A szerkezeti és személyi változások hatalmas indulatokat szabadítottak el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME), ahol a hallgatók követelték a rektor és helyettesei lemondását, a szenátus autonómiájának helyreállítását, egyidejűleg a kuratóriumi hatalom csorbításával. A követelések teljesítésére mindössze két hetet kaptak a vezetők, amelyből egy már letelt, így összeszedtük, honnan indult a történet, és mi robbantotta ki az elmúlt évek egyik legnagyobb diáklázadását. Cikkünk megjelenése után a MOME rektora elbukta a bizalmatlansági szavazást, az egyetem szenátusa a felmentésére voksolt.
Ahhoz, hogy belelássunk kicsit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) forrongó indulatok okaiba, 2023 januárjába kell visszautaznunk az időben, hiszen akkor írta ki az egyetem nyílt rektori pályázatát – egyedülálló módon országhatárokon kívülről érkezők számára is –, amellyel új intézményvezetőt kerestek Fülöp József helyére, aki tíz évig (2014. augusztus 1-től 2024. július 31-ig) töltötte be a tisztséget. Látható tehát, hogy az utánpótlás időben elindult, viszont jelentkezőből is volt bőven, és a kiválasztási folyamat is eléggé elhúzódott.
A nyílt pályázatra azért volt szükség a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány elnöke, Böszörményi-Nagy Gergely szerint, mert így az egyetem nemzetközi ismertsége is növekszik kicsit, és szélesíti a kapcsolatrendszerüket is. Az egyetem büszkén kommunikálta még 2023 júniusában (az öt hónapos jelentkezési időszak végeztével), hogy olyan nemzetközi szaktekintélyek adták be pályázatukat, mint
A magyar pályázók között Can Togay filmrendező és kulturális diplomata, valamint a MOME két, jelenleg is aktív professzora, Koós Pál oktatási rektorhelyettes és Vargha Balázs, a Média Intézet igazgatója is ott volt.
Újfent több hónapos várakozás következett, mígnem 2023 decemberében a kuratórium Koós Pált választotta a MOME következő rektorának, miközben a szenátus – a többkörös meghallgatások után – egyértelműen Vargha Balázst támogatta.
„Döntésünk során együttesen mérlegeltük a szenátusi jelöltállítás eredményét, és a legjelentősebb közösségi támogatottsággal rendelkező pályázók szakmai programját, vállalásait, beleértve az egyes kiemelt jelentőségű intézményfejlesztési kérdésekről, így az Egyetem felvételi mutatóival és a jelenlegi hallgatók képzéseinkkel való elégedettségével, az oktatói és kutatói életpálya fejlesztésével, kiemelten a fiatal oktatók helyzetbe hozásával, az egyetem pénzügyi fenntarthatóságának előmozdításával és az abban viselt rektori felelősséggel, valamint a MOME szakmai (tudományos, kutatás-fejlesztési, üzleti és kulturális) partnerségeivel, azok bővítési lehetőségeivel kapcsolatban megosztott elképzeléseiket” – indokolta döntését a kuratórium.
Ezután csendesebb időszak következett, ugyanis 2024. július 31-ig még Fülöp maradt a rektor, addig helyettese nyolc hónapos betanulási folyamatát töltötte, hogy felkészüljön a rá váró feladatokra. Az első pár hónap sem keltett még nagy hullámokat, viszont decemberben elkezdett tovább növekedni a feszültség, amikor is a rektor bejelentette, hogy a szerkezeti változásokkal együtt személyi változásokat is eszközölne. Azonban nem azokat ültette pozícióba (az úgynevezett tudásközpontok élére, amelyek a különböző intézeteket és tanszékeket váltják fel a Jövő Egyeteme-projekt keretein belül), akiket a szenátus és más egyetemi szervezetek megszavaztak – legalábbis hétből öt esetben biztosan nem.
A szenátus számon is kérte a rektoron a döntéseket, hogy milyen alapon ad ilyen pozíciót olyan embernek – Szauder Dávidnak –, akinek még diplomája sincs, de Koós szerint „az emberi és szakmai kvalitás fontosabb a papíroknál”.
A szenátus (és nem a rektor) az, amely az egyetemi közösség mindenkori szándékának legitim képviselete útján megtestesíti az egyetemi autonómiát, amelyet a jog alkotmányos szinten garantál
– emlékeztette Koóst egykori vetélytársa, Vargha Balázs. Erre Koós azzal reagált, hogy a döntés joga az övé, a szenátus maximum véleményezhet és javaslatokat tehet. A MOME később cáfolta, hogy a rektor a pályázatokat érvénytelenítette volna, közleményük szerint szakmai indokokra hivatkozva eredménytelennek nyilvánította őket, és újakat írt ki helyettük.
Ez a magyarázat azonban nem elégítette ki a MOME hallgatóit, így január végén aktív matricás kampányba kezdtek, a február 3-i szenátusi ülést pedig tapssal zavarták meg, a rektorba fojtották a szót, és a lemondását követelték.
A hallgatók mind az egyetem szerkezeti átalakítását, mind a személyi döntéseket problémásnak tartják, így a tapsoláson és a zavarkeltésen kívül szórólapokat is osztogattak az ülésen, amelyeken az általuk illegitimnek tartott rektor és helyetteseinek lemondását követelték, emellett a szenátus autonómiájának helyreállítását és a Böszörményi-Nagy Gergely vezette kuratórium hatalmának csorbítását is zászlajukra tűzték. Véleményük szerint ugyanis a kuratórium kézi vezérléssel működteti az egyetemet.
„A kuratóriumi-rektori önkény következtében a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem polgárai számára megszűntek a biztosítékok az intézmény szakmai és szellemi integritására, elvesztettük bizalmunkat az egyetem vezetésével szemben” – közölte a hallgatókból frissen alakult MOME Front nevű szerveződés. Az akcióban egyébként csaknem kétszáz diák vett részt, pluszban pedig átadták követeléseiket a vezetőségnek, és két hetet adtak azok teljesítésére. A követelések a következők:
Az akció következtében a szenátus úgy ítélte, nincs értelme folytatni az ülést, így nagy többséggel annak berekesztéséről döntöttek.
Egy nappal később, február 4-én Koós Pál már arról tájékoztatott, hogy az egyetem belső békéjének helyreállítása és a kölcsönösen megnyugtató megoldások megtalálása érdekében tárgyalásokat kezdeményez a hallgatói csoporttal. A MOME közleményében azt írta: „Annak érdekében, hogy a tárgyalások bizalmi légkörben és egymás megértésének jegyében indulhassanak el, a rektor felkérte a MOME közösségének két megbecsült polgárát, Babarczy Eszter filozófust, egyetemi docenst, a MOME Szakszervezetének vezetőjét és Mohácsi András szobrászművészt, egyetemi tanárt, hogy hitelességükkel és objektivitásukkal támogatva a folyamatot legyenek a tárgyalás házigazdái és közvetítői.”
Hozzátették, az egyetem vezetésének egységes álláspontja, hogy csak a tárgyalásra való hajlandóság mutathatja meg, hogy a feleket valóban az egyetem érdeke és jövője melletti elkötelezettség vezérli-e.
Három nappal később, február 7-én már újabb sajtóközlemény került ki az egyetemtől, amelyben arról írtak, hogy: „Az intézmény fejlesztését az alapítvány kezdettől a MOME közösségével folytatott párbeszéd jegyében végzi. Az egyetem hallgatói által megfogalmazott követeléseket a szenátus jogköreinek megerősítéséről ennek szellemében értékelte. A kuratórium egységes álláspontja szerint egy átfogó megújulási folyamatban a jogok és felelősségek újragondolása legitim és helyes törekvés.”
A fentiek alapján az alapítvány vezetőtestülete egyhangú döntéseket hozott a szenátus jogköreinek megerősítéséről, a testület autonóm mozgásterének kiszélesítéséről. A friss döntések értelmében
Az alapítvány a szenátus tevékenységéhez, megerősített szerepéhez eredményes munkát kívánt, de ez még mindig nem volt elég, a pénteki nap bőven tartogatott meglepetéseket.
Kopek Gábor, a MOME korábbi rektora és alapítványi tagja, egyetemi tanára is megszólalt az ügyben, arra biztatva a feleket, hogy párbeszéddel minden megoldható, hiába a különböző vélemények és megközelítések. Véleménye szerint az érveket nem csak a mának élve kell értelmezni, ennél messzebbre kell látni a krízishelyzetekben, a napi küzdelmek elé kell helyezni a közösség kohézióját és az egyetem 150 éves jó hírnevét.
Koós Pál pedig nem hezitált tovább, még aznap bizalmi szavazást kezdeményezett a személyével kapcsolatban, amelyet a MOME Front kommunikációs cselnek nevezett, és továbbra is követeli a rektor és helyetteseinek lemondását.
A Koós Pál által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány egy kommunikációs csel, amely párhuzamban áll Böszörményi-Nagy Gergely látszatintézkedéseivel, és amelynek hátterében az egyetem közösségében kialakult általános bizalmi válságra reagáló megfélemlítő listázás és belső egyezkedések állnak
– írták a MOME Front közleményében.
A hallgatók emellett Böszörményi-Nagy Gergelynek is címeztek egy nyílt levelet, amelyben azt állították, a kuratórium elnökeként Böszörményi-Nagy valószínűleg tisztában van azzal, hogy milyen intézkedésekkel lehetne helyreállítani az egyetemi szenátus autonómiáját, „mivel az elmúlt öt év SZMR- és alapítóokirat-módosításaival tudatosan vonta magához azt.”
„Az eddigi kommunikáció sikertelensége nem félreértések vagy a hallgatók hajthatatlanságának következménye, hanem a MOME egyetemi polgárságának többszöri, módszeres infantilizálásának és degradálásának, valamint követeléseik teljes semmibevételének folyománya” – közölte a MOME Front.
Itt tart jelenleg a történet, a MOME Front által a vezetőségnek szabott kéthetes határidő fele már letelt, és úgy tűnik, a kuratórium és a rektor próbálnak engedményeket tenni a követeléseket megfogalmazó diákok felé – viszont a MOME Front közleményéből egyértelművé vált, hogy ezek a lépések még nem elégítik ki a fiatalokat. Sőt egy honlapot is létrehoztak a mozgalomnak, ahol egy számláló mutatja, pontosan mennyi ideje van még Koós Pálnak és helyetteseinek a lemondásra.
A bizalmi szavazást február 11-re, keddre írták ki. A HVG információi szerint a MOME rektora végül mégis kinevezi a három tudásközpont vezetőjét, ugyanakkor a tiltakozó diákok, vagyis a MOME Front nem elégszik meg a lépésével. A maga ellen bizalmatlansági szavazást kérő Koós Pál rektor szenátus által támogatott vetélytársa törvényességi eljárást kezdeményezett. Kedd délután végül az egyetem szenátusa nagy többséggel a rektor felmentésére szavazott. A pozíciót Aczél Petra vette volna át, aki eddig a távozó Koós Pál helyettese volt, de a fenntartó Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány közleménye szerint Kopek Gábor fotográfust, médiaművészt, egyetemi tanárt, a MOME korábbi rektorát, az Alapítvány kuratóriumának tagját javasolják az intézmény ügyvezető rektorának.
(Borítókép: A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem épülete 2019. szeptember 6-án. Fotó: Bődey János / Index)