Hankó Balázs elismerte, hogy hatósági vizsgálat folyik a Pesti Magyar Színház ügyében. A Kulturális és Innovációs Minisztériumot vezető miniszter a Kolibri Színház ügyéről, a kultúra- és filmfinanszírozásról, az ELTE oktatóinak béréről, a Zeneakadémia és az Erkel Színház helyzetéről, innovációról és szakképzésről, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról, családpolitikáról, az Erasmus és Horizont Európa Program jövőjéről is beszélt. De szó esett Vidnyánszky Attiláról és Magyar Péterről is.
Hankó Balázs az Indexnek adott nagyinterjújában többek között arról beszélt, hogy
A közelmúltban a Kolibri Színház ügye kavarta a legnagyobb port a kulturális életben. Sokan tiltakoznak az új igazgatói kinevezése ellen, de a legsúlyosabb mégiscsak az, olyan vezető kinevezéséről van szó, akinek a korábbi intézményében lezajlott egy minisztériumi belső ellenőrzés, ami súlyos megállapításokkal zárult, ez alapján feljelentés is született. Szerencsés egy ilyen vezető kinevezése egy kulturális közintézmény élére?
Önök rögtön ítéletet kívánnak mondani. A kérdésükben ítélet hangzott el, de válasszuk ketté az ügyet. Az elődöm idején történt egy vizsgálat a Pesti Magyar Színház gazdálkodását érintően, és ismeretlen tettes ellen történt feljelentés. Az ügy jelenleg is zajlik, nézzük meg, hogy a gazdálkodással összefüggésben és a gazdálkodásért felelős vezetők esetében milyen következtetéseket vonnak le. Mint tudjuk, a Pesti Magyar Színház szakmai vezetését látta el Zalán János.
A másik, hogy a kulturális élet vezetői kinevezésére is szabályok vonatkoznak. A Kolibri Színház úgynevezett közös működtetésű intézmény, amiért a Főváros és a Kulturális és Innovációs Minisztérium közösen felel. Hét ilyen színház van Budapesten, esetükben a vezetőválasztásnak is meghatározott módszertana van. Egy bizottság dönt arról, hogy kit javasol az intézmény élére. Zalán János esetében öt igen és négy nem szavazat született, a bizottság tehát őt jelölte. Ebben a bizottságban ott ülnek a főváros, a színház, a szakszervezet, az előadó-művészeti bizottság képviselői. A bizottság javaslata alapján döntöttem Zalán János kinevezéséről.
Nem ítélkeztünk.
A kérdésben összekötötték a vizsgálat vélt eredményét Zalán Jánossal.
Az intézménnyel kötöttük össze, ahol korábban ő volt a vezető.
A kérdést a személyre tették fel. Maradjunk annyiban, hogy összekötötték.
A fővárostól kapott bármilyen visszajelzést? Karácsony Gergely akar önnel tárgyalni az ügyről?
Eddig a pontig semmilyen jelzést nem kaptam a főpolgármester úrtól, akivel már voltak a közös működtetésű színházakkal összefüggő tárgyalásaim a tavalyi évben. Ismerjük egymás telefonszámát.
Ha lezárul a feljelentést követő hatósági vizsgálat is, akkor felülvizsgálják a pályázatot és a kinevezést?
Erről majd akkor beszélhetünk, ha a vizsgálat lezárult.
Említette a fővárossal közösen üzemeltetett színházakat: az erre vonatkozó ötéves szerződés 2024. december 31-én lejárt. Hol tartanak ez ügyben a tárgyalások?
Ebben az esetben két kategóriáról beszélhetünk. Vannak a fővárosi és a vidéki közös működtetésű színházak. Mind a két esetben első körben a színházak vezetőivel tárgyaltam, a budapestiekkel már két körben, majd a fővárosi és a vidéki önkormányzatok képviselőivel is egyeztettem.
A vidéki színházak kategóriájába harminc intézmény tartozik, és megállapodtunk abban, hogy milyen szempontok szerint tekintjük át a közös működtetés elveit. Abban maradtunk, és a vonatkozó kormányhatározat is erről szól, hogy az idei év első negyedévét követően kötjük meg az új, közös működtetési megállapodásokat. Még van időnk számos szempontot figyelembe venni annak érdekében, hogy a nézők minél jobban érezhessék magukat színházainkban.
Ezek szerint újra megkötik az érintett szerződéseket?
Igen, a közös működtetés jól működő modell. Meghallgattam a színházigazgatókat, akik szintén ezt mondták. Ebben az esetben érdemes továbbvinni, de aki ismer engem, tudja, hogy szeretek minőség indikátor szempontokat szerződésekben biztosítani. Ezzel, a nézők érdekében, a szerződés teljesítményelemeket is tartalmaz majd.
A tavaly decemberben elfogadott, a kulturális életet is érintő salátatörvényben szerepel, hogy az igazgatói kinevezések a továbbiakban meghívásos pályázat alapján is történhetnek, ez esetben tehát nem egy bizottság dönt a jelöltekről. Ez a változás is nagy hullámokat vert a kulturális életben.
A kulturális életben bármilyen változás hullámokat ver. Ez a kulturális élet működésének alapvető rendje, de nekünk a nézők, a magyar kultúrát kedvelők a legfontosabbak!
Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy következő igazgatóváltásnál nem pályáztatással választják ki az intézmény új vezetőjét, hanem miniszteri kinevezéssel?
A meghívásos pályázat révén a fenntartónak – azaz nemcsak a minisztériumnak, hanem az önkormányzatnak is – lehetősége van arra, hogy különböző szaktekintélyek véleménye alapján meghatározott személyeket kérjen fel a pályázatra. Emellett lehetőséget teremt arra, hogy az adott intézmény stratégiai céljainak megfelelően a magyar kulturális életben ismert fiatal tehetségek vagy tapasztaltabb fiatalok segítsék a magyar kulturális élet erősödését.
Tehát nem azt jelenti, hogy a miniszter felébred reggel, gondol egyet és kitalálja, hogy kinek kell vezetnie az adott intézményt,
hanem azt, hogy lesz egy szakmai javaslattétel arra vonatkozóan, hogy kik azok, akiket a pályázatra meghívunk. Pusztán egy lehetőségről van szó, hogy a jelenlegi rendszer mellett egy meghívásos pályázati metódus is működhessen. Ismétlem, ez a lehetőségeket szélesíti, ami azt is jelenti, hogy a magyar kulturális intézmények hatékonyabban, jobban és a nézők érdekében működhessenek.
Mindeközben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, vagyis a Zeneakadémia gyakorlatilag több mint egy éve hivatalosan kinevezett vezető nélkül működik.
Van általános rektorhelyettese, aki ellátja a rektori feladatokat. Az intézménynek van első számú vezetője.
Előbb-utóbb azonban ki kell írni a rektori pályázatot, hogy legyen rektora a Zeneakadémiának.
Éppen ezért tavaly decemberben megküldtük a Zeneakadémia szenátusának, hogy milyen pályázatot kívánunk kiírni. Érkezett néhány javaslat a szenátustól, amelyek egy részét beépítjük az új pályázatba. A pályázatnak az idei év első felében le kell zárulnia.
A Zeneakadémiával összefüggésben sokszor szóba került a modellváltás mint lehetőség.
A kérdés korai. A felsőoktatási intézmény dönt arról, hogy milyen működési modellt választ. Az egyetemi autonómia arról szól, hogy az intézmény tudományos oktatási itt művészeti közössége javaslatot tesz arra, hogy miként kíván a jövőben működni.
A Színház és Filmművészeti Egyetemnek is volt erre lehetősége?
Az SZFE esetében 2020-ban indult el a modellváltási folyamat. Ha megnézzük a BME-t és az összes többi felsőoktatási intézményt, akkor látjuk, hogy a szenátusi tagok 82 százaléka támogatta a modellváltást.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) esetében is korai még modellváltásról beszélni? Miniszter úr rendre megjegyzi, hogy a modellváltás milyen sikeres, fontos és jót tett az intézményeknek.
Várjunk, nem a miniszter jegyzi meg! Mindig figyelni kell a kérdésekre, ha már eleve olyan kifejezéseket tartalmaznak, amelyek iránymutatóak. A miniszter azokat a tényeket és adatokat ismerteti, amelyek alapján a magyar egyetemek előrébb lépnek a nemzetközi térben: több diák kerül a felsőoktatási intézményekbe, nő a szabadalmak száma és az innovációs bevétel. Én csupán az adatokat teszem egymás mellé, ami azt mutatja, hogy az új modellnek köszönhetően sikereket érünk el.
Ebben az esetben mi is mondanánk pár adatot. Az ELTE-n nettó 217 ezer forint egy tanársegéd fizetése, egy adjunktusé pedig 243 ezer. Valljuk be, hogy ez a jelenlegi gazdasági környezetben az éhen haláshoz pont elég. Ha ilyen sikeres a modellváltás, akkor nem szükséges ezt az ELTE esetében is meglépni, annak érdekében, hogy magasabb fizetéseket tudjanak biztosítani az egyetem dolgozóinak? Mit lehet tenni ebben az ügyben? Miniszter úr ígéretet tett arra, hogy a megalázóan alacsony fizetések nőni fognak. Már idén emelni fognak?
Az adott egyetem tudományos és oktatási közösségének lehetősége, mi több, felelőssége van arra vonatkozóan, hogy az adott intézmény jövőjével kapcsolatban javaslatot tegyen. Az ELTE esetében most rektorválasztás zajlik. Tehát megválasztják a rektort, akinek a programjában a jövőre vonatkozó tervek is megfogalmazódnak, amiket az egyetem szenátusa támogat. Vélhetően ezt követően keresik meg a kormányt, amely, mint eddig mindig, most is kész tárgyalni.
A bérekről a szakszervezetekkel – azaz nem az egyetem tudományos, oktatási közösségével – már számtalan tárgyalást folytattam az ELTE-vel, a BME-vel és a Zeneakadémiával is. Másrészt önök az alapbéreket ismertették, amelyekhez esetenként több százezer forintos kutatási támogatás is párosul. Nem állítom, hogy minden rendben van, de az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek képesnek kell lennie arra, hogy felvázoljon egy gazdasági fejlődést, erősödést, amelynek révén a béreket is emelni tudjuk. Várom tehát nemcsak a szakszervezetek, hanem az ELTE közösségének megkeresését.
Lesz idén béremelés az ELTE-n?
Abban az esetben, ha az ELTE új vezetése megkeres minket stratégiai terveivel. A stratégiai elképzelések mentén leülünk tárgyalni és áttekintjük a helyzetet. Ez esetben látni fogjuk, hogyan tudunk az ELTE esetében is előrelépést biztosítani a hallgatóknak, oktatóknak és kutatóknak.
Nyitottak vagyunk az intézmény javaslataira, előrelépést szeretnénk a kérdésben.
Ne felejtsük el, hogy az ELTE esetében 15-20 milliárd forintos kutatási és innovációs bevételekről beszélhetünk, amelyek beépülnek az alapbér mellé. Természetesen azon kell dolgoznunk, hogy az ELTE-n is béremelés valósuljon meg, de a várható stratégia mentén. Mi nyitottak vagyunk, a felsőoktatás további erősödésében vagyunk érdekeltek. A magyar egyetemisták érdekében dolgozunk.
A kultúra finanszírozásáról is szót kell ejtenünk, hiszen rendre azt halljuk, hogy nincs elegendő forrás, és mindig vannak elégedetlen csoportok a független színházaktól a folyóiratokig bezárólag, amelyeknek a léte forog veszélyben.
A független színházak esetében van egy 830 millió forintos keret, de idén még kaptak az előadóművészeti támogatásból 450 millió forintot is: ez, ha összeadjuk, az közel 1,3 milliárd forintot jelent. Említették a folyóiratokat. Igaz, hogy a tavalyi évben nem abból a forrásból kaptak, amiből eredetileg kellett volna, de a Nemzeti Kulturális Alapnak van saját lábon álló finanszírozása az ötös lottó bevételeiből. Ha minden elemet összegyűjtök, akkor a folyóiratok 1,5 milliárd forintos támogatást kaptak. Szóval mondhatom azt is, minél többen lottózzanak, mert az a kultúrát is támogatja!
És ezután mondták, hogy ez kevés a működésükhöz.
Csak az adatokat közöltem. Azért, hogy lássuk a hírek mellett, hogy milyen tények mentén működött a két terület. Mindig azzal keresik meg az embert, hogy még több forrásra van szükség. Sose jutunk el oda, hogy valakik elégedettel lesznek a finanszírozással. A gyermekeink is mindig több zsebpénzt szeretnének.
A filmfinanszírozás esetében sokkal bonyolultabb a helyzet. Elégedett a Nemzeti Filmintézet munkájával, a finanszírozási rendszerrel?
Kiváló filmek születtek az elmúlt években, éppen a születésnapján köszöntöttem Demjén Rózsit, akinek a zenéjére épülő film, a Hogyan tudnék élni nélküled? egy generációkon átívelő alkotás. A Hunyadi-sorozattól pedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi sikert is várunk. Ezek a filmek önmagukért beszélnek.
Ezek szerint rendben van, hogy a legsikeresebb magyar rendező évek óta nem kap támogatást a filmjeire, miközben minden rekordot megdönt? Az Index számos világhírű magyar rendezővel és producerrel készített interjút, egybehangzó véleményük, hogy az Andy Vajna-féle finanszírozási rendszer sokkal átláthatóbb és demokratikusabb volt.
Azok az alkotások, amelyeket a Nemzeti Filmintézet támogat, mind olyan filmek, amelyek hiánypótlók és a magyarok számára fontosak. Emellett vannak olyan produkciók, amelyek egyéb forrásokból készülnek el. Működő rendszert látok, elég megnézni, hogy milyen nagy a választék Magyarországon. A kritikákat pedig kormánybiztos úrral (Káel Csaba – a szerk.) is meg kell osztani.
A finanszírozásnál maradva hadd említsük meg, hogy 2025-ben a Vidnyánszky Attilához köthető Lázár Ervin Program 3,5 milliárdot, a Déryné Program pedig 7,5 milliárd forintot kap, miközben a kőszínházak támogatása nem éri el a 16 milliárdot.
Önöknek problémájuk van Vidnyánszky Attilával?
Nincs problémánk, csak azt állítjuk, hogy a hozzá köthető programok kiemelt támogatást kapnak.
A közös működtetésű, 30 vidéki és 7 fővárosi színház 15 milliárd forintnyi támogatást kapnak az államtól, melyet ugyan ilyen mértékben kellene az önkormányzatoknak is kiegészítenie, ebben az új megállapodások útján tudunk majd előre lépni. A Lázár Ervin Program és a Déryné Program támogatása tulajdonképpen szintén a színházak működését segíti. A Lázár Ervin Program esetében évente 500 ezer gyermek tekinthet meg valamilyen előadást, amivel a színházak szintén működési bevételre tesznek szert. A programokat ugyan a színházak támogatásától elkülönítve kezeljük, hiszen ez egy külön egységes szervezést jelent. A programok alapvetően a gyermekek színházi előadásokhoz való hozzáférését koordinálják, ráadásul hatékonyan.
Az egyetemek esetében már beszéltünk arról, hogy az innováció a nap végén szintén az egyetemek bevétele lesz. Remélem, nem lesz sértő a hasonlat, de a Déryné Program is tekinthető „innovációs” pályázatnak, ami jelen esetben a színházaknak jelent bevételt. A Déryné Programba jelentkeznek az adott színházak előadásokkal, amiket megtekinthetnek a fiatalok, de emellett a program része, hogy a kistelepülések színjátszását is segítjük, illetve ahogyan a Magyar Kultúra Napján is bejelentettem, minden kulturális programot kiterjesztünk az egész Kárpát-medencére.
Jól működnek az említett programok?
A Lázár Ervin Program szerintem jól működik. Épp az év elején tekintettük át ezeket a programokat, és fél év uniós elnökség után az a tapasztalatom, hogy ezen a területen az élen járunk. A Vitéz László Programmal bábelőadásokat viszünk az óvodába, utána a Lázár Ervin Program segítségével az általános iskolások eljuthatnak a megyei és a fővárosi színházakba, a középiskolásoknak szól a KULTUP, ami egy drámapedagógiai program, és idén újra indul, hogy a középiskolások az Operaházba is ellátogathatnak majd. Bejelentettük, hogy indul a Csontváry Kulturális Kredit program – azért egy patikusnak is meg kell jelennie a kulturális vonalon –, ami azt jelenti, hogy tavasztól 11 egyetemen, választható egyetemi kurzus keretében, krediteket kapnak a hallgatók a kultúra látogatásáért. Tehát a fiataloknak az óvodától az egyetemig biztosítunk kulturális programokat.
A Déryné Programmal kapcsolatban amiben szerintem fontos előrelépnünk – és ez pont a közös működtetésű színházakkal való megbeszéléskor jött elő –, hogy
sokkal intenzívebben kell a megyei színházakat a tájolásba bevonni.
De például Vidnyánszky Attila Egri csillagok című előadása, amit az MVM Dome-ban mutattak be, olyan alkotás, amelyet a Kárpát-medencében több helyen kell bemutatni. Ezek tehát jól működő programok, amiket persze mindig kell egy picit finomítani, erősíteni.
A már említett, decemberben elfogadott salátatörvény a kultúrafinanszírozásban új működési modellt hozhat. Jól értettük, hogy a kulturális intézmények költségvetési szervek helyett gazdasági társaságokká alakulhatnak?
Jól.
Mitől lesz ez jobb?
Az a narratíva, hogy nem tárgyalok a kultúra képviselőivel, holott pont ezen megbeszélések eredményeként valósulnak meg a módosítások. A Nemzeti Kulturális Tanács és számos kultúrstratégiai intézmény jelezte, hogy a gazdasági társasági formában való működés javítja a gazdálkodási szabadságukat. Akkor meg kell teremteni ennek a lehetőségét! Ez még csak a lehetőség megteremtéséről szól, nem konkrét döntésekről, hanem arról, hogy ha van olyan kulturális intézmény, amely ezáltal képes jobban működni, akkor vizsgáljuk meg.
A gazdasági társaságként való működés azt is jelenti, hogy a közalkalmazotti bértábla helyett rugalmasabb bérezést lehet kialakítani?
Ha van erre vonatkozó javaslat, akkor át kell tekintenünk. A kérdés az, hogy az adott intézmény hatékonyabban tud-e működni a kultúra kedvelőinek igényei szerint. Lényegében ez számít.
A minisztériuma széles portfólióval rendelkezik, de még egy fél pillanat erejéig a kultúránál maradva az Erkel-színház ügyéről is szeretnénk megkérdezni.
Eddig sem fogták vissza magukat.
Az Erkel Színház 2025. január 1-jével levált a Magyar Állami Operaházról. Miért volt erre szükség?
Ha az Operaház két év alatt 43 este játszik operát az Erkelben, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy jól működő modellről beszélhetünk-e. A tények alapján változtatnunk kell, ezért Szente Vajkék vezetésével új működési modell jön létre.
Ha jól tudjuk, akkor ők olyan tervel álltak elő, amiben hangsúlyosan szerepelt, hogy magyar darabokat mutatnának be.
És ez baj?
Nem baj, csak azt szeretnénk kérdezni, hogy a döntésben szerepet játszott-e, hogy a családokra, a keresztény értékrendre, a magyar darabokra helyezték a hangsúlyt.
Ez fontos, mert mi, magyarok és keresztények vagyunk. Engedjék meg, hogy egy családi példával világítsam meg. Amikor a családdal, a négy gyermekünkkel megnéztük a Puskás, a musicalt vagy a Kőszívű – A Baradlay-legendát, akkor ők kifejezetten jól érezték magukat, büszkébben jöttek ki az előadásokról. Mielőtt félreértenék, nem ez alapján született a döntés, de nekünk számít, hogy az identitásunk erősödjön.
Ha már a családot említette, akkor térjünk is át a családpolitikára. Bár a családpolitika nem csupán a demográfiáról szól, fontos kérdés, hogy a születések száma 2024-ben mélypontra került.
A családpolitika nem demográfia. A demográfia nemzetpolitikai kérdés, a családpolitika pedig a családi életformát választók támogatását jelenti. Minden élethelyzetben a családok mellett kell lennünk. És a magyar családtámogatási rendszer a maga 30 intézkedésével minden esetben a magyar családok mellett van. Ennek köszönhetően azt látjuk, hogy a családok vagyoni helyzete erősödött az elmúlt években.
De az is cél, hogy több gyermek szülessen.
Ma Európában családüldözés zajlik, ezért nekünk a családi értékek mellett kell kiállnunk, ezt is tesszük. Rengeteg kritikát kapunk azért, mert kiállunk a hagyományos családmodell mellett.
Honnan?
Brüsszeltől kezdve számos európai kormányzat vezetőitől. De meggyőződésem szerint Trump elnök úr hivatalba lépése óriási változást hoz, mert végre a teremtett világ rendje újra dominanciát fog kapni. Az idei évben 3754 milliárd forint a családok támogatására szánt összeg, ami 447 milliárddal több, mint 2024-ben. Idén 754 milliárd forint marad adókedvezménynek és más támogatási formáknak köszönhetően a családoknál. A családi adókedvezmény két lépésben duplájára emelkedik, miközben a lakhatási támogatásokat is erősítjük. Elég, ha csak az 5 százalékos lakáshitelt, a vidéki otthonfelújítási programot a havi 150 ezer forintos SZÉP-kártyaszerű juttatást említem, de a kollégiumfejlesztést is ide sorolom. Minden intézkedés a fiatalok és a családok életkezdését segíti. A babaváró támogatás, ahol 35 évre emeltük a korhatárt már 11 millió forintra rúg.
De figyelembe kell venni azt is, hogy a Ratkó-dédunokáknak a Bokros-csomag idején kellett volna megszületniük. A magyar demográfia visszanyesése a Bokros-csomag idején történt. Súlyos adatot fogok mondani.
A Bokros-csomag miatt ma 322 ezerrel kevesebb szülőképes korú nő van.
Ha ők itt lennének velünk, akkor évi 100 ezer fölötti születésszám lenne ma Magyarországon. Ha nincs a Bokros-csomag, akkor ma 200 ezer fővel többen lennénk. Amit viszont sikerült elérnünk a családügyi intézkedéseknek köszönhetően, az nem más, minthogy 2010 óta 200 ezerrel több gyermek született.
A kutatás is az ön portfóliójába tartozik. Az Indexnek interjút adott a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat két vezetője, Gulyás Balázs és Jakab Roland, akik a kutatóhálózat önálló, egyetlen jogi személlyé való átalakításának előnyeiről és hátrányairól is beszéltek, de azt is állították, hogy történt egyeztetés a kutatókkal a kérdésben.
És azt vélelmezik, hogy ez nem történt meg? Nem tekintik hitelesnek Gulyás Balázs és Jakab Roland állításait?
A későbbi történések más megvilágításba helyezik az állításukat: 700 kutató tiltakozik az átalakítás ellen.
Idehozzam azt a dokumentumot, amit a kutatási igazgatók egybehangzóan támogattak? 1300-an mondták el a véleményüket, a hálózatot 100 magyar és nemzetközi kutató világította át. 700 politikailag motivált ember tiltakozik, kétségbe vonva egy nemzetközi hírű magyar tudós szavait, aki a kutatási hálózat elnöke. Álljunk már meg egy picit!
Arról is beszéltek, hogy három éven belül 97 milliárd forintra nő az éves költségvetésük.
Nem csak mondták, kormánydöntés is született erről. Idén 18 milliárd forint jut bérrendezésre. Tudják, hogy ez a támogatás hányszorosa annak, ami az akadémiai működés idején volt? Elárulom, a hatszorosa.
Arról is szó volt, hogy három éven belül a kutatók bére eléri az 1 millió forintos átlagbért.
Ez már az ő dolguk, erről is szól az autonómia. Mi 18 milliárd forintnyi bértömeget biztosítunk számukra, a kutatói közösség pedig eldönti, hogyan osztja szét.
A HUN-REN használja a Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonát, amit a kormány megvásárolt. Elvileg ezek az épületek rossz állapotban vannak, az állami támogatásból megoldható a felújításuk?
Tegyük tisztába ezt a kérdést is. Az MTA közgyűlése arról döntött 53,5 százalékos támogatással, hogy elfogadja a magyar kormány vételi ajánlatát, amit az MTA volt kutatási tevékenységére vonatkozó ingatlanokra tett, és amelyeket most a HUN-REN kutatóhálózat használ. 80 milliárdos tételről beszélünk. Itt is volt egy vita az összegről, de mivel ezek nem szabadon értékesíthető – hanem kutatási célra használható - ingatlanok azért többek között ezt is figyelembe kellett venni. A 80 milliárd forint az MTA-hoz kerül. Az ingatlanok a kutatók, tehát a HUN-REN tulajdonába kerülnek, közfeladattal terhelten, vagyis kutatási közfeladatot kell ellátniuk.
Erre az Akadémia Dolgozók Fóruma és a hozzájuk hasonló aláírók följelentik Brüsszelben a saját kutatóhálózatukat, hogy ez egy olyan modell, mint ami az alapítványi egyetemeknél van.
Ezzel akarják blokkolni az uniós forrásokat, szánt szándékkal kárt okozni a magyar tudományos közösségnek. Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy idén 20 milliárd forint körüli infrastruktúrafejlesztési pályázat jusson el a magyar kutatási hálózathoz. Ha az Akadémiai Dolgozók Fóruma nem blokkoltatja az uniós forrásokat, akkor mi készek vagyunk 20 milliárd forintot infrastruktúrára és fejlesztésre fordítani.
Hogyan látja, mi lesz az Erasmus és a Horizont Európa programok sorsa?
Ha a jog működne Brüsszelben, akkor egyértelmű lenne a válasz, mert mindez jár a magyar egyetemistáknak. De látszik, hogy nem működik, mi több ez már határokon is átmegy mert az az osztrák jog szerint működő MCC fenntartású Bécsi egyetemet is kizárták a programból. Úgy tűnik, hogy ami magyar, azzal bajuk van Brüsszelben.
Az álláspontok tudnak közeledni ebben a kérdésben? Mi a megoldás a magyar diákok érdekében?
A magyar diákok érdekében a Pannónia Program fut, az első félévben háromezren vettek részt benne, míg az Erasmusban csak kétezren voltak. Látszik, hogy többen, jobb helyekre, magasabb ösztöndíjjal jutnak el, teljes kreditelismeréssel. Innentől a magyar diákok érdekében, bocsássanak meg, de nem nekünk kell lépni, hanem Brüsszelnek, amely jogtalanul kizárta őket, és olyan dolgokat követel, amihez jogszerűen semmi köze, mert nemzeti hatáskör.
Ők tesznek jogszerűtlen lépéseket a magyar diákokkal szemben.
Azon túl, hogy semmi közük ahhoz, ami nemzeti hatáskör, hat egyetem perli őket, és ott lassítják a pert, ahol csak tudják. Miről beszélünk?
Arról, hogy mi a megoldás a magyar diákok érdekében.
A megoldás az lenne, ha a jog működne Brüsszelben. Lábbal tiporják az autonómiát! Tudják, hogy most mit kérnek? Minden más alapítvány esetében is összeférhetetlenségi szabályokat. Mi köze van a kulturális, vagy más egyéb alapítványoknak az Erasmushoz meg a Horizonthoz, meg tudják mondani?
Nem fogadjuk el, hogy a magyar rektorokat kitegyék a kuratóriumokból. Ez lenne a brüsszeli autonómia, miközben nem válaszolnak a rektorok leveleire?
Azt mondják mosolyogva a rektorok arcába, hogy teljesen mindegy, hogy mi a véleményetek, mi nem változtatunk semmit a kizáráson.
A legújabb javaslataik szerint már nemcsak a kuratóriumokra akarják kimondani az összeférhetetlenséget, hanem az alapítványok által fenntartott szervezetekre is. De akkor mire? Már az egyetemeinkre is?
Brüsszel akarja megmondani, hogy kik lehetnek az egyetemeink vezetői? Hol élünk?
És még akkor azt mondják, hogy a magyar kormány nem tesz meg mindent az ügy érdekében? Ötször tárgyaltam, magam vittem a jogszabálytervezetet. Persze azért annyi eszünk nekünk is volt, hogy azt mondtuk, hogy akkor lép életbe a törvény, ha az Erasmusba és a Horizontba is visszaengedik a magyarokat. Miért? Mert 2022 decemberében mindent megtettünk, amit írásban kértek, két kérésük volt, mind a kettőt bevezettük. És mi volt a válasz? Kizárták a magyarokat!
Megnyerhetetlen meccsnek tűnik.
A meccsnek akkor van vége, ha lefújja a bíró! Az igazságért küzdenünk kell. Abban a szándékolt károkozásban, amit a brüsszeliták okoznak nekünk, abban mi a magyar egyetemi világot erősítjük, a világ vezető egyetemeivel működünk együtt. Megyünk előre a nemzetközi erőtérben. De azt ne kérjék rajtam számon, hogy nem állapodunk meg, hogy a magyar rektorokat kitegyék a kuratóriumokból, vagy Brüsszel mondja meg, hogy kik lehetnek a magyar egyetemek vezetői.
Mi a megoldásra voltunk kíváncsiak.
Innentől van az, hogy Brüsszel ellenzékeként ezekre a visszásságokra az ott lévő Brüsszel ellenzékét jelentő képviselőcsoportokon keresztül fel kell hívnunk a figyelmet, mert valami nagyon nincs rendben. Nem lehet mit kezdeni azzal, hogy a jogot és az igazságot sem ismerik. És igen, Magyar Péter képviselői ugyanezt a brüsszeli, támadó narratívát képviselik a magyar egyetemistákkal szemben, akkor igenis föl kell lépnünk a Patriótákkal, hogy a magyar érdekeket képviseljük. Igen, ott voltam az Európa Parlamenti meghallgatáson, volt szerencsém vitatkozni velük.
Nem támadtunk, kérdeztünk, ne helyezzen minket egy platformra Magyar Péterrel.
De önöknek is látniuk kell, hogy a szuverenitásunkat szándékosan sértő, jogszerűtlen ügyekben nincs megállapodás.
A felsőoktatás is az ön portfóliójába tartozik, ahol legutóbb a humán szakok és az állami ösztöndíjas helyek visszaszorulásáról lehetett hallani.
Az elmúlt 10-11 évben még sosem voltak olyan sokan a magyar felsőoktatásban, mint most, vagyis 328 ezren. Ez annak köszönhető, hogy sikeresen megújult és versenyképes a magyar felsőoktatás. Az elmúlt két évben több mint 100 ezer felvételizőt vettünk fel. Ebben többek között az elmúlt két évben 44 százalékkal nőtt a műszaki, természettudományos, mérnöki, informatikai területre felvettek száma, ami nagyon jó hatással van a magyar gazdaságra is. Ráadásul már ott tartunk, hogy minden második fiatalt vidéki egyetemre vesznek fel, miközben kimagaslóan nőtt a hátrányos helyzetű régiókból felvettek száma is. De a 30 év feletti, munka mellett a felsőoktatásba jelentkezők száma is emelkedett.
A modellváltásnak az a lényege, hogy a környező társadalmi és gazdasági szereplőkkel egyszövetűvé váljanak az egyetemeink.
2023-ban és 2024-ben 75 ezer államilag támogatott férőhelyet biztosítottunk. Ehhez képest most ott tartunk, hogy 87 ezret, amiben értelemszerűen a már említett területekről érkező kereslet is megjelenik, de csak a felvételi folyamat végén látjuk majd, hogy mely területen mekkora kapacitás áll rendelkezésre. De ez mindig is így volt, tehát valaki megint szándékoltan a magyar felsőoktatás rossz hírét akarja kelteni. Ezúton is jelzem, hogy minél többen jelentkezzenek a megújult magyar felsőoktatásba, mert – a rangsorok szerint – a világ top intézményei érhetők el Magyarországon.
A szakképzésben is az a cél, hogy kapcsolódjon a magyar gazdaság igényeihez.
Nagyon helyesen. 2020-ban alakítottuk át a magyar szakképzést, és ezen a területen 2023-ban Eb-ezüstérmesek voltunk, a tavalyi világbajnokságon pedig tizedikek. Vant egy 100 milliárdos szakképzési felújítási program, amelynek révén 34 intézmény újul meg. Történelmi léptékben emelkednek az oktatók bérei, idén 21,2 százalékkal. Duálissá tettük a képzést, ami azt jelenti, hogy 64 ezer felsős, tehát tizenegyedikes és tizenkettedikes diáknak munkahelye is van. Van egy kiváló ösztöndíjrendszerünk, 8-16 ezer forintról indul, de a duális képzésben 160 ezer forintos munkabért jelenthet havonta, a végzés évében pedig 300 ezres ösztöndíjról beszélhetünk, majd a munka világába történő belépésnél megjelenik a 4 millió forint értékű, 0 százalékos munkáshitel, ami egy vállalkozás beindítását segítheti.
A felsőoktatásnak és a tudománynak is elengedhetetlen része az innováció: hogyan tudunk ebben erősödni?
A magyar kreativitást nevezzük innovációnak. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősödjön, minél több kutató-fejlesztőre van szükségünk. A kedvenc adatsorom a következő: népességben a 96. helyen állunk a világon, a GDP alapján a 49. helyen, az innovációs teljesítmény alapján 33-ok vagyunk, az olimpiai érmek alapján 13-ak, az egymillió lakosra jutó Nobel-díjasok száma szerint pedig a 11. helyet fogaljuk el. Ebből következik, hogy az elmúlt tíz évben megdupláztuk a kutató-fejlesztők számát, most ott tartunk, hogy egymillió lakosra 6500 jut. 9000-re szeretnénk növelni 2030-ra, és nemcsak az egyetemeken kellenek kutató-fejlesztők, hanem a vállalatoknál is, ezért van kooperatív doktori program. Tíz év alatt megháromszoroztuk a kutatás-fejlesztési forrásokat, 1040 milliárd körül vagyunk. De még emelni szeretnénk.
Formálódik a magyar tudomány Aranycsapata is, és a cél nyilvánvalóan az, hogy a legnagyobb elmék itthon dolgozzanak.
A magyar tudomány Aranycsapatát Krausz Ferenc Nobel-díjas tudósukkal hoztuk létre, aki megkapta „Puskás” 10-es meggypiros magyar mezét, és a Nobel-díjas irodával segíti a magyar kutatási ökoszisztémát. Leigazoltuk a világhírű Endrődi Gergely részecskefizikust, aki az ELTE-n folytatja a karrierjét. A kiválóságot akarjuk ösztönözni és megerősíteni, hazahozzuk a külföldön élő magyar kutatókat. A cél, hogy 2030-ra legyen top 100-as magyar egyetemünk. Már lenne, ha Brüsszel nem tenne ebben is keresztbe. Az innováció területén pedig az európai top 10-ben szeretnénk lenni.
Bár sok minden összefügg, felfoghatatlan nagyságú a terület, amit át kell látnia.
Elmondom, hogyan fűzhető mindez össze.
Úgy, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium a mindennapi patriotizmus minisztériuma.
A kultúra az, ami nemzetünket határoktól függetlenül összeköti és megtart minket magyarnak. Támogatjuk a családokat, mert ők a nemzet építőkövei. A fiataloknak hivatást adunk, a szakképzésben és a felsőoktatásban egyaránt. Mi vagyunk azok, akik a kreativitással, tehát az innovációval a magyar tudást a mindennapok, a sikeres vállalkozások részévé tesszük. Így válunk a mindennapi patriotizmus minisztériumává, de ezáltal válik érthetővé az a számos támadás, amit kapunk, mert vannak, akik ebben ellenérdekeltek.
(Borítókép: Hankó Balázs. Fotó: Tövisi Bence / Index)