Ismét életre kelnek a műalkotások a Szépművészeti Múzeumban. A tizedik születésnapját ünneplő Textúra a képzőművészetet ötvözi a színházzal és az irodalommal, idén pedig a korábbi évek anyagából összeállított válogatást tűzik műsorra. A projektet 2025-ben Valló Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész viszi színre.
Felemeli a táblát, rajta a pálmafával: ő a mi emberünk. Átpréseljük magunkat a tömegen, be a lány elé, mintha turisták lennénk, akiket egy múzeumlátogatás után gyűjt be az idegenvezető. De a táncosnő nem szól semmit, karjaival jelzi, hogy kövessük, majd elindul az egyik félreeső terem felé. Egy perc múlva megáll, és jelzi, leülhetünk. A teremben már ott vár minket Hegyi Barbara a Kairó Toursszal, mellette az ominózus műtárgy, Rudzs-ahau és Ipepi sztéléje.
Alig tíz percet töltünk együtt, mielőtt ismét felállítanak minket, hogy a következő ponthoz sétáljunk. Az előadás rövid, humoros, lényegre törő, és borzasztóan kortárs, éppen ezért az egész közönség értékeli, legyen szó fiatalokról vagy idősekről. Ilyen nyitány után máris magas elvárásokkal indulunk a következő előadás helyszínére, ahol a Zöld szamáron lesz a hangsúly.
Bár minden színházi előadás ilyen lenne, gondolom magamban, miután kisétálok a Szépművészeti Múzeumból, ahol tizedik alkalommal rendezik meg a képzőművészetet, irodalmat és színházat ötvöző Textúrát. A március végéig tartó eseménysorozat főpróbáját 2025. február 10-én tartották, ahol a sajtó képviselői, valamint múzeumi dolgozók láthatták a műsort.
A jubileumi eseménysorozat keretében a szervezők a korábbi évadok szövegeiből választottak ki tízet, amelyeket a színészek az ihlető műalkotások társaságában tolmácsolnak a közönségnek. A Textúrának hála a látogatók az intézmény olyan szegleteit és tárgyi emlékeit is megtekinthetik, amelyeket máskor talán kihagynának.
a nézők Rendhagyó környezetben és előadásban hallhatják kortárs szerzők műveit.
Az előadásban szereplő képzőművészeti alkotások – a Magyar Nemzeti Galériából erre az alkalomra áthozott műtárgyakkal együtt – közel 4000 évet ölelnek fel: a látogatók az útjuk során a múzeum szinte minden gyűjteményi egységét bejárják. A szervezők már a beengedésnél tíz csoportra osztják a nézőket, akik egy adott jelet (és táncost) követve vonulnak végig a programokon.
Tízen vannak, mindegyikük feketében, mindegyikük fejdísszel, mindegyikük táblával. Megszólal a zene, elindul a mozgás, a Reneszánsz Csarnok egyetlen pillanat alatt táncszínházzá alakul. A produkció csak ízelítő abból, hogy mi vár ránk a következő két órában: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság.
Tíz különböző helyszín, tíz műtárgy, tíz teljesen eltérő előadás a palettán. Van, ahol a műtárgy szerves része a produkciónak, és van, ahol inkább csak kiindulópontként, esetleg hangulatfestő elemként jelenik meg az ominózus kép vagy szobor. Bár azt hihetnénk, lesznek gyengébb láncszemek, a darabok mindegyike ugyanannyira üt. Egyik sem gyengébb mint a másik, a befogadóra van bízva, melyik nyeri el igazán a tetszését. Bár az előadások zöme inkább élcelődő és/vagy humoros hangvételű, néhány komoly, már-már könnyfakasztó epizódot is láthatunk.
Mészáros Máté egyirányú eszmecserébe kezd Erósz torzójával. Kicsit trágár, kicsit hétköznapi, a közönség soraiból van, aki kiakad a káromkodáson.
Pedig ez minden, csak nem a prűdség helye, mégiscsak egy meztelen férfitesttel van dolgunk. A színész nézi, hozzászól, poénkodik a fehér márványdarabbal, de ugyanezt teszi Gyabronka József is, aki úgy fest José Antonio Marqués de Caballero képmása mellett, mintha saját tükörképével állna szemben, azzal beszélgetne az élet nagy dolgairól.
Szeifert Natália Gyalogprím című darabja Söptei Éva előadásában valósággal szíven üt, és hasonló keserédes érzések kavarognak bennünk akkor is, amikor Márkus Luca mesél egy magzat elveszítéséről, a háttérben pedig Mária és Szent Anna nézik a jelenetet.
A nézők nemcsak a műtárgyakkal, de a színészekkel is testközelbe kerülnek, néhány szöveg pedig kifejezetten igényli, hogy a közönség reagáljon, interakcióba lépjen az előadóművésszel. Már önmagában az izgalmas, hogy a nézők múzeumi környezetben láthatják az előadásokat, de még ennél is érdekesebb megfigyelni, hogyan ugorják meg a feladatot a színészek. Embert próbáló feladat tízszer egymás után eljátszani ugyanazt a jelenetet úgy, hogy az utolsó csoport is legalább annyira erőteljes darabot láthasson, mint az első. A színészek azonban ezt is megoldják...
Írók / képzőművészeti alkotások / színészek:
Dragomán György: Adrenalin (Oroszlánkórus)
Jacopo Tintoretto: Herkules kitaszítja a Faunt Omphale ágyából, 1585
Előadja: Csőre Gábor / Szikszai Rémusz
Durica Katarina: Kairó Tours
Rudzs-ahau és Ipepi sztéléje, Kr. e. 22. század körül
Előadja: Hegyi Barbara / Pálfi Kata
Esterházy Péter: A hirtelen barátság
Francisco de Goya y Lucientes: José Antonio Marqués de Caballero képmása, 1807
Előadja: Gyabronka József / Hegedűs D. Géza
Háy János: Találkozás Érósszal
Erósz torzója, Kr. u. 1. század második fele
Előadja: Mészáros Máté / Schneider Zoltán
Kemény István: Vita Bortnyik Sándor Zöld szamár című képéről
Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924
Előadja: Porogi Ádám
Szécsi Noémi: A vég és a kezdet
Girolamo Macchietti: Mária gyermekével és Szent Annával, 1570-es évek első fele
Előadja: Márkus Luca / Mészáros Blanka
Szeifert Natália: Gyalogprím
Galántai György: Lépésváltás, 1989
Előadja: Nagy-Kálózy Eszter / Söptei Andrea / Vándor Éva
Rakovszky Zsuzsa: A szirakúzai bolond
Farkas István: Szirakúzai bolond, 1930
Előadja: Kovács Krisztián / Nagypál Gábor
Rakovszky Zsuzsa: A varázsló kertje
Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, 1906–1907
Előadja: Sághy Tamás
Závada Pál: Kelt Amszterdamban 1665 májusában
Pieter de Hooch: Levelet olvasó lány, 1664
Előadja: Sodró Eliza / Szász Júlia
Táncművészek: Czvikli Fanni, Csere Zoltán, Haraszti Adrienn, Gönczi Dorka, Gergye Krisztián, Kulcsár Noémi, Mándy Ildikó, Pálosi István, Perjési Patrik, Peták Róbert, Zenkó Dorina
Rendező: Valló Péter
Dramaturg: Kovács Kriszta
Zeneszerző: Bocsárdi Magor
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Koreográfus: Bodor Johanna
További előadások:
február 17. 19.00
február 24. 19.00
február 28. 19.00
március 3. 19.00
március 7. 19.00
március 11. 19.00
március 17. 19.00
március 21. 19.00
március 28. 19.00
(Borítókép: Textúra főpróbája 2025. február 10-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)