A Nemzet Színésze, Szacsvay László még mindig hálás az élet adta lehetőségeknek, örömteli pillanatoknak. Filmszerepeket is kap, legutóbbi alakítása a Valami madarakban volt, ami hatalmas sikert aratott. Feleségét évekig ápolta súlyos betegsége alatt, ami megroppantotta, és egy felkavaró történetet is elmesélt.
Szacsvay László túl a hetvenen is igyekszik az élet derűs oldalát nézni, örül minden lehetőségnek és a maga fanyar humorával lendül át a nehézségeken – írja a Blikk.
Boldog, hogy ennyi idősen is van lehetősége játszani, legutóbbi alakítása Hevér Dániel Valami madarak című drámájában volt, ahol egy Béla nevű, magányos öregúr szerepét alakította. A férfi azért maradt egyedül, mert a felesége elhagyta, fia külföldön dolgozik, ő pedig idősek otthonába kerül – mivel ápolásra szorul –, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. A filmet telt ház előtt vetítették a 44. Magyar Filmszemlén, és Szacsvay alakítása hatalmas sikert aratott.
Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen öreg fejjel felkérnek egy film főszerepére, de pont egyidős vagyok a figurával. Igaz, még nem érzem magam annyinak, amennyi vagyok, és remélem, még messze van, hogy olyan állapotba kerüljek, mint Béla, aki ragaszkodik az egyedülléthez, hiszen azt szokta meg. Sajnos van, akinek idős korára a magány marad
– nyilatkozta a színész a Blikknek.
A filmmel kapcsolatban szóba került, hogy egyedül maradt, miután hosszú éveken át ápolta feleségét. Elmondta, hogy nehéz volt számára a filmforgatás, hisz Csicsay Claudia betegségének ideje alatt ők is sokat tapasztaltak, nem a jó értelemben. Megemlítette, hogy nem minden idősek otthona és hospice-ház felel meg a kívánalmaknak Magyarországon, és ezt a feleségével megélt szörnyű élményekből tudja.
Elmesélt egy történetet, ami Claudia életének utolsó időszakában történt:
Bekerült egy budapesti hospice-házba, nem mondom meg, melyikbe, és egyik alkalommal azzal fordult hozzám egy Katika nevű kedves nővér, hogy szeretné, ha elvinném a feleségem. „Mi a probléma vele?” – kérdeztem, mire azt válaszolta, hogy éjszakánként olyan hangos, hogy zavarja a haldoklókat. Szóhoz se tudtam jutni, összecsomagoltam és hazavittem…
Feleségét később otthon ápolta tovább haláláig, amely bár megroppantotta, de idővel fel tudott állni a mélységből.
Kiemelte, nem szabad semmit komolyan venni, mert abba belehalnánk, s életfilozófiáját is megosztotta az olvasókkal: „Az én életfilozófiám, hogy lutri az egész élet, és inkább élvezzük ki minden pillanatát, ameddig tudjuk.”