„Eredet” címmel nyílik 2025. február 8-án kortárs magyar művészek alkotásaiból kiállítás a debreceni MODEM-ben. Az anyag a kiállított munkák által értelmezi a Bibliából Mózes öt könyvét, azaz az emberiség őstörténetét, amely a zsidóság és kereszténység által meghatározott kultúrák értékrendjének alapja.
A Kovács Levente gyűjteményét alkotó művekből hol egy-egy nagyobb témát, hol adott történetek egy lényeges mozzanatát emelik ki azért, hogy a befogadó figyelmét ne kizárólag az Ószövetség ismert jeleneteire, de azok egyedi, számunkra aktuális jelentéseire és lehetséges értelmezéseire is felhívják. Az Eredet-kiállítás előzménye a MODEM-ben négy éve bemutatott Evangélium 21 kollekció volt, amely az Újszövetség négy evangéliumának tizenkét kiemelt jelentőségű üzenetét dolgozta fel, tizenkét művész különböző médiumban készült alkotásaival.
Petrányi Zsolt kurátor most olyan művészeket verbuvált össze, akik már korábban is foglalkoztak hasonló témákkal, esetleg megérintette őket a Szentírás őstörténetének feldolgozása. Az, hogy a művészek a tizenkét nagy tematikus egységből mit választottak ki, rájuk volt bízva. A kurátor szerint a teológiai háttérnek azért volt kiemelt szerepe a gyűjteményben, mert nagyon sok esetben félreérthető a bibliai szöveg, vagyis mást emel ki, mást lát a jelen- és az utókor, mint az eredeti szöveg jelentése.
Mindössze hat terem, termenként legfeljebb három különböző alkotás, mégis órákig bolyonghatunk az évezredek történeteit átölelő kiállításon. Többé-kevésbé ismerős sztorik, amelyekhez még az is tud kapcsolódni, aki nem vallásos, hiszen az általános műveltség részét képző témákról beszélhetünk.
Az eredetileg Rómában (Magyarországon most először) bemutatott gyűjtemény a legismertebb bibliai jeleneteken – Ádám és Éva történetén, Noé bárkáján vagy a Tízparancsolaton – kívül a szokatlan témákat is fókuszba helyez, például
rávilágít a nők szerepére a bibliai (ószövetségi) történetekben,
a Zsellengér József teológus professzorral való konzultációk pedig garantálják, hogy az Eredet alkotásai nemcsak hitelesek, de gondolatébresztők is. A harmadik emeleti kiállítótér elrendezése lehetővé teszi, hogy a látogatók időrendben, vagyis a bibliai történések sorrendjében haladjanak végig a kiállításon.
Az első teremben Gerhes Gábor hatalmas objektumai várják a látogatókat. A művész pályája során többször reflektált, illetve használt ószövetségi szimbólumokat; igaz, a gyűjteményben helyet kapó két teljesen monokróm tömb filmtörténeti eredetű, a 2001: Űrodüsszeia című filmre vezethető vissza.
Ahogy meghalljuk az utalást, lelki szemeink előtt máris felsejlik a csontokat csapkodó majom és felcsendül az Imigyen szól a Zarathustra, pedig itt másról van szó, legalábbis nem nyílt filmtörténeti asszociációról.
A két alkotás a kezdetet és a véget szimbolizálja, és a tömbök fekete, mély, elnyelő festéke volt az, ami a művész számára a kiindulópontot jelentette. Az objektum melletti alkotás azt a pillanatot dolgozza fel, ami a semmi és a valami megszületése között van. Ezt a pillanatot Gerhes isteni kreativitásnak hívja, ami a művészetek alapmozzanata.
Továbbhaladva, a következő egységben három művész alkotásait láthatók: Czene Márta, aki a bűnbeeséssel foglalkozik, Uray-Szépfalvi Ágnes Noé történetét dolgozza fel, míg Szabó Eszter Izsák történetének egy meglepő fordulatát vette alapul. Véletlen egybeesés, de mindhárom művész a női szempont hangsúlyozza művében.
Bár ugyanazt az aspektust feszegetik, műveik, alkotói stílusuk és formanyelvük nem is lehetne különbözőbb. A sötét fotóktól kezdve a halvány animációkon át a színpompás precinematográfiáig, megannyi különböző kifejezési mód megnyilvánulása kerül elénk.
Czene Márta a bűnbeeséstől függetlenül hangsúlyozza, illetve behoz a képbe egy olyan motívumot, ami bár a Bibliában nincs benne, a zsidó hagyományban igen. Ez Lilith története, aki az Éva előtt teremtett, később démonná váló első nő volt. A mű hátterében egy szerkesztett ábra látható, ami az emberiség családfájára utal.
Noé történeténél Szépfalvi Ágnes visszatér egy XIX. századi ábrázolási módhoz, a precinematográfiához. A mozi előtti ábrázolás lényege, hogy egy képfelületen egy adott történetnek hosszabb spektruma van fölvázolva: jelen esetben a vízözön.
Az ő történetében az az izgalmas, hogy a Bibliában Mózes a saját gyermekeit, a saját fiait is meghívja, és mellékesen megjegyzi, hogy persze a feleségek is a hajón vannak. Csakhogy amikor megtörténik a megmenekülés, akkor utána arról már nem szól a Biblia, hogy a feleségek kezében van a Föld újranépesítésének kulcsa
– fogalmaz a kurátor, majd kiemeli, Szabó Eszter Izsák történetét felelevenítve három kis animációját – három idős nőről készült portrét – lehet látni, ha pedig a látogatók belenéznénk a piramisokba, az animációk a kétértelmű nevetést, kétkedést ábrázolják. Az installáció aktív szemlélődésre és befogadásra (cselekvésre) ösztönöz, miközben nem várja el a nézőtől, hogy megfejtse a bibliai esetet.
A következő teremben Jákob lajtorjája várja a látogatókat Chilf Mária megfogalmazásában, aki lemondott az emberalakokról, és egy felfele haladó akvarellsorozatot készített. A fekete installáción végigvonuló fehér pöttyök és foltok apró lábnyomokat juttatnak eszünkbe, amelyek az égbe vezetnek.
Asztalos Zsolt egy absztrakt művet hozott létre – ő sztorija Józsefé, aki álmokat fejt és lát, aminek híre megy, így a fáraó hívatja őt. Az alkotó számára ez nem más, mint közgazdasági matematika, ezért fordult olyan mágikus összeadásokhoz, amik a középkorban voltak nagyon elterjedtek. A művész ezeket a mágikus összeadásokat tette meg az installáció témájának. Asztalos Zsolt egyébként – a nevéhez hűen – faasztalokkal dolgozott, azokra helyezte rá a számokat.
A popkulturális utalások is visszaköszönnek a képregények és a ponyvaregények ihlette művekben.
Rácmolnár Sándor a tíz csapás történetét eleveníti fel egy fekete-fehér képregénysorozaton, míg Wechter Ákos azt tapasztalta, hogy a ponyvairodalom a tízparancsolat megszegéséről szól. Az 1940-es, 1950-es évek amerikai ponyvairodalmának könyvborítóit vette elő, és használta fel, így a művei reflektálnak a bibliai történetekre. A vándorlás témája ebben a teremben Zellei Boglárkáé volt, akinek személyes fotográfiái bibliai részletekre utalnak.
Július Gyula alkotása szintén a vándorlás éveihez kapcsolódik.
Van egy tényleg hosszú rész a Bibliában, ami az áldozatról szól. Az áldozati sátorról, arról, hogy ki léphet oda be, ki hozhatott feloldozást, kik azok a személyek, akik ezt megtehetik, és hogy milyen állatáldozat milyen bűnök feloldásáról szól. Július Gyula azt mondta, ne dugjuk a fejünket a homokba, mert itt vér folyik és ténylegesen széttrancsírozzák az állatokat azért, hogy különböző bűnöket oldozzanak föl. Július ezért egy szellemes megoldást talált ki, különböző húsokat felhasználva azokat az alakokat jeleníti meg a sorozatában, akik részt vehetnek az áldozásban és a bűnfeloldozásban
– mutat Petrányi Zsolt a húsmaradványokat ábrázoló képekre.
Ahogy a kiállítás első, úgy az utolsó műtárgya is két hatalmas tömböt ábrázol, amelyek a biblikus szöveg filozofikus és absztrakt leképezései. A feketeség helyett itt azonban a fehér, valamint az élénk színek dominálnak. A szó szerint szemkápráztató installáció keretes szerkezetet ad a kiállításnak. A végeredmény így egy összehangolt műegyüttes, amely nemcsak az alkotások változatosságát, de a napjainkban is fontos kérdéseket szemléltetik.
A MODEM Modern és Kortárs Kulturális Központban nyílt Eredet című, a Biblia ősi történeteit feldolgozó kiállítás 2025. február 9. és április 20. között látogatható.
(Borítókép: Eredet kiállítás megnyitó a MODEM-ben, Debrecenben 2025. február 7-én. Fotó Papajcsik Péter / Index)