A végórák három előadás „temetésével” veszik kezdetüket: Az öldöklés istene február 12-én az UP Rendezvénytérben, a Varázsnagymama március 1-jén, a Mefisztó pedig március 7-én lesz utoljára látható a RaM-ArT színpadán. A darabtemetések után Csáki Judit beszélget az alkotókkal a Halotti toron.
A Kultúrbrigád tavaly ősszel jelentette be, hogy „a független színházak hosszú évek óta tartó kivéreztetése, az egyenlőtlen feltételek elleni küzdelem kilátástalanná válása miatt nem tudja folytatni színházi tevékenységét, és 2025 tavaszán befejezi működését”. Bár az Átriumból történő kényszerű távozást követően is nagy reményekkel, lelkesedéssel és ötletekkel tele vetették bele magukat az új évadba, kénytelenek voltak belátni: „nem tudnak erre a kabátra gombot varrni”.
A végórák három előadás „eltemetésével” veszik kezdetüket. Elsőként a Hevér Gábor, Herczeg Adrienn, Pál András és Péterfy Bori szereplésével játszott, 2018-ban bemutatott, Az öldöklés istene című házaspárbajtól vesznek búcsút közösen a nézőkkel, amiben a két gyerek iskolai verekedése kapcsán kirobbant vitát a felnőttek kísérlik meg rendezni. A kilencven perc alatt lehull a lepel a két decens szülőpáros életéről, és megmutatják, milyen frusztráltak és kicsinyesek valójában.
Március 1-jén az elsősorban gyerekeknek szóló Varázsnagymama című zenés előadás – Bánsági Ildikó és Farkasházi Réka főszereplésével, valamint a Tintanyúl zenekar tagjaival – köszön el közönségétől. A darab egy kislány történetét meséli el, aki a Tündérlány keresése során eszmél rá, hogy mennyi varázslat veszi körbe az életét, amihez még álmodni sem kell. De a csodákra akkor is szükség van, ha nem hiszünk bennük.
Március 7-én az Alföldi Róbert főszereplésével játszott Mefisztó vesz végső búcsút a színpadtól. Klaus Mann regényének adaptációja a harmincas évek kabaréinak világát ötvözi a jelennel, élő zenével és eredeti dalokkal. Urbán András rendezése nem ismer tabut a közönség mindennapjait meghatározó témákkal kapcsolatban, szókimondó, egyenes és egyértelmű. Mindemellett esztétikailag korszerű, amit metsző humorral tesz teljessé.
Áprilisban pedig a többi előadás is lekerül a színpadról.
A darabtemetések után a Halotti tornak elnevezett közönségtalálkozóval lesz teljes a búcsú: a Revizor színházi szaklap közismert kritikusa, Csáki Judit az alkotókkal beszélget az előadások születéséről, életéről és elmúlásáról, olyan kulisszatitkokba is beavatva a közönséget, amelyekről ritkán esik szó a nyilvánosságban.
„A Halotti toron a nézők is feltehetik majd kérdéseiket. A színházi előadás nyújtotta élményen túl kapnak majd egy összképet a darab történetéről, amelyről egyébként manapság kevés szó esik: hogyan és miért készült, hányan látták és hány előadást ért meg” – ígéri Csáki Judit, hozzátéve, hogy a Kultúrbrigád művészileg is igényes, társadalomkritikus és bevállalós előadásai nélkül silányodik a színházi kínálat a fővárosban. „A kormányzati cancel culture nagy pusztítást végez a színházi világban, amely eredményeképpen szegényebb lesz az élet” – mondja a színikritikus.
A Halotti torra minden esetben az adott darab búcsúelőadásának jegyei érvényesek, a Varázsnagymama kivételével, amelynek búcsúztató beszélgetése videóra készül az előadás után, és a Kultúrbrigád felületein lesz megtekinthető.
A Kultúrbrigád legsikeresebb és legnépszerűbb produkciója, Az Őrült Nők Ketrece – amely több mint tíz éve fut töretlen sikerrel – 2025 tavaszán, néhány fővárosi előadást követően egy országos turné keretében búcsúzik el végleg a közönségtől. Az „aréna-különkiadások” sorában Debrecenben, Szegeden, és a betiltott győri előadás helyett Veszprémben nyílik meg egy-egy alkalomra Az Őrült Nők Ketrece mulatója.
(Borítókép: Lakatos Péter)