1825. február 18-án született Jókai Mór, a nagy író születésének kétszázadik évfordulóján, kedden ünnepségek lesznek mindkét Komáromban. Az északi város, a Duna bal partján, tele van Jókai-emlékhelyekkel, az író életének megannyi színterével. Ebből az alkalomból virtuális túrát teszünk a nagyrészt még manapság is magyarok lakta Révkomáromban.
Február 18-án lesz 200 éve, hogy Komáromban megszületett Jókai Mór, a nagy mesemondó – a településrész ma Szlovákiához, Révkomáromhoz tartozik. Persze a magyar prózairodalom talán legkiemelkedőbb zsenijét „nagy mesemondónak” titulálni annyira leegyszerűsítő megfogalmazás, mintha Picassóról vagy Leonardóról azt írnánk, hogy ügyesen festegetett. Jókai ugyanis sokkal, de sokkal több volt mesemondónál – persze, az is volt –, túlzás nélkül a romantika minimum Victor Hugóval egyenértékű regényíró nagymestereként emlékezik rá az irodalomtörténet.
Jókai méltó helyet foglal el a magyar emlékezettörténetben, miközben a történelem viharainak következtében manapság – illetve nemcsak manapság, hanem már idestova 105 éve, a trianoni békeszerződés aláírása óta – két országban ünneplik február 18-át, születésének kétszázadik évfordulóját.
Nem mindenki tudja, hogy Komárom évszázadokon keresztül valójában a Duna bal partján épült, manapság szlovákul Komarnónak, magyarul Révkomáromnak nevezett település volt. A mai magyar Komárom csak Trianon után kapta meg ezt a nevet, addig Új-Szőnynek hívták.
Nos, Jókai Mór az északi Komáromban született 1825. február 18-án. Száz éve még mindenki ismerte Komáromban a Kacz-házat, Jókai szülőházát, amely a Vármegye utca és a Csapó utca között húzódó, hatalmas telken állt.
A házat Jókay József (így, ipszilonnal) 1812 augusztusában vette bérbe tulajdonosától, Kacz Józseftől, amikor nőül vette a 13 évvel később megszületendő Mór édesanyját, Pulay Máriát. A házat 1826-ig bérelte a családfő. A házasság után két évre született az első fiú, Károly, további két év után Eszter, majd újabb két év elteltével Lajos. Lajoska azonban hároméves korában meghalt, és amikor 1823-ban Mária asszony újabb fiúnak adott életet, őt is Lajosnak keresztelték, azonban már egyévesen jobblétre szenderült.
Így érkezett el az 1825-ös esztendő, melynek február havában, a tizennyolcadik napon (a Jókay gyerekek jobbára ebben a hónapban születtek) ismét kisfiúnak adott életet Mária. Annyira becsípődött Jókayéknál a Lajos keresztnév, hogy harmadszor is ezt a nevet akarták adni a kisdednek, de a babonás rokonok lebeszélték merről a bizarr ötletről a szülőket, így lett Mór a nagy mesemondó. Aki az édesapa kedvenc hőséről, Gróf Benyovszky Móricról a Mór nevet kapta a keresztségben február 20-án.
A szomszédok „néma háznak” nevezték Jókay família otthonát, mert bár két utcára is szolgált ajtaja, ablakai mind befelé, az árnyas kertre nyíltak. Valamikor, a vallásüldözés korában, buzgó protestánsok építették a Kacz-házat, s itt tartották titkos istentiszteleteiket; azért rejtették úgy el, lombos akácok és gyümölcsfák közé.
Mindezt már Keszegh Margittól, az észak-komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökétől tudjuk, aki újjáalakulása, 2000 óta szervezi és irányítja az egyesület munkáját. Merthogy annak idején a Benes-dekrétumok betiltották az egyesületet...
Városunkat bejárva megannyi Jókai-emlékhellyel találkozhatunk – magyarázta a civilben ügyvéd elnök asszony. – Kezdve a néma házzal, amelynek már csak az ajtaja van meg, felette a felirat: Itt növekedett szüleinél Jókay Mór. Így, ipszilonnal... A telken, ahol a szülőház állt, ma egy kocsma, vagy inkább étterem működik, emléktáblával az utcafronton. Azt sikerült elintéznünk, hogy ma már nem csúfítja az épület falát a kissé anakronisztikus klímaberendezés...
Megtekinthető még a református kollégium, ahol egykoron tanult Jókai, továbbá a nagy író mellszobra az egykori Beöthy-kertben. És a városi temetőben megtekinthetjük Jókai szüleinek sírját.
Jókai Mór 1904. május 5-én hunyt el, miután egy nizzai utazásából hazatérve megfázott. A 80. évében lévő, idős író tüdőgyulladást kapott, amit szervezete már nem tudott legyőzni. Ravatalát – melyet Budapesten a Nemzeti Múzeumban állítottak fel – Lechner Ödön tervezte, innen május 9-én ezrek kísérték a Kerepesi úti dísztemetőben lévő sírjához, ahol örök nyugalomra helyezték. Az író kívánsága szerint fejfáját a saját háza kapujának anyagából készítették.
A leghíresebb komáromi emlékhely azonban természetesen a Jókai-szobor a Duna Menti Múzeum Nádor utcai épületének udvarán, szemben a Szent András-templommal. A múzeumnak otthont adó Kultúrpalota historizáló stílusban épült 1913-ban, Hültl Dezső tervei alapján.
A szoborállítás gondolata már közvetlenül a nagy író halála után, 1904-ben felmerült. A budapesti temetésen Tuba János komáromi képviselő – miközben egy ládányi komáromi földet bocsátott le a sírba – ígéretet tett a szoborállításra, és így köszönt el Komárom nagy fiától:
Addig is, míg ércbe öltözötten haza hívhatnánk, a viszontlátásra!
Az 1911-ben alakult Jókai Egyesület gyűjtést indított, 1914 nyarára már 16 ezer korona össze is jött, az első világháború kitörésekor azonban ezt a pénzt kötelezően hadikölcsönbe fektették, majd az összeg a háborús vereséggel és a Monarchia összeomlásával elveszett.
Végül 1937-ben sikerült megmintázni és felállítani a szobrot, amelyhez a magyar–csehszlovák viszony javulásával a prágai kormány is hozzájárult 38 ezer koronával. Persze a pénz zömét a csehszlovákiai, azaz felvidéki magyarok adták össze. A szobor elkészítésére kiírt pályázatot Berecz Gyula komáromi szobrászművész nyerte meg, az ő alkotása látható ma is a múzeumkertben. Egyébként kisebb csoda, hogy látható, ugyanis 1945-ben ledöntötték, és be akarták olvasztani, de a közfelháborodás ezt nem engedte. Végül hét évvel később újból felállították, bár a szobor a hányattatás közben megsérült, Jókai egyik ujja letörött, de ezt pótolták
– mondta Keszegh Margit. Kultúrtörténeti kuriózum, hogy a szobor modelljéül Meszlényi Gyula komáromi iparos alakja szolgált.
A bronzszobrot a prágai Franta Anyz és Társa cég öntötte, talapzatát haraszti mészkőből készítette Komáromi Viktor és Reicher Miklós komáromi kőfaragó. A szobor ünnepélyes felavatása 1937. november 28-án Komárom két világháború közti történetének legemlékezetesebb eseménye volt. A szoboravatáson többezres tömeg vett részt, a szobor mellett a komáromi szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja állt díszőrséget, mellettük pedig népviseletbe öltözött naszvadi lányok – olvashatjuk Orosz Örs: Szoborsorsaink című grandiózus könyvében.
Kedden, az évforduló napján 12.30 órakor a Király püspök utcában, a szülői háznál, illetve annak helyén, az emléktáblánál lesz megemlékezés, majd 15.00 órakor a református templomban beszédet mond Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó. 16.00 órakor megszólalnak a harangok a születésnap tiszteletére, 16.30-kor megnyílik a Zichy-palotában Porpáczy Zoltán plakátkiállítása Jókai Mór emlékezete címmel, végül az eseménysorozatot Jókai szobrának megkoszorúzása zárja 17.30 órakor a Kultúrpalotánál.
Rendhagyó megemlékezést is tervezünk, a városi iskolákban diákokból szervezett irodalmi kommandók végeznek rajtaütéseket az osztálytermekben, felidézve Jókai Már emlékezetét, csak azért, hogy haladjunk a korral – jelezte Keszegh Margit. – A mai ifjúság ingerküszöbét efféle akciókkal tudjuk átütni.
A Duna bal partján fekvő Komárom 33 ezres lakosságának még manapság is a többsége, 54 százaléka magyar, az utcákon járva-kelve mindenütt magyar szót hallani, és a polgármester, Keszegh Béla (rokonságban áll a Jókai Egyesület elnök asszonyával) is magyar nemzetiségű.
Évente egyszer közös ülést tartunk a déli Komárom, vagy ahogy mi nevezzük, Túlkomárom vezetőivel, legutóbb szeptemberben hangoltuk össze a közös Jókai-ünnepségeket
– mondta Keszegh Margit.
Komárom ünnepségeinek motorja Vizeli Csaba, a Monostori Erőd, illetve Radics Gábor, a Komáromi Városmarketing és Turisztikai Kft. ügyvezetője.
A Csillagerődben kedden 10.00 órakor kezdődik az ünnepi műsor, amelyben a Rockszínház ad elő egyveleget Jókai műveiből. A dél-komáromi Jókai-szobor koszorúzása pedig 11.30-kor kezdődik.
„A Monostori Erődben a Jókai Emlékév keretében bemutatjuk az író legnépszerűbb műveiből készült színdarabokat, illetve musicaleket” – mondta Vizeli Csaba, aki 2019-ben a város másik nagy szülötte, Czibor Zoltán, az Aranycsapat balszélsője megemlékezéseit is szervezte, a Czibor 90 eseménysorozatét. – „Láthatják a Monostori Erődben A kőszívű ember fiait, az Aranyembert, a Fekete gyémántokat és az Ocskay László brigadéros életét feldolgozó, a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó Szeretve mind a vérpadig című regény feldolgozását. Sőt Észak-Komáromból az ottani Jókai Színház is bemutat nálunk színdarabokat a nagy író műveiből.”
(Borítókép: A Jókai-szobor Komáromban. Fotó: Jászai Csaba / MTI)