Börtönszigeten ütötte fel a fejét a gonosz, amely rabszolgákat és sereget toboroz; egy vámpírboszorka jeges barlangjaiból szabadítana új jégkorszakot a világra; van egy sűrű erdő, amely bizarr lények és embert próbáló ezernyi veszély otthona. Megjelent a Fighting Fantasy-rajongók nosztalgia-„trilógiája”.
A Jackson–Livingstone lapozgatós könyvek magyarországi kiadója, a Chameleon Comix újabb Fighting Fantasy-kalandjátékokkal halmozta el a hazai olvasókat, egyszerre három is megjelent, amelyek felejthetetlen élményekkel gazdagították az ősrajongókat harminc évvel ezelőtt. Természetesen ezek a kalandok nemcsak nekik szólnak, hanem azoknak is remek kikapcsolódást jelenthetnek, akik most ismerkednének a műfajjal. És mely könyvekről van szó? A Chameleon Comix három újrakiadásáról:
Mindegyiket Ian Livingstone írta még a 80-as években, magyarul először a Rakéta kiadónál jelentek meg (1989 és 1991 között). Valójában nem három szorosan összefüggő történetről van szó, ezért ilyen értelemben nem lehet trilógiáról beszélni, de az biztos, hogy mára igazi klasszikusokká váltak. A Hóboszorkány barlangjai és A Végzet Erdeje annyiban mégiscsak összekapcsolódnak, hogy mindkettő hátteréhez hozzátartoznak a trollok által fenyegetett törpék, akiknek legendás harci pörölyét elrabolták. A Hóboszorkány barlangjaiban konkrét utalások vannak A Végzet Erdejének kalandjára.
Mindhárom történet a Steve Jackson és Ian Livingstone által teremtett fantasyvilágban, a Titánon játszódik, amelynek kontinenseit mindenféle lények, orkok, trollok, goblinok, elfek, törpék, démonok, varázslók, boszorkányok és persze emberek népesítik be. A jó és a rossz mindennapos harcát vívja a Titánon, amit szinte állandóan a végromlás fenyeget valamiféle rettenetes gonosz képében.
Az olvasó-kalandoroknak egy meglehetősen egyszerű karaktergenerálás és a Fighting Fantasy-harcrendszer átolvasása, illetve a sztoriháttér megismerése után kell lapozgatva megválasztaniuk a helyes utat a küldetés teljesítéséig. A különböző történetekben segítőkkel és ellenlábasokkal egyaránt találkozni lehet, némelyiküknek
kiemelkedő szerepe van a továbbjutásban, a harcok dobókockákkal zajlanak, továbbá kalandlapon kell vezetni a talált, megszerzett kincseket és tárgyakat.
Utóbbiak szintén nemegyszer szükségesek a sikeres végigjátszáshoz.
A Gyíkkirály szigetének címe árulkodó, a könyv főgonosza ugyanis egy rabszolgatartó gyíkkirály (feje búbján egy különleges erővel bíró parazitával), aki a Tűz szigetéről terrorizálja seregével a környező halászfalvak lakóit. Az olvasó-kalandornak az a feladata, hogy kiszabadítsa a gyíkkirály bányáiban raboskodókat, és véget vessen a szörnyeteg rémuralmának. Izgalmas történet, hangulatos háttérrel „megrajzolva”, és bár egyáltalán nem ez Livingstone legszövevényesebb kalandjátéka, mégis ez volt a rajongók egyik kedvence a 90-es években.
A Hóboszorkány barlangjai címből is ki lehet találni, hogy ebben bizony egy boszorkány lesz az ellenfél. A történet a fagyos pusztaságban kezdődik, majd gleccserek mellett és szakadékokon át vezet a hóval borított hegyek jégbarlangjaiba, ahol egy gonosz vámpírboszorkány álmodik arról, hogy rideg klímaváltozást hoz a világra. Igazán lebilincselő, fordulatokban gazdag kaland. Nem elég egyszer legyőzni a hóboszorkányt, még pusztulása után is jeges karmaival szorongatja a bátor kalandor szívét, szóval ez nem egy kellemes túra az Alpokban. A Hóboszorkány barlangjaiban idővel társakat is kap az olvasó, van jelentőségük, nem is kevés, és elég sok mindent össze kell gyűjteni, meg kell találni ahhoz, hogy valaki ezt a jéghideg kalandot túlélje.
A Hóboszorkány barlangjaiból kiderül, hogy a törpék nagy bajba kerültek, mert királyuk, Gillibran harci pörölyét ellopták, és enélkül súlyos hátrányban vannak a trollokkal szemben. A Végzet Erdejében éppen az a küldetés, hogy a pörölyt meg kell találni a Titán egyik legfélelmetesebb erdejében. De hogy ne legyen annyira könnyű (amúgy sem az), a pörölyt két darabra szedték, tehát „két tűt” is meg kell keresni a „szénakazalban”.
A Végzet Erdejének nincs főgonosza, mint a másik két könyvnek, ennek ellenére mindenféle sötét veszélyek zöld labirintusában kell tekeregni, amíg elő nem kerülnek a pöröly darabjai.
Bizony nem mindegy, hogy ki melyik ösvényt választja, és itt is vannak találkozások, amelyek nélkül biztos a kudarc. (A Végzet Erdejének elején kihagyhatatlan, hogy az olvasó ellátogasson az egész Jackson–Livingstone-világ egyik legjelentősebb mágusához, Yaztromóhoz, aki egy varázstoronyban él az erdő szélén, ő egyébként más kalandjátékokban is felbukkan, vagy legalább említést kap.)
A könyvek minőségét illetően ki kell térni rá, hogy apró javításokkal az eredeti magyar fordításokat (jegyezze meg minden kalandor Varsányi Máriát, és áldja az ő munkáját) és az eredeti illusztrációkat használták az újrakiadásoknál. Sajnos azonban hibák is becsúsztak, bosszantóan sok elírást és betűhibát találni a három könyvben.
Az egyik legnagyobb hiba A Gyíkkirály szigetében található: a 24-es olvasófejezet egyik útvonala a 221. pontra mutat, de ez egy elírás, valójában a 211. pont alatt folytatódik a kaland. A Végzet Erdejében az eredeti címnél A Hóboszorkány barlangjait olvashatjuk angolul, míg utóbbinak a címe van elírva a könyv gerincén. Anno a Rakéta könyvkiadónál is előfordultak hasonló hibák, de ez akkor aligha zavarta sokáig a rajongókat, és most is nagyobb lehet az öröm, hogy ez a három kedvenc végre újra megjelent, mint az üröm néhány baki miatt.
Ráadásul a Chameleon Comix tovább folytatja a kalandok kiadását, jönnek régiek és újak, és lesznek újranyomások is azokból, amelyek az elmúlt években megjelentek, de mára hiánycikké váltak – a kiadó közlése szerint ezek jövőre várhatóak.
Ian Livingstone: A Gyíkkirály szigete, A Hóboszorkány barlangjai, A Végzet Erdeje
Kiadó: Chameleon Comix 2024
Fordító: Varsányi Mária
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)