Aranyos topánkák, feszülős, rövid felsők, műbőr nacik, abroncsos szoknyák, bongyor hajkoronák, izgatott gyerekek és még izgatottabb szülők. Egy esemény, ahol nemcsak a totyogósok, de a kamaszok is elsírják magukat; ahol az anyuka fittyet hány a szervező kérésére; és ahol úgy győzhet valaki, hogy lényegében nincs is ellenfele. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek szemtanúi lehettünk a gyermekszépségversenyek olimpiáján, a 22. Little Miss Hungary döntőjén 2025. február 9-én a Duna Gardenben. Szervezők, versenyzők és szülők meséltek élményeikről, a versenyzés előnyeiről és lehetséges hátrányairól, valamint arról, hogyan készülnek fel a gyerekek egy országos megmérettetésre.
„Lara vagyok, 10 éves, és azt várom a versenytől, hogy nyerjek. Ennyi.”
Ennyi. A háttérben már javában zajlik a bemelegítés, a farmernadrágos, fehér pólós lányok és fiúk egy mozgástréner utasításait követve vonulnak végig a székek között. A szülőket kiküldik, mondván, jelenlétük stresszeli az eleve ideges versenyzőket. Némelyik anyuka szót fogad, hátrébb vonul, mások fülük botját sem mozgatva dirigálnak tovább csemetéiknek a sorok közül.
„Elég ebből, álljatok tornasorba!” – szól rájuk a főszervező. Elöl a 16 éves kamaszlány, hátul a csupán 3 éves szőke csöppség.
Kezdheted a bevonulást. Indulsz, kétoldalt ki kell fordulni, megállsz, jobbra, balra
– hangzik a feladat, a gyerekek pedig teszik a dolgukat. Aki letudta a vonulást, fotózásra és/vagy bemutatkozó interjúra megy: utóbbit Hunyadi Donatella műsorvezető és Jian Ali plus size modell felügyelik, akik a zsűrizésben is részt vesznek. A legtöbb kislány gond nélkül megugorja a feladatot: rövid bemutatkozás, név, kor, hobbi, mit vár a mai versenytől.
Nemcsak a kislányok között van, aki a győzelemre hajt, a fiúk is magabiztosan állnak a kamera elé, és mondják fel bemutatkozó szövegüket. „Ádám vagyok, 10 éves, Dunaharasztiról érkeztem, és a mai versenytől azt várom, hogy megnyerjem.”
Az egyik kisfiú szüleitől közben megkérdezem – persze nem ezekkel a szavakkal –, hogy mit keres egy fiú egy szépségversenyen, ahol az indulók 90 százaléka lány.
– Kicsinek kezdte Ildinél, erre a versenyre pedig meghívást kapott, azért vagyunk itt.
– És fiúként hogy érzi magát ebben a lányos világban? Vagy ez sztereotípia?
– Nagyon élvezi. Én ezt nem erőltetem, ő akarja. Jól érzi magát a kifutón
– mondja az édesanya, akinek a kisfia szótlanul, arcán mindenféle érzelem nélkül, rutinból csinálja végig a versenyt. A „nem én erőltetem, a gyerek akarja” kezdetű mondatot egyébként annyiszor hallom a versenyen, hogy már kellően gyanúsan cseng.
De vissza az interjúkra, ahol többeknél eltörik a mécses: a legkisebb, 3 éves kislány a kamerák kereszttüzében elsírja magát, de egy tizenéves versenyzőt is hosszú percekig vigasztal az édesanyja.
Mióta parázik ennyire? Mindig olyan ügyes volt…
– kérdezi Jian Ali a lány anyukájától. A terem másik végén is interjúvolják a gyerekeket, köztük a korábbi Balaton Szépe-győztes Liliánát is. A 10 éves kislánytól megkérdezik, melyik trófeájára a legbüszkébb, és mikor nyerte meg a Miss Balatont.
„Melyik évben?” – fordul hátra a szüleihez.
2019, azt hiszem. De nem mindegy? Minden versenyt megnyersz
– hallatszik a válasz a büszke apuka szájából.
A két és fél óra készülődés, nyilatkozás és fotózkodás egyébként iszonyatosan hosszú idő, a gyerekek kezdenek nyűgösek lenni. Nem csak a versenyzők, a testvéreiket babakocsiban elkísérő csecsemők is. Csúszás van, hiszen többen késve érkeztek, meg azért harminc gyereket összegereblyézni nem egyszerű vállalkozás, legyenek bármennyire is hozzászokva a versenyzéshez.
A szervezőket kérdezem, hogy mi alapján pontozzák a gyerekeket. „Fontos a mozgás, a kisugárzás, és persze az arc is”, hiszen mégiscsak egy szépségversenyről van szó – furcsa lenne, ha a külsőt nem vennék figyelembe. Szóval a whole package, vagyis a teljes csomag győz? Igen, hangzik a válasz.
Apró szépségeken (Toddlers & Tiaras) nevelkedve az ember fejében él egy kép arról, milyen a gyerekszépségversenyek világa. Toporzékoló, szemtelen, sokszor kiállhatatlan gyerekek – és szülők –, milliós nagyságrendű kosztümök, kirívó öltözékek, az eredeti bőrszínnél vagy öt árnyalattal sötétebb önbarnító, póthaj póthaj tetején, seprűnagyságú műszempilla, a szájba sokszor bele sem illő műfogsor, többcentis műköröm, és a többi. Persze a televízióban látottakat eloszthatjuk kettővel, gondoljuk érkezésünk előtt, mégsem realityműsort forgatunk, és mégsem a „hanyatló nyugaton” járunk, hanem Magyarországon. Kizárt, hogy itthon olyan szinten űzzék az ipart, mint az előszeretettel túlzásokba eső Amerikában…
Az előválogatókon több száz gyermek vett részt, a döntőbe pedig 32 gyermekmodell jutott be. A versenyzők a fináléban négy különböző kategóriában versenyeznek a közönség és a zsűri előtt:
Izgatottan és érdeklődve sodródunk az árral, és tapasztaljuk, hogy akár az Apró szépségekben, itt is vannak olyan szülők, akik a háttérből mutogatják, hogyan pózoljon a gyerek, miként mosolyogjon a zsűrire, vagy éppen rászólnak, hogy „Evolett, menjél!”, mert a kislány nem hallotta a nevét.
Oda megyünk, azt csinálunk, amit csak szeretnénk, mondja a főszervező, kivéve persze az öltözőket, hiszen kamaszlányok is indulnak a versenyen, akik nem szívesen mutatkoznak félmeztelenül a sajtó előtt. Érthető, bólintunk, aztán megkapjuk, hogy lehetőleg kíméletesen bánjunk velük, előnyösen fotózzuk a gyerekeket, így is sok kritikát kapnak. Ez is érthető. (Mondjuk az egyik öltöző üvegajtaján keresztül mindent látni, de sebaj...)
Némelyikük arcán ott ül az a bizonyos eltökéltség, ami ahhoz kell, hogy sikert arassanak. Járásuk magabiztos, energikus, a zsűri zabálja őket. Mások félénkebben, megszeppenve, szomorkásan, már-már robotikusan sétálnak végig a sorok között. Ez lenne a verseny élvezete, amiről a szülők beszéltek? Aligha.
Persze mondhatnánk, hogy ahány gyerek, annyi személyiség, de a kategóriák zömében már az első kör után borítékolni lehet, ki viszi el a pálmát.
Királynők: Botos Molly – Mini Miss Hungary; Ripp Jázmin – Tini Miss Hungary; Frigy Szonja – Little Miss Hungary; Pápai Liliána – Pre-Teen Miss Hungary
Hercegek: Tóth Ottó – Baby Mister Hungary; Sós Ádám – Little Mister Hungary; Kuris Konrád – Pre-Teen Mister Hungary; Élő Lionel – Tini Mister Hungary
Pláne a legkisebbek között: a bébi kategória első és egyetlen versenyzője a 15 hónapos Ottóka, aki cukiságával leveszi a lábáról a zsűrit, és mindjárt megeszi a pontozóasztalon sorakozó pogácsákat. Fel nem tudom fogni, mi a pláne abban, hogy egy csecsemő is versenyzik (ráadásul vetélytárs nélkül), a szülők pedig az egész vasárnapjukat ezzel töltik.
A bébi kategóriában fotó alapján választjuk ki, hogy ki milyen cuki. Nagyon belenyúltunk a kis Ottóba, hiszen láthattad, hogy élvezte. Ment, integetett, tapsolt magának, persze van olyan baba, aki ezt nem bírja. Ottó nem aludt egész nap, mégis bírta. Szerencsésen választottunk
– mondja Bartolovics Ildikó.
Ottóka egyedüli indulóként (meglepetés!) nyer, apuka átveszi a díjat, a győzelemmel járó fehér szalag a bébi nyakába kerül, és háromszor körbeéri aprócska testét.
Az ítészek között ott ül Kiszel Tünde, illetve lánya, Hunyadi Donatella is, aki kiskutyáját, Mimit is hozza a versenyre. A versenyzők bébi, mini, little, pre-teen, tini, anyuka és nagymama korosztályokban indulnak. Igen, anyukák és nagymamák is versenyeznek, mint mondják, a gyerekeik inspirálták őket arra, hogy megmérettessék magukat. A versenyzők végigvonulnak a sorok között, majd a zsűrik elé érve különböző pózokat csinálnak, illetve egy fotó, valamint TikTok-videó is készül róluk.
Bár az ő nevével (is) reklámozzák a versenyt, Kiszel Tünde nem több mint biodíszlet; azon kívül, hogy pontokat osztogat, néha feláll, és széles mosollyal az arcán – és a legújabb naptárral a kezében – megy egy kört a versenyzők között, de ennél több szerepet nem kap az eseményen. Talán a naptárat sem az ötévesek értékelik igazán.
Tud valaki kutyát sétáltatni?
– szól a közönséghez a főszervező, miután az órák óta az asztal alatt kuksoló eb ismét csaholni kezd. Donatella kell a zsűrizéshez, a kutyát viszont ki kéne vinni. A közönség meg se mukkan, mindenki a saját csemetéjével van elfoglalva, nem pedig a műsorvezető házi kedvencével...
A külső szemlélő azt gondolná, a folyamatos cicoma, magamutogatás és versengés mellett garantált a személyiség- és értéktorzulás, persze mi csak a felszínt látjuk – igaz, a felszín néha többet mond minden szónál. Szinte döbbenten tapasztaljuk, hogy a lányok között nincs semmiféle rivalizálás vagy féltékenység, legalábbis semmi jelét nem látjuk annak, hogy negatívan állnának egymáshoz – épp ellenkezőleg. Csevegnek, dicsérgetik és ölelgetik egymást, karkötőt cserélnek, közös szelfiket lőnek. Úgy tűnik, imádják a társaságot, és inkább felemelik, semmint lehúzzák egymást.
Ezek a lányok egy Barbie-álomvilágban élnek, ahol a szabadság, a csillogás és a felhőtlenség dominál,
ahol mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen, legyen kicsi, nagy, duci, vékony, magas, alacsony, szőke, barna, szemüveges, fogszabályzós, X lábú vagy beszédhibás.
A kamaszok azért jóval visszafogottabbak, csendben ülnek vagy készülődnek, egymással is alig kommunikálnak. Rajtuk már látható, hogy jobban érzik a verseny súlyát, jelentsen ez bármit is. Egyedül a legkisebbek között érezhető némi feszültség, ami valószínűleg koruknak tudható be. A félénk kislányok bizonytalanul, mégis érdeklődve méregetik egymást, néha össze is kapnak, mígnem idővel ők is feloldódnak, és önfeledten kacarásznak tovább. Ismét megbizonyosodunk róla, hogy a gyermeki haragnál semmi sem rövidebb életű.
A versenyzők közül többen profi, szerződött modellek, zömük pedig egy alapképzést, esetleg egy kétnapos gyorstalpalót is elvégzett. Bartolovics Ildikó szerint nem lehet csak úgy beesni egy ilyen (Little Miss Hungary – a szerk.) versenyre, felkészítés előzi meg. A Little Miss Hungary döntője előtt országos előválogatókat hirdetnek online és személyesen is, utóbbi alapján kategóriánként 8-8 kislányt juttatnak tovább a fináléba. Az előválogatókra két utcai, valamint egy elegáns ruhával készülnek, miközben a zsűri figyeli, hogy a gyerekek egyáltalán élvezik-e, akarják-e, amit csinálnak.
„Az előválogatókon kiderül, hogy a gyerek akarja-e vagy az anyuka. Több esetben azért a gyerek. A picik nem tudják eldönteni, ezért az anyuka kell hozzá. Ahogy láthattad itt is, bébi kategóriában nincsenek sokan, hiszen ez nekik nagyon megterhelő.”
A 4 éves az már jó, ők sokszor jobban bírják, mint a szülők meg én.
Amikor a gyerek továbbjut az előválogatóról, kap tőlünk egy videót, ami alapján gyakorolni kell otthon, mielőtt a színpadra lépne. Amikor ideérkezik, már felkészülten jön.
Az amerikai show-val ellentétben a magyar versenyeken fontos a természetesség, nincs póthaj, nincs szolizás, nincsenek prostituáltakra emlékeztető szettek. Igaz, egy-két haspoló és miniszoknya azért igen... „Alapsminket szoktunk használni, de azt is a fotók miatt, hogy jobban nézzenek ki a színek, és ne kelljen retusálnunk. Tehát alapsminket, szempillaspirált, szájfényt kapnak a kislányok, de szerintem ez egy évben egyszer megengedett. Nem a beteg, amerikai vonalat követjük, hanem tényleg próbálunk a természetesnél maradni. A ruhákat gyakran a szülők csinálják. Nem az a cél, hogy az a ruha drága legyen, inkább a kreativitáson van a hangsúly” – mondja a főszervező. Hát, azért egy laikus is megállapítja, hogy többen bolti ruhában, semmint otthon varrt szettben vannak...
Mikor megkérdezem, hogy mi a helyzet a negatív kritikákkal, a főszervező így válaszol:
„Igazság szerint nekem nem probléma, ha negatív vélemény jön le. Mindenki jöjjön el és tapasztaljon. Nem tiltok semmit, szólásszabadság van, engem is kaptak már szét a neten, ez van. Ezzel szembe kell menni. Alapvetően viszont azt gondolom, pozitív cikkek szoktak megjelenni rólunk. Akik eljönnek és tapasztalnak, azok másképp látják már, mint amikor csak olvasnak, hallanak rólunk.”
Őszinte legyek? Tavaly tavasszal elég kemény negatív hullámot éltem meg a Little Miss-szel kapcsolatban. Én magam is újságíró vagyok, tudjuk, hogy a sztori az kell. A sztori akkor jó, ha fel van turbózva, mindegy, hogy negatív vagy pozitív értelemben. Aki ki akarja próbálni a versenyzést, így is eljön. Működünk, haladunk tovább. Nekem a szerelmem a munkám, nagyon szeretem, már huszonkét éve csinálom.
A gyerekszépségversenyek kapcsán az újságíróban – és valószínűleg a közvéleményben is – felmerül a kérdés, a szervezők és a szülők nem tartanak-e attól, hogy idegenek visszaélnek a kiskorúak (a közösségi médiában nyilvánosan hozzáférhető) fotóival.
Bartolovicsék állítólag egyértelműen figyelnek arra, hogy a fotókat, amik fent vannak a neten, mások ne tudják felhasználni.
– De olyan fotót meg nem is töltünk fel, ami kirívó lenne, ez fontos.
– Hogyan lehet ellenőrizni, hogy más ne használja fel ezeket a képeket?
– Hát, azért lehet. Az hamar kitudódik, ha valaki felhasználja. Magyarországon két olyan ügynökség van, amely szépségversenyt szervez. Régi motorosok vagyunk, ezeken a dolgokon már végigmentünk.
Tudom, hogy itt elbeszélünk egymás mellett...
A főszervező hozzáteszi, az sem mindegy, milyen fotó van kint a gyerekről. „Ők kislányok még, de már kész nők. Itt a szülő is kell mindenhez, a szülő ott van háttérben, ellenőrzi a gyerekeket. De kérdezek valamit: egy TikTok-, egy Instagram-poszt, egy rúdtánc, egy úszóverseny nem veszélyes?” – utal vissza arra, amikor a beszélgetés elején felhozom az exélsportoló múltamat.
Persze elmondása szerint a szépségverseny olyan szempontból veszélyesebb, hogy néhány kirívóan szép kislány is elindul rajtuk, akik a főszervező szavaival élve „össze vannak rakva”, bár a hétköznapokban azért a lányok sem így élnek.
De miért olyan fontos, hogy a kiskorúak versenyezzenek? Miért nem lehet megvárni, amikor nagykorúak lesznek, és felnőtt-szépségversenyeken indulhatnak? Erre csak azt a választ kapom, hogy:
És a gyerekszínészek? Csak hogy értsd... Nálunk a lányok elindulnak egy úton, a 30 százalékuk pedig ezen az úton is marad, modell lesz belőle, filmekben szerepel, a divatiparban dolgozik.
A versenyek állítólag önbizalmat adnak a lányoknak, akik ezen kívül elsajátítják, hogyan sminkeljenek, hogyan csinálják meg a hajukat, és persze – a lényeg – stílusérzéket is tanulnak.
A szervezők elhívtak minket, hogy megbizonyosodjunk, nincs semmi megbotránkoztató a gyermekszépségversenyekben, ez egy szerető közeg, egy nagy család, egy összetartó közösség. Olyannyira összetartó, hogy az eredményhirdetéskor a főszervező szájából kimondottan a szülőknek címezve hangzik el, hogy „harag ebből nem lehet, mert akkor a gyerekek törnek össze…”
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)