké, akinek kortárs magyar zenében viszont annyi kedvence van, hogy képtelen lenne egyetlen zenekart vagy zenészt kiragadni. Így a teljesség igénye nélkül meleg szívvel ajánlja a Jü, a Dorota, a Decolonize Your Mind Society, a Nagy Emma Quintet, a Hakumba, a SunMa, a New Fossils és az Ábáse együtteseket, valamint Csernovszky Márk Aranykor című lemezét.

Hollerung Gábor karmester, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatója is hangot adott gondolatainak az Index magyar kultúra napi összeállításában.

Megfogalmazása szerint érdemes keresgetni az élmények különböző formái között, legyen szó színházi előadásról, hangversenyről vagy kiállításról; ma már igen sok helyen segítséget kap a fiatal az élmény megragadásához. Másfelől az élmény legnagyobb erejét nem befogadás által, hanem bármely művészeti ágban lévő aktivitással érheti el bárki. „Érdemes megpróbálkozni egy amatőr kórussal, amatőr színházzal vagy amatőr képzőművészeti műhelyben való részvétellel. Én a művészet szeretetét és nélkülözhetetlenségét a gyermekkori közös éneklésnek köszönhetem” – mondta.

Kemény István író Ady Endre Az eltévedt lovas című versét ajánlotta a magyar kultúra napján. A vers idén lesz 111 éves: 1914 novemberében jelent meg a Nyugatban. Akkor már négy hónapja tartott az első világháború.

Vak ügetését hallani
Eltévedt hajdani lovasnak,

Volt erdők és ó nádasok

Láncolt lelkei riadoznak.

Kemény István szerint ez minden idők egyik legnagyobb háborúellenes verse, pedig nincs benne háború, és ez az egyik legmagyarabb vers, pedig nincs benne leírva, hogy magyar. „És az emberi civilizáció sincs leírva benne szó szerint, pedig az apokalipszisnek ez a kísérteties lovasa ma is ott kóborol az emberiség tudattalanjában: volt erdőiben és ó nádasaiban. Ez a lovas maga a szorongás a jövőnktől. Vak ügetését bele lehet hallani minden leütött billentyű hangjába a Földön.”

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)