Széles közönség előtt mutatták be Kiss A. Kriszta A fiú, aki mindent el akart mesélni – Egy elveszett Jókai önéletrajz című könyvét a budapesti Lumen Kávézóban. A szerző szerint Jókai rendkívül humoros ember volt, ezért a kötet is ebben a szellemben készült.
Jókai Mór is volt egyszer kisfiú. Neki is volt anyukája, apukája, és ő is félt új iskolába menni. Ő is volt szerelmes, forradalmár, neki is voltak hobbijai. S hogy lett közben a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, és egyik legtermékenyebb írója? Azt Kiss A. Kriszta Jókai Mór-kutató sajátos stílusában meséli el nekünk A fiú, aki mindent el akart mesélni – Egy elveszett Jókai-önéletrajz című művében, amelyet Takács Viktória kiváló rajzai színesítenek.
A Móra Kiadó gondozásában megjelent kötetet nemrégiben a budapesti Lumen Kávézóban mutatták be. Széles közönség gyűlt össze, olyannyira, hogy többen állva követték a színpadi beszélgetést, amelyen a szerzőt Hansági Ágnes, a kötet lektora kérdezte.
Ilyen vidám munkám életemben nem volt!
– ezzel a felütéssel indította a könyvbemutatót Hansági, és hittünk neki, mert ritka, hogy a moderátor ennyire lelkes legyen. Kiss A. Kriszta pedig elmondta, hogy arra gondolt, legjobb, ha Jókai saját maga által írt önéletrajzírásait építi be a szövegbe.
Játszani akartam az olvasókkal, próbáltam humorosra venni, ami szerencsére Jókaitól sem állt távol.
A szövegek szelektálása alatt arra törekedett, hogy azok számára is szimpatikussá tegye az írót, akik most ismerkednek vele, és könnyebb legyen kapcsolódni hozzá. Bár először arra fókuszált, hogy a legendás szerző felnőttkorában milyen sikereket ért el, végül arra jutott, szerencsésebb arról mesélni, hogyan alakult a gyerekkora, kiket ismert meg, milyen hatások érték.
Hansági szerint a kötetet Kakas Márton karaktere teszi izgalmassá, aki mer izmozni Jókaival, pimasz vele. A Kakas Márton név eredetileg Jókai Mór írói álneve volt, ezen a néven az 1860-as években a politikai közéletről írott szatirikus költeményeit és „leveleit” adta közre. Kiss A. Kriszta megfogalmazása szerint a figura a regényíró fontos alteregójává vált. Részben a hírnév okozta nyomást is enyhítette, amibe az ember könnyen belefáradhat, ám önkritikus, érces humorával mások számára is megközelíthetőbbé tette magát.
Cél volt, hogy Kakas Márton legtöbb megszólalásában helyre tegye Jókait. Urambátyám, nem kéne ennyit dicsekedni. Ezzel arra is rámutatott, hogy saját magát se vegye túl komolyan.
Hansági Ágnes megfogalmazása szerint a könyv óriási előnye, hogy történetileg hű, legalábbis az irodalomtudomány jelenlegi állása szerint. Eztán megkérdezte a szerzőt, az alkotáskor számolt-e azzal, hogy a kötet később akár az osztálytermekbe is bekerülhet-e. „Egyáltalán nem” – érkezett a határozott válasz, némi döbbenettel vegyülve.
Kiss A. tisztázta, ő nem történész, és a kutatásai alatt nem Jókai Mór életére volt kíváncsi, hanem arra, hogy mit és hogyan írt az életéről. A kötetben is ezt próbálta sűríteni, visszatükrözni. És ami még fontos volt számára, hogy a könyv ne csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szóljon.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)