A Cser Kiadó gondozásában jelent meg tavaly Tóth-Zsiga Borbála második regénye, a Macskakaparás. A depresszióba csúszó, társfüggő nő és egy furcsa macska kaotikus kapcsolatát megörökítő mű nem csak azoknak nyitja fel a szemét, akik nem bírják az egyedüllétet.
Egy társfüggő kapcsolat végkimenetele nagy valószínűséggel csalódás, fájdalom és depresszió. A Macskakaparás főhőse, Anna egy harmincas éveiben járó, kapcsolatfüggő nő: az ő összeomlását követhetjük végig ebben a rövid, mégis kimondottan rétegzett könyvben.
A Macskakaparás mágikus realista elemekkel megszórt lélektani regény, középpontjában főhősünk érzelmi állapotának és gondolatainak bemutatása áll. A regény elején bepillantást nyerhetünk Anna és Mark kapcsolatának turbulens alakulásába, majd annak végébe. A hoppon maradt nőnek nem csupán önmagát, de egy macskát is életben kell tartania, ami tovább fokozza az indulatokat.
A narráció (és maga a történet is) egyből beszippant és magával ragad. A depresszióba süllyedő nő történetét főleg naplóbejegyzéseken keresztül ismerhetjük meg, igaz, erre csak később jövünk rá, hiszen az író végig függőbeszédes szöveget nyújt elénk.
A főhős gondolataiból és szavaiból, ezáltal pedig az egész könyvből süt a zavarodottság, sőt Anna néha már a totális mentális megborulás határán táncol. Nehezen választja el egymástól a valóságot és az elméleteit: az ábrándok és a téveszmék rányomják a bélyeget az eleve labilis nő viselkedésére, fizikai állapotára (is).
Minden labilis nő mellett jó, ha van egy szakember is, aki terelgeti a hőst a gyógyulás rögös útján. A Macskakaparás pszichiátere, Aliz szinte végig jelen van a történetben, amolyan reality checkként Anna számára. Megnyilvánulásai visszarángatják Annát a realitás talajára, segítségével pedig az olvasó is érzékeli, mennyire nehéz navigálni a folytonos negatív érzés és a jobb érzésre való törekvés között.
A társfüggőséget levetkőzni képtelen nő a macskát is lelki támaszként veszi magához, de hamar kiderült, hogy a kettejük között kialakuló kapcsolatot bizony el kell engedni, méghozzá minél gyorsabban.
A könyv tanulsága? Ha valaki bekattan, ne vegyen magához állatot, mert abból semmi jó nem sülhet ki. Anna a Markkal való kapcsolata utolsó időszakában fogadja be a Pepita nevű macskát, akivel aztán hónapokig keserítik egymás életét.
A nő és a macska kapcsolata talán még katasztrofálisabb, mint az Anna és Mark közötti,
hiszen az erőviszonyok itt is elmozdulnak. Igaz, a macska javára: egy újabb szituáció, amelyben a nő marad alul, tovább tetézve az eleve aggasztó helyzetet.
Anna frusztrációja tettlegességig fajul, már azt tervezi, kicsinálja az állatot, méghozzá egy vadász segítségével. Ennél az elhatározásnál ölt csak igazán mágikus alakot a történet. Már mi, olvasók sem tudjuk, hogy Anna hallucinációiról olvasunk, vagy tényleg ennyire furcsa dolgok történnek a valóságban.
Bár a depresszió és az üldözési mánia eluralkodik rajta, Anna pontosan tudja, hogy gyógyulni szeretne. Egyedül a berögződései nehezítik meg a boldogulását. A könyv ennek fényében segélykiáltásnak is hangozhatna, mégsem az: az önmagát döntésre kényszerítő főhős végül meglépi a korábban megléphetetlennek hitt dolgokat, és utat enged a normalitásnak.
Zsiga-Tóth Borbála: Macskakaparás
Cser Kiadó, 2024
196 oldal
(Borítókép: Németh Kata / Index)