Az egykori orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij halálának első évfordulója alkalmából nemzetközi médiaszakembereket és egyetemi oktatókat szólaltatott meg az Oroszországban betiltott Meduza orosz ellenzéki médium a vasárnap megjelent cikkében. Magyarországról egyedüliként Péter Alvarez, az Index kultúra rovatának szerkesztője mondta el véleményét Vlagyimir Putyin fő politikai kihívójáról és az egykori orosz ellenzéki vezér életét bemutató Hazafi című könyvről.
Ahogyan arról az Index is beszámolt, pontosan egy évvel ezelőtt, 2024. február 16-án halt meg Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető egy távoli sarkvidéki börtönben. Oroszországban a halálát egészségügyi problémákkal magyarázták, azonban a létesítmény, ahol bebörtönözték, hírhedt volt a rabokkal szembeni durva bánásmódjáról, és a Vlagyimir Putyin orosz elnök legfőbb politikai ellenfelének számító politikus többször számolt be bántalmazásról. Halálával és az azt követő napokkal kapcsolatban is több gyanús körülmény előtérbe került.
Tavaly októberben jelent meg Alekszej Navalnij emlékirata, a Hazafi. A könyv első része – amelyet még 2020-ban kezdett el írni az ellenzéki vezér Németországban – kora gyermekkorától kezdve követi nyomon életét, míg a második rész azokból a naplókból áll, amelyeket 2021 és 2022 között, az előzetes letartóztatásban és a börtönben vezetett. A Hazafit szerkesztőségünkből Péter Alvarez, az Index kultúra rovatának szerkesztője recenzeálta.
Az évforduló alkalmából az egyik legjelentősebb független orosz médium, az Oroszországban „külföldi ügynöknek” minősített, Lettországban alapított és működő Meduza több szakembert is felkeresett a világ minden tájáról, akik olvasták a könyvet, saját kritikájukat is közzétették az interneten, és felkérte őket, hogy osszák meg benyomásaikat az emlékiratról, valamint gondolataikat Alekszej Navalnijról.
Munkatársunk, Péter Alvarez az orosz médiumnak elmondta, hogy Alekszej Navalnij Vlagyimir Putyin legfőbb politikai riválisaként ismert személyiség Magyarországon. „Már a könyv megjelenése előtt is elég sokat tudtam róla, de az emlékirat több új dologgal ismertetett meg. Világossá vált számomra, hogy Navalnij távozásával egy új ellenzéki és demokratikus politikusnak kell felemelkednie egy jobb sorsra érdemes Oroszországban, amelyet korrupció, maffiamódszerek, téveszmék és megalománia tart fogva” – fogalmazott kollégánk, megjegyezve, hogy az egykori ellenzéki vezér hazafisága igazi ritkaság.
A legfontosabb a korrupt és autokratikus hatalom elleni küzdelem. Minden körülmények között. Ehhez bátorságot kell merítenünk a hazaszeretetből. Hiszem, hogy egy nap Moszkva vagy Szentpétervár közepén szobrot állítanak majd Navalnijnak. Ez volt az első gondolatom, amikor befejeztem a könyv olvasását. A legfontosabb, hogy ha tudjuk, hogy igazunk van, és mégis vesztésre állunk, akkor se adjuk fel. Navalnij öröksége a bátorság, a hazafiság és a kitartás szentháromsága. De nagyon fontos üzenete az is, hogy mindig meg kell találnunk a helyes kérdést és a helyes választ, amikor egy ország problémáit vizsgáljuk
– fejtette ki véleményét Péter Alvarez, az Index szerkesztője, aki egyedüliként szólalt meg az ellenzékisége miatt Oroszországból kitiltott médiumnak Magyarországról. Munkatársunk mellett Alekszej Navalnij munkásságáról és a Hazafi című könyvről egy egyetemi kutató osztotta meg nézeteit Ausztráliából, egy főszerkesztő és egy kultúrkritikus Észtországból, valamint egy egyetemi oktató Bulgáriából.
Az Ausztráliából megszólaló Intifar Chowdhury ifjúságkutató, a Flinders Egyetem kormányzati tanszékének oktatója kétségét fejezte ki afelől, hogy „az átlagos ausztrálok” ismerik Alekszej Navalnijt. Úgy látja, hogy az egykori ellenzéki vezér története Oroszországon kívül sokakat megállásra késztet, és arra, „hogy elgondolkodjanak azon, hogy mennyire természetesnek vesszük a saját demokráciáinkban lévő biztosítékokat”.
Greete Korvits Észtországból, a Őhtuleht külföldi híreinek senior szerkesztőjeként elmondta, hogy Alekszej Navalnij nem volt idegen az észtek számára, akik egyértelműen „a szomszédos diktátorunkkal szembeni ellenállás vezetőjeként tekintettek rá”. Állítását Andrei Liimets észtországi kulturális kritikus is megerősítette, aki úgy fogalmazott, hogy Navalnij sokáig a más Oroszországról szóló álom szimbóluma volt.
Vladimir Sabourín költő Bulgáriából, a Veliko Tarnovó-i Egyetem ókoriirodalom- és spanyolirodalom-tanára elmondta, hogy országában a „ruszofilok” és a „ruszofóbok” közötti szembenállás történelmi és nagyon éles. „Számomra inspiráló volt látni, hogy van alternatíva Oroszország számára, és hogy a politika nem korlátozódik a szokásos cinizmusra. A történelmet nem csak a győztesek írják” – fogalmazott az egyetemi oktató.