Parázs vita nem, inkább csendes egyetértés volt a 44. Magyar Filmszemle Perspektívaváltás – a nők helyzete a filmszakmában címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetésén. A fórumon kiderült, hogy rendezőként még csak-csak láthatunk nőket, operatőrként viszont nagyon nehéz betörniük.
Miért fontos, hogy nők is részt vegyenek alkotóként a filmekben? Éppen a perspektívaváltás miatt, hiszen ahogy egy gyerek szemszögéből másképp látunk egy történetet, úgy egy nő is más szempontokat tud megjeleníteni – hangzott el a 44. Magyar Filmszemle kerekasztal-beszélgetésén, amelyen Erdély Mátyás, Galambos Eszter és Csepeli Eszter operatőrként, Iványi Petra és Patricia D’Intino producerként, Kocsis Ágnes és Ujj Mészáros Károly pedig rendezőként vett részt. A beszélgetést Szederkényi Olga újságíró, dokumentumfilm-rendező moderálta.
Erdély Mátyás (Saul fia, Napszállta) elmondta, hogy ő nagyon sok filmet néz, de mivel a legtöbbet fehér férfi rendezte, egy idő után ezek a filmek sematikussá és így érdektelenné válnak, miközben mi, emberek sokfélék vagyunk. Kocsis Ágnes (Éden, Pál Adrienn, Friss levegő) szerint egy filmnek nem dolga úgymond társadalmi feladatokat vállalni, hanem az a célja, hogy valamit kifejezzen – de fontos, hogy ezt a nők is megtehessék. „Amit egy nő mutat meg, azt valahogy nem veszik komolyan, az nem tűnik validnak” – mondta a rendező.
Kocsis Ágnes szerint ha egy nő problémájáról szól egy film, az nem válik úgy univerzálissá, mint az, ha egy férfi a főszereplő – utóbbi mindig az egész emberiség problémájáról beszél.
Mikor jutunk el oda, hogy egy nő is reprezentálhatja az egész emberiséget? Ez nagyon mesze van
– vélte Kocsis Ágnes. Ujj Mészáros Károly viszont azt mondta, hogy ő két filmet (Liza, a rókatündér, X – A rendszerből törölve) és két sorozatot (Alvilág, Aranyszív) forgatott, mind a négynek női főszereplője van, és szerinte mindegyikük univerzális emberi hős. Úgy véli, muszáj egy nőnek valamit villantani, klipet vagy reklámot, hogy felfigyeljenek rá, és utána már fog kapni munkát, de a beszélgetés többi résztvevője szerint a villantáshoz is kell a lehetőség.
A beszélgetésen kiderült, hogy rendezőként már láthatunk nőket, női operatőrökben azonban ritkán gondolkodnak a producerek,
a technikai háttérmunkákban pedig – hang, világosítás – a legritkább esetben jelennek meg. De még azoknál a női alkotóknál is felvetődnek olyan kérdések, hogy „fogja-e bírni a forgatást”, vagy „tud-e nőként vezetni egy férfi stábot”, akik lehetőséget kapnak egy nagyobb feladatra. Azonban a női alkotók úgy látják, hogy ez a szemlélet csak lassan változik, és inkább az idősebb generációra jellemző, de az még mindig él, hogy ugyanazért a munkáért egy férfinak többet kell fizetni.
A másik érdekes jelenség, amit a beszélgetés résztvevői tapasztaltak, hogy minél nagyobb pénzről van szó, annál kevésbé szeretik nőre bízni a forgatás.
A nők pelenka-, a férfiak pedig BMW-reklámot csinálnak
– mondta Kocsis Ágnes. Ugyanígy animációs vagy dokumentumfilmet készíthetnek nők, nagy költségvetésű produkciónál viszont már kevésbé gondolják, hogy egy nő is le tudja forgatni. A rendező szerint ilyenkor tudatalatti minták is működnek, ahogy szívesebben választunk férfi agysebészt is egy műtéthez, mint nőt, jóllehet mindkettő ugyanazt tudja. „Egy nőnek három-négyszer többet kell letenni az asztalra, hogy ugyanazt megkaphassa, amit egy férfi” – mondta Kocsis Ágnes. A nők helyzete a résztvevők tapasztalatai szerint Hollywoodban sem jobb, és abban is egyetértettek, hogy manapság a férfiaknak sincs könnyű dolguk, ha Magyarországon szeretnének filmet forgatni.
A 44. Magyar Filmszemlén egyébként vetítették többek között Moldován Ágnes Elfogy a levegő című filmjét, amely egy tanárnőről szól, a Szeleczki Rozália rendezte Cicaverzumot, a Lakos Nóra által írt és rendezett Véletlenül írtam egy könyvet című mozit és a Szilágyi Zsófia által rendezett Január 2.című filmet is.