Különleges kiállítás nyílt meg kedden a Pénzmúzeumban. Csaknem egy évre a Széll Kálmán térre költöznek a Bélyegmúzeum legértékesebb kincsei, oda, ahol eredetileg, 1930 és 1940 között is láthatók voltak. A megannyi ritkaság közül a legnagyobb érdeklődésre az Aranycsapat 1954-es vb-diadalát hirdető bélyegek tarthatnak számot. Tudniillik a döntőt 2:0-s vezetésről 3:2-re elveszítettük, így a győzelmi bélyegeket meg kellett semmisíteni. De néhány példány regényes körülmények között megmenekült...
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon mindenki – így a Magyar Posta is – az Aranycsapat győzelmére számított. Hogyisne számított volna, amikor a csoportküzdelmekben 8:3-ra leléptük Fritz Walteréket. A döntő napján, 1954. július 4-én az Állami Nyomdában már gyártották a győzelmet köszöntő bélyegeket, sőt, amikor Puskás és Czibor góljával 2:0-s vezetéshez jutottak a mieink már a nyolcadik percben, őrült sebességre kapcsoltak a nyomdagépek.
Csakhogy a 19. percben már 2:2 volt az állás, és amikor a 84. percben Helmut Rahn megszerezte a nyugatnémetek harmadik, mint utóbb kiderült, győztes gólját, bőrkabátos ávósok rontottak a helyiségbe, leállították a bélyegek nyomását, és megparancsolták a kész ívek elégetését. A hír hallatán még a bélyegkiadás szándékának nyomait is igyekeztek eltüntetni.
Bátor nyomdászok azonban „megmentettek” néhányat a félkész ívek közül, sőt, a rossz nyelvek szerint az egyik ávós, megszimatolva az üzleti lehetőséget, egy ívet elrejtett a bőrkabátja alá. Nem véletlen, hogy a 3 forint névértékű bélyeg, amelyen a magyar zászló és egy futball-labda, valamint a kontinensek láthatók, a 60-as évek óta a filatéliai piac nagy ritkaságai közé tartozik. Az egyik példány egy 2007-es árverésen 380 ezer forintos kikiáltási áron került kalapács alá, de végül 600 ezer forintra verték fel az árát.
A bélyeget Vertel József tervezte, eredetileg három színben, türkizes alapra, a népköztársasági lobogóval, a korabeli klasszikus bőrlabdával. Vertel ezt javasolta gyártásra július 2-án. Másnap, 3-án a Magyar Posta vezérigazgatója felülbírálta Vertel tervét, mert ő fűzöld alapot képzelt el. Negyedikén elkezdték a nyomtatást, színenként. Előbb a zöldet, majd a pirosat, kettő–nullra vezetünk, de mielőtt a harmadik színt, a barnát, a bőrlabda színét elkezdenék nyomni, Rahn berúgja a nyugatnémetek vezető gólját a 84. percben. Ekkor jelenik meg az Államvédelmi Hatóság a nyomdában, és leállítja a műveletet. Az íveket elégetik az Állami Nyomda kazánjában, legalábbis úgy hiszik, de néhány példány, mint jeleztük, megmenekül.
A filatelisták nagy örömére.
Sok egyéb ritkaság mellett az úgynevezett Győzelmi bélyeg félkész ívei közül is egy megtekinthető, melyekből teljes színkompozíció csak a Bélyegmúzeum gyűjteményében található. Ezek a ritkaságok és egyéb kuriózumok alkotják a Postajegyek és bankjegyek – kéz a kézben címmel kedden megnyílt új, időszaki kiállítás anyagát a Pénzmúzeumban. A megnyitón Kövér László, az Országgyűlés elnöke, egykori lelkes amatőr filatelista is beszédet mondott.
A helyszínválasztás nem véletlen: a Bélyegmúzeum 1930-ban az egykori Postapalota épületében kezdte meg a működését, és tíz éven át itt is volt az otthona, hogy most, ha csak átmenetileg is, de visszatérjen a patinás falak közé. A csaknem 15 millió bélyeget számláló gyűjtemény – a világ legnagyobb bélyeggyűjteménye – legizgalmasabb darabjai tehát visszatértek a ház falai közé.
A közös nevező nem csak az egykor volt azonos helyszín. A postabélyeg a bankjegyhez hasonlóan értékcikk, amit szigorú előírások betartásával, különböző biztonsági elemek beépítésével gyártanak. A bankjegyek előállítását végző Pénzjegynyomda 1949 óta részt vesz a bélyegek gyártásában és grafikai előállításában is.
A tárlat több olyan tervező munkásságát mutatja be Vertel Józseftől, a végül megsemmisített Győzelmi bélyeg alkotójától Vagyóczky Károlyon és Horváth Endrén át Nagy Zoltánig, akik bélyegeket és bankjegyeket egyaránt terveztek. A kiállításon ezen felül megismerkedhetünk a bélyegek elődeivel, az első bélyeggel, a híres Black Pennyvel.
A világ első bélyegét tehát 1840-ben Nagy-Britanniában jelentették meg. Ez volt a Black Penny.
Mivel a viktoriánus korszak brit postája rendkívül nehézkesen és veszteséget termelve működött, 1837-ben az angol pénzügyminisztérium nyilvános pályázatot hirdetett: kinek van ötlete a működés megreformálására? A pályázat nyertese egy korábban falusi tanítóként dolgozó úriember, Rowland Hill lett, aki a bélyeg kivitelezésének feladatát is magára vállalta. Így készült el a Viktória-fejes, igényes kivitelű, tehát nehezen hamisítható postajegy. Mivel ekkor még Nagy-Britannia volt az egyetlen bélyegkibocsátó, felesleges volt az államot megnevezni. Hagyományból ma is hiányzik a felirat a brit bélyegekről, felismerésre a mindenkori uralkodó arcképe szolgál. A Hill-féle postai reform nyomán a brit posta forgalma és bevétele rövid idő alatt megsokszorozódott, Hill pedig a királynőtől nemesi címet kapott, a brit posta főigazgatójává nevezték ki, érdemrenddel és jelentős vagyonnal honorálták.
Mint említettük, azt is megtudhatjuk a kiállításon, milyen bélyeget terveztek az Aranycsapat tiszteletére, miért és mióta cakkos a bélyeg, rácsodálkozhatunk szép hamisítványokra, különleges perforálásokra, ugyanakkor szembesülhetünk dombornyomott, hímzett, sőt olyan bélyeggel is, amit kalocsai paprika illatú szitalakkal fújtak be, így paprikaillata, sőt íze van, de láthatunk rubinokkal kirakott bélyeget is.
Megnézhetjük a világ első fémfóliára nyomtatott bélyegét, a Nixon-ékszerbélyeget, a bhutáni hanglemezbélyegek egyikét, a Seuso-kincsek hazahozatalát megörökítő blokkot, a Than Mór-féle első magyar bélyegtervet, a Győzelmi bélyegek már ismertetett próbanyomatait, illetve megcsodálhatjuk azt a páncélozott ládát is, amely a legendás Aranyvonaton hazánk bélyegkincseit rejtette és menekítette ki Ausztriába a 2. világháború végén.
A kiállítást, melyet modern, digitális eszközök és filmek színesítenek, 2025. december 31-ig ingyenesen, előzetes bejelentkezés nélkül látogathatják az érdeklődők.