Csütörtökön a Nemzeti Filmintézet új filmstúdiót nyitott meg, amely Magyarország egyik legmodernebb filmes létesítménye, ahol a legújabb technológiai vívmányok egyedülálló módon találkoznak a hazai filmgyártás hagyományaival és a magyar film születéséig visszanyúló gazdag mozgóképes örökségünkkel. A megnyitón Káel Csaba filmügyi kormánybiztos és Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott, akik hangsúlyozták a magyar film jelentőségét, valamint azt, hogy az elmúlt száz évben milyen szerepe volt a magyaroknak a filmgyártásban.
A megnyitón Orbán Viktor beszéde előtt Káel Csaba filmügyi kormánybiztos utalt arra, hogy utoljára 1936-ban, a Róna utcában avattak ekkora volumenű filmstúdiót. Kitért arra is, hogy a hazai filmgyártás sikerét többek közt az adó-visszatérítés rendszere, a fejlett, modern infrastruktúra és a profi szakemberek adják, de már fél Hollywoodot is magyarok alapították.
A magyar filmgyártást emiatt világszerte Duna-parti Hollywoodnak nevezik.
A kormánybiztos azt is felsorolta, milyen részekből áll az új fóti komplexum, amely tartalmaz 10 ezer négyzetméternyi stúdiót, 20 ezer négyzetméternyi kiszolgálóhelyiségeket, hanggátló fallal ellátott helyeket. Az épület a fenntarthatóság jegyében minimális energiát fogyaszt, amit 135 ezer négyzetméternyi zöldterület vesz körül.
A megnyitón Orbán Viktor kormányfő is beszédet mondott. Azt hangsúlyozta, hogy „mi, magyarok nem tudunk meglenni filmek nélkül, csinálni is akarjuk azokat, hiszen vérünkben van a filmgyártás”. Kitért arra, hogy a némafilmek megjelenésénél is ott voltak a magyarok. A huszadik század elején, a tízes években már Budapesten és Kolozsváron is jöttek ki filmek.
A magyar filmgyártást történetközpontúnak nevezte, ami kevésbé bölcselkedésben ölt testet, inkább eleven és élettel teli történeteket mond el, amelyekre hatottak a keleti világ nagy meséi és hőstettei, sejtelmes igazságai. Woody Allen is utalt Egri Lajos forgatókönyvírásról szóló szakkönyvére.
A miniszterelnök kiemelte, hogy a magyar filmesek a huszadik század első felében világhódító útra indultak, de a második világháború, valamint az azt követő időszak filmjei megtanították elviselni az elviselhetetlent. A kommunizmus alatti filmek hozzájárultak a kommunizmus bukásához, minden ellenzéki körnek volt filmklubja, hiszen lassú reformokkal nem lesz semmi, csak „totyorgás a homokozónál”.
A film a szabadságot jelentette a magyaroknak.
A magyar film dicsőséges évszázadaként határozta meg a múlt századot, amit megtört a rendszerváltás, ugyanakkor az állam felelősségét is hangsúlyozta abban, hogy hol tart a filmgyártás. De a művészet szabad, és a kormány ebben nem illetékes, a filmipar fejlesztésében azonban igen. Utalt Donald Trumpra is, aki első rendeleteiben ebbe is beleszólt.
A kormányfő arról is beszélt, hogy egy időre Magyarország lekerült a fősodorból, de ha elmaradnak a külföldi stábok, akkor kétszáz millió dollártól esik el az ország a 2000-es évek filmpolitikája miatt, amibe a nemzeti kormány nem akart beletörődni. Ehhez találtak egy olyan embert, Andy Vajnát, aki kormánybiztosként létrehozta a Nemzeti Filmintézet körüli intézményrendszert. Azóta több mint százmilliárd forintot költöttek filmek gyártására, ami ma húszezer embernek ad munkát.
A filmek azonban állami támogatás nélkül is megállnak a saját lábukon, és Magyarország lett London után a legkeresettebb központ. A stúdió fejlesztése azt üzeni, hogy „nem érhetjük be kevesebbel, nem érdekel minket a hátsó sor, nekünk a nagyszínpad kell”. A magyar filmesek pedig éljenek a lehetősséggel.
(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)