Az Amerikai Írók Szövetsége elindította a Human Authored nevű „emberi szerző” tanúsítványt a mesterséges intelligencia által generált könyvekkel folytatott küzdelmében. A szervezet úgy véli, az olvasóknak joguk van tudni, hogy a szöveget ki – vagy mi – hozta létre, az íróknak pedig jár a lehetőség, hogy a munkájukat meg tudják különböztetni az MI-vel egyre inkább telített piacon. A program a maga nemében az első olyan hivatalos tanúsítási rendszer, amelyet az írók és kiadók először használhatnak majd könyveikben és marketingjükben annak jelzésére, hogy a mű szövegét valóban ember írta.

A közeljövő problémája

Az Index a témában megkereste a két legnagyobb magyar írószervezetet, mert kíváncsiak voltunk arra, mit gondolnak a programról, s hogy a magyar íróknak mennyire van szüksége hasonló tanúsítványra. L. Simon László, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja azt válaszolta, megítélésük szerint életszerű és aktuális az Amerikai Írók Szövetségének kezdeményezése.

Napról napra nagyobb részt hasít ki magának a szövegalkotásban az MI, és sajnos az MI nyújtotta lehetőségekkel egyre többen vissza is élnek. A tudományos életben már komoly problémákat okoz az MI-vel kiszűrt plágiumügyek növekvő mértéke, illetve a részben vagy egészében MI-vel alkotott dolgozatok, tanulmányok számának növekedése.

Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke úgy látja, a nyugati országokban ez már a jelen, a kelet-közép-európai térségben inkább a nagyon közeli jövő problémája. „Az világos, hogy a tudományban, az oktatásban vagy akár a médiában már Magyarországon is jelen van ez a veszély, a szépirodalomban eddig, tudomásunk szerint, még nem jelent meg.” Babiczky Tibor, a Szépírók Társaságának alelnöke azzal egészítette ki Czinki Ferenc gondolatait, hogy szerkesztői munkája során a közelmúltban találkozott már „hogyan is fogalmazzak diplomatikusan, »MI-rásegítéses« műfordítással”. És felidézte, hogy nemrég a Litera kritikapályázatára is érkeztek be MI-vel íratott pályaművek. 

A jelenség tehát már tetten érhető.

Babiczky a maga részéről egyébként egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a magyar lektűrök piacán szerepelhetnek MI-generált könyvek is – konkrét információja azonban erről nincsen, mindezt abból kiindulva mondja, hogy feltűnően megnőtt az álneves magyar lektűrök száma, és szinte kivétel nélkül csak e-könyv formátumban kaphatók. L. Simon László is azon a véleményen van, hogy ez a jelenség mára már a szépirodalmat is utolérte.

S mindez komoly szerzői jogi, illetve etikai kérdéseket vet fel. Ezért is jó ötlet a tanúsítvány bevezetése. Meggyőződésünk, hogy a tanúsítvány amerikai bevezetése után pár éven belül nálunk is szükség lesz hasonló lépésre

– mondta a Magyar Írószövetség elnökségi tagja.

Nem mer jósolni

Babiczky úgy véli, hogy a szóban forgó program és kezdeményezés – az irodalom egészét tekintve, globálisan – fontos. Azt illetően azonban, hogy a párszáz példányban értékesített magyar szépirodalom kapcsán mennyire jelenthet ez valós veszélyt, azaz hogy érdemes-e erre valakinek üzletet építeni, arról azonban nem merne jóslatokba bocsátkozni.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a magyar íróknak erre a fajta védelemre és támogatásra – amit a Human Authored-program jelent – volna a legégetőbb szükségük...

A Szépírók Társaságának elnöke rendszeresen kap körleveleket arról, hogy európai kulturális-érdekvédelmi szervezetek milyen problémákkal foglalkoznak (jogdíjak, AI, esélyegyenlőség). „Viszont sajnos a hazai viszonyok között, amíg a napi kihívást az jelenti, milyen anyagi forrásokból működtetjük a független irodalmi szervezeteinket, illetve hogyha valaki ír egy könyvet, az egyáltalán eljut-e az olvasóhoz, vagy a könyvterjesztési rendszer eldugott polcokra vagy éppen fóliába kényszeríti őket, addig nem sok idő és energia jut az elvontabb, bár nagyon is aktuális problémák megvitatására” – tette hozzá.

(Borítókép: Index)